Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Miekor megérzem az ismerős illatot, jelezem a törpe felé tapasztalataim. Tömzsipöröly vigyorogva a holmijaitok felé int és kötöző mozdulatot tesz a kezével, mintha lezárná a zsákokat. A csatatérre érkezvén lepattanok a batárról, de mivel senki nem próbál közbeavatkozni, így egyenlőre nem teszek semmit én sem, csak készenállok.
Megpróbálom felmérni a helyzetet, ki áll rosszabbul, melyik oldalnak mi az erőssége, majd ha be kell avatkozni, még jól jöhet.
A goblinok egyértelműen fürgébbek és többen vannak, mint az emberek, szemtől szemben, 1-1 felállásban azonban csak ritkábban eredményesek (akkor is a gyorsaságuk miatt főleg), az emberek ugyanakkor nem tudnak csapatokba szerveződni, mert azonnal közéjük csapnak a villámok. Így viszont, hiába az emberek nagyobb ereje és jobb fegyverzete (többnyire), a goblinok csapatai sorra kapják el és rohanják le őket, mint vadászebek a medvéket. Többször is látod, hogy a támadás alatt lévő ember lecsap egy goblinra, ugyanakkor rá egyszerre akár tucarnyi csapás is zúdul. hiába kissebb erővel, hiába akad el akár felük is a páncélján, mégis több sebet kap. Ráadásul a goblinok előszeretettel célozzák a fegyverforgató kezet a könyökénél és csuklóban, meg a két lábat térdben és bokában. Láthatóan eléggé gyakorlottak abban, hogy az ellenfelet harc- és/vagy mozgásképtelenné tegyék és utánna ketten hárman már könnyedén végezzenek vele, míg a többiek már a következő áldozatot kerülgetik.
Viszont a nagyobb erejének és jobb páncéljának köszönhetően több embert is látsz aki a rá támadó kissebb, 4-5 fős goblin "osztagot" szétszórva próbál kitörni, vagy társaihoz csatlakozni, általában sikerrel, bár a sebesült-ájult goblinokkal általában nincs ideje végezni, mert már nyakán a következő csapat.

[VérGyöngyTyúk Z]

Feran kissé előréb léptet, aztán megáll és kissé kókadozó fejjel nézi a csatateret. Pár tucat lépésnyire a fák közül három goblin lép elő és nézelődik felétek, majd óvatosan közelebb lépnek. Az eső és a villámlás nem zavarja őket. A fegyvereik a kezükben vannak, de nem tesznek semmi fenyegetőt.
Dhar-t egy kissé furcsán méregetik aztán az egyikük elvigyorodik és hallkan suttog valamit a társainak. Óvatosan lépnek közelebb és vagy tíz lépésnyire Feran előtt megállnak, a földre helyezik a fegyvereiket és hasra vetik magukat. A középső, kissé kásás közös nyelven szólal meg:
-Üdvözlünk téged Fegyverek Atyja! s szánkkal üdvözöl vérünk, mely vérednek köszöni éltét és lelkét. Gyarló szolgáid akadályokat igyekeznek suta tehettségükkel elmozdítaniutadból. Rendelkezz velünk!

Feran kurta biccentéssel fogadja a "mondókát" és sürgetőleg int:
-Kicsit gyorsabban is dolgozhatnátok. - Hátrapillant - Segítsetek nekik!

[Chris]

Nemigen fűlik a fogam ehhez a dologhoz... lealacsonyodni a goblinokhoz? - már a gondolattól is rosszul vagyok... Feran utasítását úgy veszem, hogy a többieknek szólt, aztán ha szóvá teszi tétlenségemet, esetleg átgondolom a dolgot...

A goblinok felpattannak és már rohannának a többiekhez amikor Feran ismét odaszól nekik:
-Aki megadja magát életben maradhat és 5 év szolgálat után szabadon elmehet.
A goblinok megtorpannak és mélyen meghajolnak, aztán szinte nényfelé rohannak be a harcba, pergő, visító hangon kiabálva.
A harcolók egy pillanatnyi megtorpanás után, diadalmas rikoltozással, kettőzött erővel csapnak az emberekre és a fák közül újabb csapat, vagy kéttucatnyi (egy részük könnyen sebesült) goblin rohan ki és veti magát harcba.

[Pettyes]

Ahogy Feran kiadja a parancsot, felnézek Tömzsire.
- Aztán rendesen fedezz barátom, nem szeretném, ha a hátamba kapnék vérre szomjazó pengét - mondom vigyorogva a törpe felé.
A törpe vigyorogva int aztán lecseréli a számszeríja nyilait és a z irányzékban célpontokat keres.

