Csak egyetlen lépés,
Csak még egy lépés a szakadék szélén,
Összetörten meggyötörve hív e mélység.
Gyávaság, menekülés a semmibe?
Igen, de többé már senki nem ér el.
Nincs többé bánat, nincs mi fájna,
Tiltások többé reám nem találnak,
Mélyen rejt majd az örök sötétség,
Csak még egy lépés a szakadék szélén.
Az életet nem kértem soha senkitől,
Mégis körbe zár a lét mely börtönöm.
Hát miért éljek én e föld kerekén?
Csak még egy lépés a szakadék szélén.
Jöjj sziklafal, törd, zúzd össze csontomat,
Zúgj szél ne hallja senki zuhanásomat,
Rongybábú vagyok, kinek elvették létét,
S már nincs több lépés a szakadék szélén.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|
Threaded Mode
