Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Phoenix]

öööö....ez az
Nem tudom, hogy vársz-e rám - csillagfényes éjszakán
Örünél-e akkor nekem - és szeretkeznél-e velem

///Aljas kúszóbab - Zöldhajú lány :P ///

amúgy rendes idézet most nem ugrik be, de ha megtalálom, akkor majd szólok

[Békés]

Talán a mostani kedvencem ez

A küldetésed

Járd az utat vándor
mely a homályba
vezet, csak te győzheted
le, a sötét gyűlöletet.

De a jó társ mindig
ha baj van készen áll.
Sasszárny verdes
és a homály eltűnik lásd.

Lásd az utat magad elött,
mert nem veszélytelen,
az élethez sastekintet kell
a végzeted csak így kerülöd el.

Kardod szent, de mit
sem ér, ha nincs
lángoló lélek és
tiszta szív.

Mert fegyvered nem elég
ha lelked és szíved nem tiszta,
a győzelemhez az vezet
és meg tudod mi szíved titka.

(Nem saját vers)

[Phoenix]

ez is nagyon jó
saját vagy talált? :P

[Békés]

Originally Posted by Phoenix

ez is nagyon jó
saját vagy talált? :P

Gyüjtött
Szeretem a verseket, de inkább olvasni mint irni

[Phoenix]

mint én is :P

sziasztok
ezt birták rolam költeni a hoditoban


Csucsi egy nagy állat,
a Csoport meg nem komálja
de ha egyszer beszolnak,
Megy a rengés meg a száraz
no de enyi épelég,
kapjátok be a lényegét.

[Cassandra]

csucsika!Egyszer is elég beidézni, látjuk.
Békés!Nem csodálom, hogy ez a kedvenced, nagyon bejövős

Rám néztél
Rám néztél….
Gyönyürű szemedben kíváncsiság…
mely hívott lelked mélyére,
s mely utat pillanatok töredéke semmissé tett,
nem is létezett talán….
Csak én éreztem szemed melegségét
…és fürödtem benne bambán,
míg gondolataim dörömböltek
tehetetlenül...
Elvarázsoltak arctalan szavaid,
s most itt állsz, látom arcod is.
Szavaid próbálnak beléd kapaszkodni,
melyeket egyszer nekem adtál,
s én látom zavarod, mi az enyém is,
te nem tudod, elvedd, vagy visszaadd.
Hát így álltunk ott….
S most kusza gondolataim rendezgetem,
képzeletem színes képletté vált,
már látlak benne, s meg kell fejtenem.
2005.05.27

[Toto]

Romokban az élet

Vagyon, gazdagság?
Miért?
Hogy ne azzal oszthasd meg
Kit a világon a legjobban szeretsz?

Egészség, hosszú élet?
Minek?
Hogy azt lásd egy életen át,
Önnön életét mással ossza meg?

Csinos és buta lányok?
Ugyan!
Róluk is az jusson eszedbe,
Mit is veszthetsz, ha nincs már melletted!

Tiszta és örök szerelem?
Nélküle?
Miért nem léptél mikor még lehetett?
Vagy soha nem is volt esélyed?

Meglehet!
De
Meg
Sem
Kísérelted!!

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: AABB.
A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van. Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét keltik bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a "füle" szó magas hangrendűsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendűségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettőségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk". Az egész verset átszövő kettőség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket. A másik, az általános érvényű boci maga az élet.
Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka, / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettőség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett "megyünk" ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embert, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök érvényű tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?

UI: Terjedelmi okok miatt nem szólhattam a versben elénk táruló impotens boci esetleges olvasatairól, valamint azon szexuális aberráció részletezéséről, melynek során az éltető tejet (amit ugye nem lehet megunni?) nem a zacskóból, hanem a tőgyből fogyaszthatjuk el.

Egészségetekre!