Hollószárnyak

[naramis]

Védekező harcot folytatok, úgy állok, hogy mind a Bajnok, mind saját ellenfelem támadásait háríthassam. Közben egy 6 Ép-s gyógyitalt nyújtok a Bajnok felé, a következő kijelentéssel:
- Ez egy gyógyital. Idd meg kérlek, aztán végezz az Én ellenfelemmel is, Én nem bírok vele! Ha nem teszed, el kell mondanom egy varázslatot, s akkor nem marad varázserőm a gyürű keresésére. Amíg megiszod, védem mindkettőnket, többre viszont erőmből nem telik!
A Farkasról lekászálódott pusztakezes csonti meg akar ütni, de csak a levegőt kaszálja, a páncélos és a "rajongód" rugdosni próbál, de nem nagy sikerrel.

Egy pillanatra meghökkenek a szent ember szavain, de utána bólintok.

Szabad kezemmel a flaska után nyúlok, majd pedig megpróbálom meginni. A másik (bárdos) kezemmel védem magam.
Sikerül a manőver. Az ital jóleső melegséggel tölt el, és a sebeid nagy része látványosan begyógyul (gyógyulsz 6 ÉP-t).


A csontit egy időre leszereltem, így a szellemalakra koncentrálok. Megpróbálok visszahúzódni a többiekhez, eltávolodok a csontitól és csak a szellemalakra koncentrálok, miközben fohászt intézek Morgena felé, hogy végre láthassam azt az istenverte szellemalakot.
Ahogy feszülten figyelsz, meglátsz egy elmosódott alakot a szemed sarkából, aki épp feléd közeledik elég gyorsan.

Mivel visszamászott rám, ezért újra lefejtem magamról.
Kör végére sikerül.

[Pettyes]

Erőm visszatértével ismét a harcba vettem magam. Bal kezemmel elejtett fegyveremet kívánom magamhoz venni, majd jobbomal a hátamról "levarázsolt" élőholt kezét támadom.
Viszatért erőddel akkorát oda csapsz neki, hogy első csapásra sikerül levágnod az egyik kezét.
A páncélos és Quintar "rajongója" továbbra is rugdosódni próbál, de megintcsak nem jön össze nekik.

- Az égiök áldjanak Quintar! - kiáltom a pap felé köszönés gyanánt

Mivel már csak 1 lábbal kapaszkodik ezután belém, ezért azt is megpróbálom levágni.
Odacsapsz a másik lábának is, az is megreccsen, de nem törik el.

Grennek : - Nem megy az az Áldás olyan könnyen, nagyon hosszú ideig tart, már régen végzünk a hullákkal, mire befejezném!

A fejetlen zombit támadom, mindegy hogy hol érem, csak eltaláljam.
Sikerül egy bordáját megrepesztened.

A gyorsan közeledő szellemalakra koncentrálok, hagyom hogy robogjon felém, majd a megfelelő pillanatba egy gyors keresztvágást indítok abban az irányban, amerről közeledik és egy szúrással végzem, amely reményeim szerint talál is és a kard markolatáig nyomom a szellemalakban.
A csapásod nyomán, olyan mintha valami anyagszerűbe ütközne a kardod, és haladna végig rajta. A szellemalak fülsértő sikolyt hallat, majd eltávolodik, és kifakul a látóteredből, a szúrásra már nincs időd, mert gyorsabb nálad.

Gren tovább hadakozik a környezetében lévő hullákkal.

[aúú]

Verem tovább.
Sikerül eltörnöd a másik lábát is, így már azzal sem tud kapaszkodni beléd, viszont mielött leesne rólad a kézcsonkjaival ismét a nyakadba csimpaszkodik.

Hyas darabolás által ártalmatlanná teszi az egyik mellette levő csontit, a másiknbak még egybe van a lába, egyelőre.

Tovább verekszem (elsősorban arra ügyelek, hogy ne találjanak el, de a csapásaikat amikor csak lehet, pusztító erejű visszavágásokkal kísérem). A szemem cikázik körbe, hogy állnak a többiek.
Quintar válaszát egy mordulással veszem tudomásul és dalolva verekszek tovább.
A páncélos lábát igyekszel eldarabolni, ami egyelöre csak recseg a csapásaid alatt.

