Kinek milyen háziállata van ?:)

[Tsyl]

Nos, idáig is okoztak már meglepetéseket kutyáim, de ma reggel alaposan kitettek magukért.
Elég korán beugrottam a városba egy-két dolgot lefutni, s ebben nincs is semmi különös idáig. Ám ügyeimet intézve egyszer csak csörög a telefon. Igencsak már jó korban levő szomszédom a vonal túl oldalán kétségbeesetten hadarja, hogy menjek gyorsan, mert biztos, hogy valakik betörtek és ki van rámolva a lakás, az ajtó pedig tárva nyitva.
Természetesen elsőre meghűlt bennem a vér. A gondolatok kavalkádja indult meg az agyamba... Négy kutya mellett elég elvetemültnek kell lennie valakinek, hogy fényes nappal ilyet tegyen, ez tényleg gyenge elmére vallana, kizárt dolog. De mitől van nyitva a bejárati ajtó? Mi az, hogy ki van rámolva a lakás? Egyáltalán hol vannak az ebek?
Még jobban letaglózott a válasz, hogy a kutyák sehol, pokrócok, párnák és paplan az udvaron. Ez már kezdett gyanús lenni és nagyon rossz sejtésem támadt...Alig tudtam az öreget lebeszélni róla, hogy addig ne hívja a rendőrséget míg haza nem érek.
Hazafelé tapostam is a gázt rendesen és negyedórán belül itthon is voltam.
Nos, tényleg csata mező fogadott és persze büszkeségtől túltengett kutyáim és az eseményeket csak nagy nehezen felfogó szomszédom...
Szóval a "helyszíni" szemle során felvázolt cselekmények:
A Vizslalányom már 7. napja tüzel és természetesen tiltva van a fiú Bernáthegyiktől. Ám hirtelen gondolván egy nagyot, távollétemben le mancsolta a kilincseket és belülről kinyitotta az ajtókat is. (nem voltak kulcsra zárva,mert kívülről nem lehet lenyomással kinyitni)
A fiúknak sem kellett több és a szó szoros értelmébe ágyba vitték a féltve őrzött "lányunkat". Mivel a vizsla bizonyosan felfogta, hogy a túlerővel szemben esélye sincs, ezért már csak hosszú lábaiban bízhatott és szégyen a futás de hasznos vakkantással a jelekből ítélve felszántotta a fiúkkal a nyomában a havas kertet. A fiúk gondolom hamarabb feladták a kergetést és mivel génjükben azért még biztos ott van a mentés ösztöne, ezért Papakutya (ez én vagyok a szemükben) ágyából megágyaztak odakint a vizslának. Bizonyosan tisztában voltak vele, hogy milyen fázós és nem akarták, hogy baja legyen...
Igazából még leszidni sem volt időm őket, mert közben megérkezett pár mázsa tüzifa, amit nagyon gyorsan el kell pakolnom, mert ezek a szent jószágok újabb kihívást véltek benne felfedezni és jelenleg is szorgos mackó módjára hurcolják szanaszét...
Szóval ma reggel nem igazán kezdődött vidáman a napom...