Verselő kedvű hódítósoknak :)

[tevary]

Mikor a hold feljön, a nap lemegy,
az nagyon fáj, hogy nem vagy velem.
Nem tudlak feledni, nem is akarlak,
te vagy az éjj legfényesebb csillaga.

Szíved másnak adtad, tudom jól,
de legbelül érzem, hogy így a jó.
Nem tehetek róla, ne lázadj fel,
szívem csak érted gyúl lángra fel.

Később majd rájössz hogy szeretlek,
s te engem viszont szerethetsz.
Hiszem hogy így lesz, s remélem,
hogy egyszer majd te is megérted.

Miért véstem e sorokat vérző szívvel,
s könnybe lábadt szemekkel néked!
Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek
s hogy élni nehéz így nélküled!

Amikor a fellegekben járok.
mindenütt rád találok,
elfog egy érzés tagadnom kár,
az én szívem csak rád vár.

[Cassandra]

Gondolj rám néha, magányos éjszakán
Gondolj rám, mikor megérint a hiány,
S kezed ne tartsa vissza sose a bűntudat
Mert én Téged semmiért nem hibáztat(ta)lak.
Ne sajnálj engem, ne bánj semmit,
Hisz élni tanítottál, játszani és szeretni,
S a rossz napok ellenére, Te, igenis
TE tanítottál meg igazán, szívből nevetni.
Nem várlak, hisz ígéretet tettem,
De holnap is és örökkön reméllek
El téged sosem felejtelek...

......

[vityu]

Originally Posted by Cassandra

Ne sajnálj engem, ne bánj semmit,
Hisz élni tanítottál, játszani és szeretni,
S a rossz napok ellenére, Te, igenis
TE taítottál meg igazán, szívből nevetni.

Hogy ez mennyire jó!!!!

[Turku]

Túl késő…

Túl késő a bocsánathoz,
Túl késő az öleléshez.
Túl késő átölelni téged,
Túl késő, hogy megértselek.
Kedvesem.

Elmúlt minden mit jelentettél.
Az emléked még bennem él.
Olyan jó lenne, ha ölelnél.
De te csak a némasággal élsz.
Csendben.

Emlékszel még a nyárra?
A szürkületi félhomályra?
A forró éjszakákra?
Rám?

Minden elveszett mi fontos volt.
Nekem.
Mindent eldobtál.
Amik Mi voltunk.

Sötét, Hideg, Magány maradt csupán.
Illatod sokszor most is érzem szobámba.
Mikor rádöbbenek, csak egy maradt, a magány.

Hiányzol…

[Cassandra]

Vétkeztem...

Vétkeztem
Oly hanyagul eleresztettelek
Mélán bámultam a köröttem zajló jelenetet
Elengedtelek,
Ahelyett, hogy harcoltam volna ellened,
Veled!

Vétkeztem
Engedtem az indulatok szavának,
Hagytam, s azok mindent összekuszáltak
Eleresztettelek
Pedig szívem mélyén kérni akartam, gyere
Velem.

Vétkeztem
S most áhítom a feloldozást,
Remélem örökkön a mielöbbi viszontlátást
Hogy füledbe sugjam
Bánok mindent, mindenütt Téged kereslek,
Hogy elmondjam:

Melletted
Minden nap már magában győzelem
Melletted állnék, míg tart az összes kűzdelem
Súgnám halkan,
Vagy ordítanám a téli éj, dacos hidegébe:
Hiányzol, szeretlek,

Reméllek
Sosem feledlek....

2008.01.07.

[tevary]

Kékmadár

Kékmadár ott messzi távol,
Ül búsan egy magas ágon.
Ül az ágon, a börtönében
Csak a lelke szárnyal sötétben.

A Kékmadár szárnyaszegett,
Naphosszat kémleli az eget,
Hívja őt a messzi távol,
Menne ő nagyon magától.

Kékmadár ott a messzi ágon,
Hozd el nekem a boldogságot!
Repülj ide, tárk karokkal várlak,
Együtt leszünk mi nagyon bátrak.

Kékmadár! Szárnyalj velem!
Vár minket a messzi végtelen.
Elhagyunk mi árkot, bokrot,
Leszel Te még nagyon boldog!

Szállunk, szállunk egyre feljebb
Integet nekünk a sok felleg.
Megpihenünk a szikla ormán,
Fáradtságot se érzünk jóformán.

Látod a madarak szállnak már,
Boldogságban úszik a táj.
Jöjj hát ne várj,
Hisz a fellegek várnak ránk.

[vityu]

Originally Posted by tevary

Nem holnap, már ma.

A vers tetszett, de ez nem illik bele, szerintem elrontja az egész öszképet. Mindenhol rímel minden, ez kilóg nagyon, én kicserélném valami másra!

[cipu]

Egy igaz barát

Egy barát, ki tudja minden gondolatod,
mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.
Ki minden bajban melletted áll,
s ha repülni akarsz, ő veled száll!
Figyelmeztet őrültségeidre,
s bólint egyet ballépéseidre.
Mindig veled van ha sírsz,
s ha véletlenül tév útra térsz.
Testvéreként nagyon szeret,
ő az, kiben bízni lehet.

[tevary]

Originally Posted by vityu

A vers tetszett, de ez nem illik bele, szerintem elrontja az egész öszképet. Mindenhol rímel minden, ez kilóg nagyon, én kicserélném valami másra!

Köszi, tanácsodra átírtam az utolsó részt.

Látod a madarak szállnak már,
Boldogságban úszik a táj.
Jöjj hát ne várj,
Hisz a fellegek várnak ránk.

Talán kicsit jobb lett

[tevary]

Magány

Mikor az élet fáj,
Magányodban magad maradván
Csak ordítanál, sírnál.

Azt hitted álmaidnak élhetsz még,
De szertefoszlott az utolsó remény,
Rájöttél, az egész semmit sem ér.

Léted elviselhetetlen,
Tudom hihetetlen,
De ugyanez folyik bennem.

S minden fájó pillanatban,
Ahogy fogad összecsattan,
Ott van lelkem, a halhatatlan.

Én is érzem,
Nem csak nézem,
Egyszer vége, remélem.

Vedd észre: ott vagyok,
Hagyd el mit a föld adott,
Legyen a börtön halott!