Hollószárnyak

[Chris]

Reggeli után, összekészültök, és visszaindultok az elzárt területre. A tegnapi kíséretetek tart veletek, a nagyúr testvérét nem engedik a terület közelébe, az erődben kell maradnia.
A védőkövekhez érve kivárjátok az egy órát, míg a varázsló rést nyit nektek a védelmen. Beléptek, és nagyúr vezetésével a távolban látszó rom felé veszitek az irányt. Óvatosan lépkedtek, nehogy a tegnapihoz hasonlóan járjatok, de szerencsétekre ezúttal nem ébresztitek fel a holtakat.
Két - három órai gyaloglás után értek a hajdani erőd romjaihoz. A valaha tiszteletet parancsoló épület magába roskadva magasodik felétek. A tornyai csonkák, a falak sok helyen bedőltek, a kapu teljesen hiányzik. Csend van. Saját neszezéseiteken kívül nem hallik más. Ez eddig is így volt, de most mintha nagyobb súllyal nehezedne rátok a kihalt táj némasága.
A nagyúr elindul a belső udvar felé, majd határozottan az egyik még be nem omlott ajtó felé veszi az irányt, és bemegy.

Követitek?

[Massza Rex]

Mivel még maradt sebem, a nekem rendelt időt pihenéssel töltöm. Mikor rájövök, hogy a pap nem lesz velünk, akkor felkerekedek, hogy gyógyítás után járjak. Megkérdezem a katonákat, hogy találkozhatok e a papunkkal.
Megmondják, hogy merre találod Quintart. Viszont mikor a szobája ajtaján kopogsz, a nagyúr rokona nyit ajtót, és megkér, hogy ne zavard őket.

Ha nem, akkor afelől érdeklődök, hogy az ő kegyeltjükkel beszélhetnék-e.
A van köztük egy Arel pap, hozzá útba tudnak igazítani.

[Pettyes]

A maradék időben gyakorlok egy kis íjjászkodást és megerősítem magamban a rég tanult közelharci trükköket, támadásokat, hogy edzésben maradjak. A hosszabb gyakorlás után visszavonulok és inkább pihenéssel töltöm az időt, a holnapi ujabb megmérettetéshez.

A holtak földjén jobban résen próbálok lenni, hogy ne történjen meg megint, ami tegnap. Amikor elérünk a romokhoz, készenlétre rendezkedem be és a kezem a kardomra teszem, majd követem a nagyurat. Ha nem kívánja, hogy kövessem, akkor úgyis jelzi majd.

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután visszatérünk a "szállásra" megvizsgálom magam (sebek, ruházat) és megpróbálok keríteni valakit aki esetleg segíteni tud. (felcserük valószínüleg van ha állandó harckészültségben élnek)
Aztán bőségesen vacsorázok és megpróbálok minél többet pihenni és felkészülni a másnapi útra. Meditálok és hosszú ideig imádkozom.
Felcserük is van, és egy Arel pap is leledzik a soraikban, elmondják melyiket hol találod.

Másnap óvatos léptekkel gondosan figyelve a talpam alá és a környékre, lépkedek a helyemen. Ha valami érdekeset-figyelemre méltót pillantok meg esetleg akkor lassítok és ha továbbra is érdekes akkor megállok,megnézem mi az. Menet közben is gyakran "kihallatszik" a mormogásom a szakállam pörkös szállai alól ahogy imádkozom.
Itt-ott megcsillanó még nem rozsdás vérteket, és fegyvereket látsz (persze rozsdás felszerelésből több van...)

A romerődöt alaposan megnézem és "szakmai" szempontból értékelem magamban (omlásveszély, lehetséges rejtekhelyek, hol bújhat meg ellenfél, stb) a Nagyúr után belépek magam is az ajtón (ha nem történik semmi veszélyesnek tűnő dolog addig)
Omlás veszély gyanúja csak egy távolabbi félig bedölt fal esetében merül fel benned. Sok a törmelék, könnyű lenne elrejtőzni, ha valaki akarna.