Elindulok célpontot keresve. Az emberek megzavarodottan néznek feléd mikor a goblinok közt felbukkansz és ez többek számára végzetes. Legalább kettőt csapnak fejbe és tepernek le mikor megtorpan a láttadra. A goblinokhoz hasonlóan nem sokáig foglalkozom egy célponttal, inkább a harcképtelenségre törekszem, végtagokra támadok és a harcképteleneket a goblinokra hagyom. Néhány zaftosabb nehézvértest nézek ki magamnak és azokat támadom. Két, egymásnak háttal állva verekedő aszisz az első akiket anélkül érsz el, hogy legyürnék őket előtted. Összeszokottan forognak a közös "tengelyük" körül és alig öt lépésnyire vagy mikor az épp feléd forduló megpillant. A döbbenettől kihagy egy ütemet és a kardja messzire repül egy goblin buzogánycsapása után. Ahogy nekiugrasz, a pajzsával próbál félrecsapni, de lassú már a harctól és csak a bal karod éri a nem túl erős ütés. (közben kap egy térdreccsentő csapást a pajzsa alatt ami megroggyantja) Ahogy próbál hátralépni elesik a társában és hárman (plussz vagy 3-4 goblin) zuhantok a földre, kavargó, birkózó gombolyagként. Első körben mindig a lefegyverzésre törekszem, majd arra, hogy úgy is maradjon, azután lépek tovább. Az első közös "munka" után elég hamar megszoknak a goblinok és kihasználják a megjelenésedből fakadó előnyöket. a feléd fordulók lábaira hátulról vetik magukat és a földre herülőket pillanatok alatt kötözik össze mindenféle zsineggel, övvel vagy ami épp a kezükbe akad.
Időnként jókora kondulásokat hallasz amiket egy darabig nem tudsz mire vélni, aztán egy előtted felmagasló, a ráakaszkodó goblinokat bolhaként lerázó és pallosával neked huzakodó férfi sisakja döndül meg. Épphogy látod a lepattanó acélgolyóban végződő nyílvesszőt, mikor a behorpadt sisakú ember, fennakadt szemekkel összeomlik.

[Massza Rex]

Valamivel nyugodtabban dőlök hátra a batárban, miután kiderül, hogy szunykos kis goblinok szövetséges státuszba kerülnek. Erőmet a sebesültekre és a foglyok kikérdezésére tartogatom.

[Pettyes]

Amikor látom, hogy a teljes vértbe öltözött alak összeesik és meglátom, hogy mitől, magamban elmsolyodom, hogy törpe barátom vigyázz rám.
Erőltetett mérgességet próbálok az arcomra kiültetni és megfordulva integetek az öklömmel felé, hogy elrontja az élvezetem, de a szám szélén lévő mosoly úgyis elárul.
Tömzsi reakcióját nem látod, de észreveszed ahogy Íshar-ék, egy -egy csapatnyi goblinnal "körítve" hasonlóan dolgoznak.
További célpontokat keresek, de mivel egyre fogynak, inkább amolyan macsak egér játékot játszom velük és vigyázok, hogy komolyabb sérülés ne érje őket, vagyis, hogy ne hulljanak el.
Próbálsz vigyázni, de a "játékba" a goblinok is beleszólnak rendesen és több emberrel is végeznek mikor közeledsz. Hallod, ahogy egyfolytában Feran "ajánlatát" kiabálják páran közös nyelven, de alig 1-2 ember dobja el önként a fegyvert, azok is inkább csak mikor tucatszám rajzanak köröttük, vagy egyikőtök a közelébe ér. A legtöbben szó szerint a végsőkig próbálnak harcolni.

[Chris]

Ez cirkusznak is elmegy... unottan nézegetek ki a batárból, és várom, hogy mehessünk tovább.

[VérGyöngyTyúk Z]

A harc jó fertályóra után csitul el. Összesen tizennégy embert kerítenek élve kézre a goblinokkal együttműködők. De csak három olyan van aki önként megadta magát, a többit "leagyalták". Az eső és a szél eloszklik mintha sosem lett volna, csupán a sáros-vizes föld, a füstölgő romok és a vizes-ázott ruhák utalnak az előbbi tombolásukra.
A foglyokat a goblinok egy kupacba cipelik-terelik aztán Feran köré gyűlnek, a foglyokat őrzők kivételével. Az erdő fái közül legalább háromtucatnyi goblin jön még elő és csatlakozik a többiekhez, egy részük sebesült. Összesen lehetnek már vagy másfélszázan.
Feran hallkan beszél a fejpántos goblinnal, míg a többi alázatos tartással, figyelmesen hallgatja.
Dhar: több ismerősnek tűnő arcot (és kissebb tárgyat) ismersz fel a goblinok közt (illetve náluk).

Feran pár perc után visszamegy hozzátok és közli:
-Továbbmegyünk. A "kicsik", pár kivétellel, velünk jönnek és biztosítják az utat. Fetrályóra múlva indulunk, addigra összekészülnek teljesen és ellenőrzik a környéket. Addig szokjatok hozzá a gondolathoz, hogy most már "sereggel" vonulunk. Ha valami nem tettszik, vagy kérdésetek van, csak rajta. - kutató szemekkel végignéz rajtatok.