Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Elme]

hódítóból (jogosan) kitiltott barátomról, aki jelenleg egy új stratégiai játék kifejlesztésén dolgozik...
In memorian ...
A ius murmurandi élharcosa
A szellem Dantei ragyogása
Ahol a tudás isteni szépsége mind
Platón, az Aquinói, Buddha
napfény káprázata - a tudatalatti
logika, látás, irodalom, zene vagy
amit csak tehetség és gondolat
összekotyvaszt.
Ez mind Rövid Fény Testvér.
Szeret-e vagy gyűlöl az ember?
Szeress, ha úgy tetszik, vagy írj, vagy taníts
De vésd agyadba te ki olvasol, hogy ahová lépsz
Mind diktatúra omladéka s ok a lélek rémületére
a felcsendülő üres szó: láss szabadság

[Elme]

mindezek megjelenhettek volna Megátalkodott hazugságuk c. kötetemben, de a kiadó még idejében ellenállt és szerényen hajlottam a kritikákra:P

[Remedy]

Originally Posted by Elme

mindezek megjelenhettek volna Megátalkodott hazugságuk c. kötetemben, de a kiadó még idejében ellenállt és szerényen hajlottam a kritikákra:P

Lehet o sem hive annak, hogy random egymas utan dobalt szavak mogott barmilyen jelentest, vagy erteket probaljon keresni... nekem sem sikerult...

[tevary]

A csillag lángra lobban

1. Kinézett az ablakon az égre,
   Senki sem vette akkor észre.
   Kinézte a legfényesebb csillagot,
   Azt amelyik vakítóan ragyogott.
   
   Megkérte hogy közeledjen felé,
   S leült az ablakpárkány elé.
   Várt, várta hogy megtörténjen,
   Hogy a csillag végre odaérjen.
   
   Közeledett, de ő távolodott,
   Nem érinthette meg a csillagot.
   Valami egy álom felé húzta,
   Hagyta magát; álmodjon csak újra.
   
   Úgy érezte, nem tud még aludni,
   Lassan, egy dalt kezdett dúdolni.
   Dalt, egy nagyon fényes csillagról,
   Melyhez közeledik, s végül megmarkol.
   
   Kezei közt fénye jobban égett,
   A tenyere egyre jobban vérzett.
   Fájt már nekik, kínlódott szenvedett,
   Könnyeitől nem látta az eget.
   
   Szíve égett még mindig a vágytól,
   Hogy vágyakat csaljon ki a lányból.
   Ő érezte, ez a kín most sokat ér,
   Karjáról a padlóra csöpögött a vér.
   
   Szorította még mindig a ’’ kis Napot’’,
   Mely sebet égetett, mély nyomot hagyott.
   Ekkor a csillag erejét kifejtve
   Hirtelen fellibbent újra az égre.
   
   Ott hagyta magára a vágyakozó a vágyakozó szívet,
   A lány sírva térdre ereszkedett.
   Zokogott ő, keservesen dalolt,
   Pedig az álma ez a csillag volt.
   
   Mely, mély, tüzes sebet égetett,
   Melytől vére a padlóra csepegett.
   Ezt az álmot már tovább nem bírta;
   Könnyezve borult az ablakpárkányra.

[Pali papa]

Originally Posted by tevary

A csillag lángra lobban

Nagyon megfogott...

[Pepa]

A szeretet imája


Szeretlek, csak szeretlek. A mennyben és földön is, legyen szent a Te neved. Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is. Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek Téged. Hiába szeretsz mást és Ő is akar Téged. Legyen meg az akaratom itt lent a Földön, mert én szeretlek akkor is, ha nincs miért. Ha már nem kell senki kölcsön. Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,é n belehalok tudom. De mégis, de még akkor is, szeretni kell lemondva, szeretni kell várva, összekulcsolt teste izzadt nyomorával. Pedig jó lenne úgy , ahogy szeretném én, jó lenne úgy ahogy szeretnéd még. Ne eresszük szerelmünket idő előtt sírba, ne álljunk a gödör szélén tehetetlen sírva. Pedig meg fogok halni, s Te nem értettél semmit, meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni, csak ennyit. Nem tudtam mondani, amit kellett volna. Csak akartam élni, Neked játszani, játszani, nem félni, játszani Neked a reggelt a Nap első sugarával, a reggelivel, melyet ágyba viszek annak, ki kedvesem játssza. Ahogy Földön, úgy a mennyben is. Te szeretsz mást, én szeretlek Téged, hogy engem fogsz szeretni sosem ígérted. Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak, Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva. Messze vagy, de legyek bárhol is. Csak szeretlek, csak szeretlek akkor, még akkor is. Szeress vigyázva, ne szeress bántva. Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára. Borzas szerelmünket ki fésüli újra? Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra? Ámen

A folytonos írás azért van, mert miközben hallgattam, nem tudtam mikor jönnek az újabb sorok.