[naramis]

Az erődben az estét pihenéssel töltöm. Reggel mindenkiért fohászt mondok, s kérem vigyázzon reánk az Úrnő.

A holtak mezején komor és szótlan vagyok. Figyelek mindenfelé, ahogy megbeszéltük régebben. A talajon lévő tárgyak nem éredekelnek, csak annyira nézek a lábam elé, hogy el ne essek.
Mikor az erődhöz érünk, izgalom lesz úrrá rajtam. Láthatóan aggódom, mikor végigmérem az erőd maradványait. Szó nélkül követem a Nagyurat, igyekszem valahova középre helyezkedni a belépők sorában.A fegyvereim a kezemben vannak, a biztonság kedvéért.

[Chris]

Belépve a nagyúr után, a folyosón a bejárattól távolodva egyre sötétebb van. A nagyúr már eltűnt az elöttetek lévő feketeségben, láthatón őt nemigen zavarja a fény hiánya.
(Van valakinél fáklya?)

[VérGyöngyTyúk Z]

Az erődben:

A felcsert keresem meg előbb és kérdem meg tud-e "javítani" az állapotomon úgy, hogy másnapra teljes erővel harcolhassak ha kell, ha ő javasolja akor keresem meg a papot.
Ajánlja.
Némi bóklászás, és kérdezősködés után a söröskorsó mellett, két kártyaparti közt találod meg a közös helyiségben. (Farkas döntésétől függően vagy vele, vagy nélküle.) Invitál egy játszmára, s megígéri, ha végez feltétlenül megnézi a sebeidet is, de ugye nem kívánod, hogy otthogyja azt a finom sört, inkább igyál te is ajánlgatja.

Az úton:
A nem rozsdás fegyvereket megszemlélem közelebbről, óvatosan közelítve meg őket, de hozzájuk, csak akkor nyúlok, ha már tudom mi az. (ha kell kissé elkotrom a földet köröttük, óvatosan, vigyázva nehogy megzavarjak "valakit" minden alkalommal félhangosan a holtak bocsánatát kérem és engedélyüket, hogy megnézzem mi az ami ott hever.)
Hosszú és rövid kardoki, szablyák, tőrök, egyik se törpe kezek munkája. Mívesnek látszanak, de amúgy semmi különös nincs rajtuk.

Az erődben: a rejtőzésre alkalmas helyeket szemmel tartva óvakodok be a nagyúr után. A sötétség nem zavar de biztos ami fix a zsákomból előkotrom az egyik fáklyám meg a tűzszerszámot az övtáskámból. Még nem gyújtom meg.

A folyósót elönti a fény. A padló poros itt-ott egy-két csontváz fekszik teljes páncélzatban, fegyverrel a kezében. A falak kopaszak - úgy tűnik a a készítői nem sokat adtak a díszítésre. A lépteitek visszahngoznak, de más zajt nem lehet hallani.
A folyosó egyenesen vezet, majd elágazik. A nagyúr a jobb oldali járatot választja, ami rövid idő után egy beszakadt ajtóhoz vezet. A nagyúr gondolkodás és hallgatózás nékül tolja arrébb az ajtó maradványait, és halad tovább.
Kis helyiségbe juttok, ahonnan egy ajtó nyílik. Ezen is áthaladtok, és egy lépcsőhöz juttok, ami lefelé vezet. Sokáig egyenesen haladtok, majd élesen elkanyarodtok balra, és ismét egy ajtó előtt találjátok magatokat. Ezen is keresztül haladtok, és egy hajdani borospincébe juttok. Halk neszezés üti meg a fületeket (az elf számára nem olyan halk), mintha valaki kántálna valamit a távolban.
A nagyúr megtorpanás nélkül megy tovább.
Követitek?