Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Pali papa]

Originally Posted by N.a.t.

Én viszont szívesen olvasnék újabb verseket, írjatok, hajrá ;]]
Nekem most nagyon nincs hozzá kedvem :[[

Pedig szívesen olvasnék valamit a te tolladból...

[N.a.t.]

Originally Posted by Pali papa

Pedig szívesen olvasnék valamit a te tolladból...

Majd próbálom kicsit összeszedni magam, csak.... :[[
Addig írj te valami szépet kérlek ;]]

[Pali papa]

Originally Posted by N.a.t.

Majd próbálom kicsit összeszedni magam, csak.... :[[
Addig írj te valami szépet kérlek ;]]

Én befogadó vagyok, nem tudok saját verseket...
Plussz, épp depresszív korszakom élem...

[N.a.t.]

Te is fiam, Brutus... (hangulatjelentés, avagy mért nincs ihlet. )

Nem értem mi történt mégsem,
Vérben úszik a testem,
Ellenem fordult a világ,
Összeesküdve -sehol egy korlát...
Még ő is a gyilkosommá vált.
Mért tetted ezt Testvér?
Sebzett szívembe tőrt mért döftél?
Üvölt a fájdalom a néma szájamon,
Az utolsó szó jogán ordítok...
Nem hagyom!

(Na ezért nem írok, ennél jobb nem hagyja el a tollam most, ez a "színvonal" meg nem megörökítendő :/ :]])
Adhattam volna neki azt a címet is hogy "Hold egypercese az emberekről... :P)

[Topsy]

Juhász Gyula

Anna örök


Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

[Pali papa]

Kosztolányi Dezső: MOSTAN SZÍNES TINTÁKRÓL ÁLMODOM

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.




Igen, kiszínezném...

[Topsy]

József Attila születésnapja és a Költészet napja

NEM EMEL FÖL



Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

[Topsy]

elnézést, de ma még egy verset felteszek
Most jöttem meg egy Radnóti estről és még a hatása alatt vagyok

Radnóti Miklós

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30.