Ez a "magyar" ember?

[Reni]

Egy éve van nálunk egy olyan kutya aki az utcáról keveredett be csont és bőr állapotban kaját lejmolni.

Azóta állatkórházat, álltorvosokat, alapítványokat megjártuk hogy helyet találjunk neki, ne az utcán kóboroljon. Mindenhol elutasítást kaptunk. Régebben a tappancs alapítvány ilyenkor legalább élelemmel segített amíg a gazdi elő nem kerül vagy nem talál(unk)nak neki újat .. most már ők sem segítenek. Természetesen a kutyát azóta is etetjük mert nincs szívünk éhezni hagyni, de biztonságok körülmények között tartani nem tudjuk, épp ezért megtartani nem akarjuk, de elzavarni azzal hogy nem adunk neki enni nincs szívünk. Napi szinten szedegetjük ki belőle a légpuskalövedékeket, ápolgatjuk a sebeit ... pedig senkit sem bánt csak nagytestű és félnek tőle az emberek az utcán.

Szóval nagyon jó az állatvédelmi törvény, de a hátteret sem ártana megteremteni mögé amivel, ahol ez ilyen állatokat (is) ellehetne helyezni, meglehetne védeni, mert így csak szép hangzatos dolog de sokat nem ér.

[Tavacska]

Én "nagyonfalun" lakom, és a szomszéd kisfia a saját kutyájába akkorát rúgott bele, hogy szinte nekem is fájt.
Rászóltam a kölökre, hogy ha még egyszer meglátom, hátrakötöm a sarkát.
Gondoltam, egyszer csak valakinek tájékoztatni kéne, hogy még is mi a helyes viselkedés.
Persze mondanom sem kell, hogy akik látták az esetet, olyan csúnyán néztek rám, mintha valakit megöltem volna.
Most akkor miről is beszélünk?
Nem városi, és nem magyar specialitás a belső vakság, hanem ez már egy trend.