Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután visszatérünk a "szállásra" megvizsgálom magam (sebek, ruházat) és megpróbálok keríteni valakit aki esetleg segíteni tud. (felcserük valószínüleg van ha állandó harckészültségben élnek)
Aztán bőségesen vacsorázok és megpróbálok minél többet pihenni és felkészülni a másnapi útra. Meditálok és hosszú ideig imádkozom.
Felcserük is van, és egy Arel pap is leledzik a soraikban, elmondják melyiket hol találod.

Másnap óvatos léptekkel gondosan figyelve a talpam alá és a környékre, lépkedek a helyemen. Ha valami érdekeset-figyelemre méltót pillantok meg esetleg akkor lassítok és ha továbbra is érdekes akkor megállok,megnézem mi az. Menet közben is gyakran "kihallatszik" a mormogásom a szakállam pörkös szállai alól ahogy imádkozom.
Itt-ott megcsillanó még nem rozsdás vérteket, és fegyvereket látsz (persze rozsdás felszerelésből több van...)

A romerődöt alaposan megnézem és "szakmai" szempontból értékelem magamban (omlásveszély, lehetséges rejtekhelyek, hol bújhat meg ellenfél, stb) a Nagyúr után belépek magam is az ajtón (ha nem történik semmi veszélyesnek tűnő dolog addig)
Omlás veszély gyanúja csak egy távolabbi félig bedölt fal esetében merül fel benned. Sok a törmelék, könnyű lenne elrejtőzni, ha valaki akarna.

[Massza Rex]

Magamhoz veszem a kint talált rövid kardot, ez lesz fizetség a szent ember fáradságaiért no meg az áldozás Arel istennő irányába, amiért megmentett. Grennek és hosszúfülnek szólok, hogy merre leszek, majd ezek után felkeresem az útbaigazátás alapján.
A pap egy jókedélyű ember, örömest meggyógyít, majd meginvitál egy sörre a közös helyiségbe - ha elfogadod - idővel a kártya, kocka is előkerül, valamit a társaság is megszaporodik. A bajtársak nagyhangon ugratják egymást, és különböző vicces történeteket mesélnek. A szolid mulatozás nem tart sokáig, mert holnap szolgálatban lesznek.
Ha nem fogadpd el a maghívást, akkor mindebből kimaradtál, viszont többet pihentél.
Ön dönt...

[naramis]

Az erődben az estét pihenéssel töltöm. Reggel mindenkiért fohászt mondok, s kérem vigyázzon reánk az Úrnő.

A holtak mezején komor és szótlan vagyok. Figyelek mindenfelé, ahogy megbeszéltük régebben. A talajon lévő tárgyak nem éredekelnek, csak annyira nézek a lábam elé, hogy el ne essek.
Mikor az erődhöz érünk, izgalom lesz úrrá rajtam. Láthatóan aggódom, mikor végigmérem az erőd maradványait. Szó nélkül követem a Nagyurat, igyekszem valahova középre helyezkedni a belépők sorában.A fegyvereim a kezemben vannak, a biztonság kedvéért.

[Chris]

Belépve a nagyúr után, a folyosón a bejárattól távolodva egyre sötétebb van. A nagyúr már eltűnt az elöttetek lévő feketeségben, láthatón őt nemigen zavarja a fény hiánya.
(Van valakinél fáklya?)

[VérGyöngyTyúk Z]

Az erődben:

A felcsert keresem meg előbb és kérdem meg tud-e "javítani" az állapotomon úgy, hogy másnapra teljes erővel harcolhassak ha kell, ha ő javasolja akor keresem meg a papot.
Ajánlja.
Némi bóklászás, és kérdezősködés után a söröskorsó mellett, két kártyaparti közt találod meg a közös helyiségben. (Farkas döntésétől függően vagy vele, vagy nélküle.) Invitál egy játszmára, s megígéri, ha végez feltétlenül megnézi a sebeidet is, de ugye nem kívánod, hogy otthogyja azt a finom sört, inkább igyál te is ajánlgatja.

Az úton:
A nem rozsdás fegyvereket megszemlélem közelebbről, óvatosan közelítve meg őket, de hozzájuk, csak akkor nyúlok, ha már tudom mi az. (ha kell kissé elkotrom a földet köröttük, óvatosan, vigyázva nehogy megzavarjak "valakit" minden alkalommal félhangosan a holtak bocsánatát kérem és engedélyüket, hogy megnézzem mi az ami ott hever.)
Hosszú és rövid kardoki, szablyák, tőrök, egyik se törpe kezek munkája. Mívesnek látszanak, de amúgy semmi különös nincs rajtuk.

Az erődben: a rejtőzésre alkalmas helyeket szemmel tartva óvakodok be a nagyúr után. A sötétség nem zavar de biztos ami fix a zsákomból előkotrom az egyik fáklyám meg a tűzszerszámot az övtáskámból. Még nem gyújtom meg.

A folyósót elönti a fény. A padló poros itt-ott egy-két csontváz fekszik teljes páncélzatban, fegyverrel a kezében. A falak kopaszak - úgy tűnik a a készítői nem sokat adtak a díszítésre. A lépteitek visszahngoznak, de más zajt nem lehet hallani.
A folyosó egyenesen vezet, majd elágazik. A nagyúr a jobb oldali járatot választja, ami rövid idő után egy beszakadt ajtóhoz vezet. A nagyúr gondolkodás és hallgatózás nékül tolja arrébb az ajtó maradványait, és halad tovább.
Kis helyiségbe juttok, ahonnan egy ajtó nyílik. Ezen is áthaladtok, és egy lépcsőhöz juttok, ami lefelé vezet. Sokáig egyenesen haladtok, majd élesen elkanyarodtok balra, és ismét egy ajtó előtt találjátok magatokat. Ezen is keresztül haladtok, és egy hajdani borospincébe juttok. Halk neszezés üti meg a fületeket (az elf számára nem olyan halk), mintha valaki kántálna valamit a távolban.
A nagyúr megtorpanás nélkül megy tovább.
Követitek?