-Recsent, ezaz! - ordítom örömömömben
Kétkézre fogom a kardom, és úgy csapkodom a hullát.
Sikerül egy másik bordáját megreccsentened.

Ezek az izék sosem adják fel, úgy tűnik, így kénytelen vagyok teljesen szanszét zúzni őket. Továbbra is a néhai "hátizsákomat" támadom, immár mindkét fegyverrel, megpróbálom levágni a másik kezét is.
Nekiveselkedsz, jól meglendíted a fegyveredet, és egy csapással sikerül levágnod a másik kezét is.
A többiek téged és Quintart próbálják rugdosni, de nem nagy sikerrel.

- Uwel növére, szít tapusom a fíregevű böleteket.

Feszülten koncentrálva figyelem a környezetem, próbálom felkutatni a szellemalak hollétét. Igyekszem visszahúzódni a többiekhez. Koncentrálok a védekezésre.
Egyelőre hiába figyelsz, nem látod a szellemalakot.

[Chris]

Gyorsítsunk annyit a dolgon (ha nincs ellenetekre) hogy plusz hat kör alatt miszlikbe daraboljátok az ellent, és onnantól kezdve nincs bajotok a csontikkal, a szellem meg valami oknál fogva nem került elő az elf legutóbbi támadása óta.
Hogyan tovább?

[VérGyöngyTyúk Z]

Körbenézek a "csatatéren belüli csatatéren" és ha bármelyik csontidarabról azt gondolom még mozoghat, akkor rácsapok. Az éneklés helyett most hallkan mormogva imádkozom miközben a szemem hüvelykről-hüvelykre vizsgálja át a támadók fegyvereit. Óvatosan lépkedek nehogy bármelyik csont, vagy esetleges húsdarabra rálépjek. A páncélok, és fegyverek (hosszú és rövid kardok) enyhén rozsdásak itt-ott, de alapvetően egész tűrhető állapotban vannak. Egyébként semmi különöset nem találsz rajtuk.
Aztán ha mindent átnéztem körbenézek a társaimon is, kinek mi baja lehet. A vállamban és lábamban szaggató fájdalom ellenére az arcomon nem látszik semmi, csak az imák mormogása alatt az áhitat és a feszült figyelem, bár a karomon látszik, hogy jóval nehezebben mozgatom és enyhén sántítok is.
Mindenkinek:
-Azthiszem ezentúl kicsit jobban kellene figyelnünk. Főleg a lábunk elé. Meg ha tud akkor Quintar - biccentek felé - figyelje a környezetünket istene szemével vagy valami papi mágiával, hogy mégegyszer ne lephessenek így meg minket. Ez persze azokra is vonatkozik akik képesek a varázslók vagy a papok "más szemével" nézni a világot és látni azt ami az egyszerű harcosok - Farkasra, majd magamra bökök - szeme elől rejtve marad. Legközelebb lehet, hogy nem lesz ilyen szerencsénk.

[Pettyes]

Miután meggyőződöm arról, hogy minden tiszta, körbenézek, mindenki meg van, jól van. Ezután megvizsgálom magam és el is látom. Habár nem mély, de sok sebet kaptam, így azokat megpróbálom lekötni, hogy ne fertőzödjenek el. Végignézek a többieken is, várom, hogy mi lesz a kövekező lépés, megyünk tovább, vagy mindenki kicsit kipiheni a fáradalmakat. Akkor megpróbálok egy kicsi erőnlétet szerezni.
Kisebb-nagyobb sérüése mindenkinek van. Talán Gren áll a legrosszabbul.

[naramis]

A csata után letelepszek a földre, pihenek kicsit.
Grennek:
- Sajnos, nincsennek holtakat érzékelő varázslataim. Így csak én is úgy tudok érzékelni őket, mint ti. Vagy látom őket, vagy nem. Előre megmondtam, nem veszitek sok hasznomat, a keresésen kívül.
Pihenek, amíg útnak nem indulunk.

[Massza Rex]

A csata után hálát adok az égieknek és Darton kegyelmét kérem az elveszett lelkekre. Utána magammal foglalatoskodom, ellátom a sebeket, kötözés előtt kis pálinkával kezelve.

Ha marad még idő az indulásig, akkor (Farkastól szokatlanul) csendben pihenek.