[Pali papa]

Originally Posted by tevary

A csillag lángra lobban

1. Kinézett az ablakon az égre,
   Senki sem vette akkor észre.
   Kinézte a legfényesebb csillagot,
   Azt amelyik vakítóan ragyogott.

Most elküldöm az egyik kedvenc énekesemtől az egyik kedvenc dalomat:
Zorán- A szerelemnek múlnia kell

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el

A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét

Jó, mikor hisszük még
Lehet olyan a világ
Amilyet szeretnénk
Hidd el, a hajnal attól szép
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség

Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd

De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér

Várj, a kezed ne húzd el
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz
Ha sírsz, a szemed ne takard el
Miért titkolnánk
Hogy egy kicsit nehéz

Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd

De jaj, a szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És végig mást hiszel, mert mást ígér

A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él

Míg tart, míg él

A szerelemnek múlnia kell
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él

http://www.youtube.com/watch?v=eK9tXoUWt9w

[Cassandra]

tevary nagyon tetszett a versed.
Rég jártam erre és látom ki is használtátok, de csak hajrá.

Ezt a verset pár napja írtam... nem akartam betenni, mert van benne félreérthető/magyarázható rész, ellenben sokaknak tetszett, akik olvasták, még most is kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy itt a helye, máskor az ilyenek a fiók mélyén landolnak...
De ez is "én" vagyok.

Kétely

Voltam cserfes patak
S Te fürödtél bennem
Bőrödön lassan vágyakozva gördült
Minden egyes cseppem
Kezeden hordoztál
Tenyeredbe merítve
Nézted a nap hogy süti arcomat
De jaj hirtelen kiléptél belőlem...

Voltam én tavaszi szél
S Te kiálltál ellenem
Szeretted mikor hajad borzoltam
Kértél rá hogy ezt tegyem
Ruhátlan jöttél felém
Hogy jobban érezz
Ha hűvös is voltam tested felhevített
De jaj kabátba bújtál előlem...

Voltam a hang
Rám oly sokszor hallgattál
Ha magamtól nem szóltam
Hát Te megszólaltattál

De most lettem mélységes csend
Üres és hontalan -magány-
Mert Te feladtad -Önmagad- elhagytál
Miért van az
Hogy most mégis újra menekülsz "hozzám"?

2008.02.15.

[N.a.t.]

Egyszer

Mind, mi törvény, megdől egyszer.
Ég a földdel összeér.
Medréből kilép a tenger
És a múlt majd nem mesél.

Mit igaznak hiszünk, egyszer
Tőrként támad ellenünk.
Szembefordul minden,
mit ma mondunk, gondolunk s teszünk.

S minden gyermek, ki e földre
Soha meg nem született
Angyalarccal tépi fel majd
Méhünkben a sebeket.

[N.a.t.]

Csak szavak...

Valami elmúlt, valami megszakadt.
Valaki elment, valaki elszaladt.
Valami történt, valami véget ért,
Fájdalom maradt csak...s köny.
De kérdem mennyit ért?

Emlék és múlt, jövő vagy jelen
Nincs már múltidő, s nincs semmi értelem.
Más írja már a történetet,
Egy könny maradt csak...
Vagy csak történelem... ?

Csalódni nem muszáj, éljünk boldogan,
Szavak voltak csupán, mese, mely gondtalan.
Az élet kegyetlen, kemény...
de mégsem! - Ne dobd el semmiért!
A mese sokat, - de ennyit nem ér.

Marionettek és szeméthalom,
összekapcsolódnak és nincs oltalom.
Telefoncsörgés, Ic, és ismét fájdalom,
Fogadd el, ennyi, nincs irgalom.

Szeretet, megértés, SZERETLEK
Sikít, üvölt tombol - de fél.
Önzés, gyűlölet, rettegett világ
Fájdalom, düh és csillagmiriád,
Testvér tesvér ellen...MINDENKI BÁNT!!!

Érzelmek, nagyok és vadak,
Sikoly - Én a Tiéd vagyok!!!
Hozzád tartozok!!!
De a szív kit szerettél,
Vedd észre, már rég elhagyott...


(Bocsesz csak szavakat pakoltam össze miközben egy vonatra és valakire vártam...)