[Pettyes]

Amikor belépünk az erődbe megnézem, hogy engem mennyire zavar a fény hiánya. Ha látok, akkor közvetlen a nagyúr után megyek be és követem őt, ha nem látok, akkor a fény hordozó mögött hátul haladok.
Nem zavar a fény hiánya.

Követem a nagyurat, amikor meghallom a kántálást felkészülök az esetleges meglepetésekre, közben megpróbálom megállapítani a nagyur mozgásáról, ha tudom, hogy józanul cselekszik és céltudatosan tart valahova, vagy esetleg megbűvölték és halad valamerre.
Céltudatosan halad előre, mintha pontosan ismerné az épületet.

[Massza Rex]

Örökké sose élünk, majd pihenek ha megöregszem, irány a buli.

A pap láthatóan örül a társaságodnak, és a többiek is.
Inkább sörözöm, nem tervezem a teljes elázást, de egy kis hangulat sose árthat, no meg a pihenés is jobb tőle. Alapvetően a szerencsét jobban igénybe vevő játékokat szeretem, tehát főleg a kockát
Időnként nyersz, de aztán el is veszted egy részét, 80 réz nyereménnyel zárod a játékot.

Grent meglátva nagy hanggal invitálom magunk közé.


A holtak mezején egykedvűen lépkedek, csak nézelődök, inkább a távolt, mint a földet. (majd visszafelé guberálgatok). A természetellenes csend zavar, így dudolgatni kezdek valami egyszerű aréna-nótácskát.

Egyre biztosabb vagyok, hogy a Nagyúr elméjét valami "megbetegítette", de hát nincs mitt tenni, menni kell utána.
(fáklyát gyújtok, bal kezembe hordom majd, jobbomban jarcra készen fogom a megbűvölt csatabárdomat).
A közelébe maradok (5-6 lépés táv) de nem szívesen előzném be. Az égiek a tudói, nem nekünk való ez a hely, botorság a holtakat bosszantani.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az erődben:

Nem akarok egy sértődött pappal veszekedni ezért elfogadom az ajánlatát (hogy türelemmel legyek), de nem szállok be a játékba, csak kérek egy korsó sört és azt iszogatva csendesen figyelem ahogy játszanak és várok a papra.
Iszogatás végeztével megkér, hogy kísérd a szobájáig. Megggyógyít aztán utadra enged.

Az úton:
A fejem csóválom csak a szerte heverő dolgok láttán és nem nyúlok egyikért sem, hogy magammal vigyem.

A szerte heverő csontvázakat óvatosan kikerülöm a "mágizált" bárdom harckészen tartva. A köröttünk lévő sziklál és az, hogy egyre mélyebben vagyunk, mintha megnyugtatna. Időnként megkoccantom a falakat és az erejüket méregetem, de megtorpanás nélkül megyek a Nagyúr után ha mást nem parancsol.

Ahogy közelebb értek, pince végéből világosságot láttok felétek szüremleni. Pár perc tempósabb séta után a borospince olyan részéhez értek, ahol el vannak takarítva a hordók, és egyebek. A padlóra krétával egy pentagramma van festve, köré egy kör, belülre egy vérrel rajzolt háromszög, az ábrák körül és bennük rúnák vannak, a szélén krétával, a háromszög közelében vérrel rajzolva. A pentagramma csúcsain gyertyák helyezkednek el, de nem égnek. A háromszög közepében ott lebeg a már látott csontváz. Ujján a pirosköves gyűrű csak úgy szikrázik.
Az egyik falon fáklyatartóban fáklya ég halvány kékes lánggal.
A nagyúr gondolkodás nélkül, határozott léptekkel a háromszög felé veszi az irányt.

Quintar: ahogy közelebb érsz a csontos alak rád néz - legalább is te így érzed - majd megszólal:
- Gyere közelebb. Felkészültél?

Farkas, Gren, Alysium: halljátok, hogy a csontváz megszólal, mintha Quintarra figyelne, de nem vagytok biztosak benne, főleg, hogy nem értitek miről beszél.

[Massza Rex]

Mikor megpillantom a csontvázat, azonnal az eszembe villan, hogy most talán sikerülne fejbe dobnom. De okulva az előzőekből, előbb a többieket is felkészítem a harcra, csak az után támadunk.

Szememmel folyamatosan a csontváz tevékenységét követve halkan oda sziszegek Grennek a saját nyelvén. (üzi ment) (Z-től ment válasz)

Majd ezek után hosszúfülhöz is sziszegek. ( - ha támadunk, azonnal lőd fejbe)

Ha a válaszok pozítívak, akkor elkezdem kerülni a csontit, hogy minél több irányból csaphassunk le rá.

[VérGyöngyTyúk Z]

A papnak megköszönöm, hogy segített és megkérdezem mivel tartozok.

A pincében az arcomon fintor fut át amikor meglátom az "előkészületeket". A fegyverem markolom és a terem védhető pontjait keresem. Távolabb boroshordók vannak, de ezen kívül igazán nincs hova bújni.
A rajzoknak a közelébe sem megyek, de kis idő múltán közelebb húzódok Farkas-hoz és a halkan mormogok magam elé.
Mikor a csontváz megszólal megfeszülnek az izmaim, de nem mozdulok, csak a szemem villan a földön lévő rajzok legközelebb lévő részeire méregetőn.