Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Rheia]

Wass Albert: Igazgyöngyök

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek…
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...

[Redback]

Tóth Árpád: Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

[Vent]

Száll, verdes egy zászló,
ugrik rá hat ávós,
hullik véres porba...,
rúgják szájba-orrba
- tombol fasiszta horda…-
karját csavarja három,
kettő táncol a háton,
hatodik tesz rá bilincset:
„tanuljon a köcsög rendet!”
„Lázad, himnuszol a magyar?
Majd adunk neki kardlappal...!”
Vágtat pribék a tömegbe,
taposna nőre, papra, gyerekre
karddal üti konok fejekbe:
mire emlékezzen októberbe’!
Új-ávós röffen,
moszados böffen:
„adj neki tonfát,
lőj rája könnygázt”,
kapja kedvenc fegyverét,
süvít gumilövedék,
oltja ki tüntető szemét...
„Oszlik, fut a csürhe, lám fél..!”
- vihog a gyurcsánysöpredék…
De hőköl a gyilkos horda,
réved egy újabb zászlóra…
Táncol és susog a szélben,
piros és fehér a kék égen,
elhal jaj és ocsmány lárma,
vicsorit sok ávós, halálra válva:
susognak, csattognak az égen,
Árpád-sávos zászlók a téren...!
Nyüszít a maszkos horda,
iszkolna, ha volna hova,
de szorul zsíros nyakán a hurok:
Árpád-sávos zászló minden ablakon!

[Redback]

„Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam."

Karinthy Frigyes

[Redback]

A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán... haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan... de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!