Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Tömzsipörölynek:
- Akkor sem és most sem kenyerem a vérontás. Egyszóval mindent úgy csinálnék, ahogy régen, de itt más volt a helyzet, más volt a szituáció. Talán ezt magamnak kell legyőznöm itt belül, majd megbírkózom vele, nem lényeg, csak gondoltam van valami a tarsolyodban, úgyis mindig valamit játszottál az ivban és jól megkopasztottál mindenkit - az utolsó mondatok kicsit derűsebb ábrázatot kölcsönöznek, ahogy felidézem az ivóban történteket.
- Lehet, hogy a következő feladatra kellene koncentrálni inkább... - elgondolkodom, majd utána hosszú csend folytatja gondolataim az út során.
A törpe komoly arccal méreget téged, aztán a válladba bök kicsit:
-Ahogy mondod. Más a helyzet. A világ nem tökéletes és nem is lesz az soha. Ezért te sem lehetsz az. Unalmas lenne hidd el. De remélem a lelked megnyugszik, hisz mélyen belül - csap a mellkasodra - Magad is tudod, hogy amit tettél helyes volt valamiért. Az istenek pedig csak azt nézik amikor szinük elé kerülsz, hogy helyesen döntöttél-e. Bár elborzaszt talán, de van, hogy a helyes döntés, halálhoz, sok halálhoz vezet, amit neked kell okoznod. De kik vagyunk hogy az istenek dolgait átlássuk. Én azt mondom helyesen tetted amit tettél és még valami! - összehúzza a szemeit és dühös arcot vágva mered rád, (ha nem sejtenéd, hogy viccel komolyan aggódnál) - Ha neadjaég legközelebb nekiállsz filozofálni, hogy a ránk támadó ork, vagy szörny életét helyes e kioltani, akkor előbb téged rúglak fenékbe és a kemény fejeden fogom megtámasztani a nyílpuskám miután kényelmesen elhelyezkedtem a hátadon.

[VérGyöngyTyúk Z]

Bocsánat amiért oly régóta "állunk" de kissé nagyon zűrös volt az év vége.

Feran, Gil kérdésére csak szótlanul bólint (láthatóan eléggé megviselték a történtek és mintha nem lenne teljesen jól. A szemei fáradtak és homályosak)
Fertályóra múltán végre felkerekedtek és elhaladtok a támadók "úttorlasza" mellett. Gil kivel-hol utazik?
A délután lassan estébe hajlik mikor menydörgést hallotok a távolból. A fák kötz kanyargó útról nem láttok messze, de felettetek az égen egyre több felhő tűnik fel, s a szél mintha egyre párásabb, esőszagúbb lenne.
Az első dörgések után jó fél órával pillantjátok meg felnézve a viharfelhők szegélyét. Alig 1-2 mérföldnyire lehet tőletek és mintha őrült által kavart, villámokat böfögő, sötét lötty lenne az égen. Szinte folyamatosan csapkodnak a villámok a kavargásból és a hangjuk egyre élesebben hallik. Ráadásul, mintha az út is a vihar felé kanyarodna. A lovak kissé meglassudnak, de hamar újra felveszik a tempót.

Mindenkinek megy egy-egy üzi

[Pettyes]

Tömzsipöröly felé:
- Na már csak ez kellett, mindjárt ránk szakad az ég,de van egy megérzésem, hogy ezt az égi áldást sem az Istenek küldik ránk. Jobb lesz résen lenni. Minden porcikám figyelmeztet a veszélyre, de ugyanakkor fűt a küzdelem esetleges heve is. Úgy érzem magam, mintha egy kis gyerek lennék, aki nem figyel az apai figylemeztető szavakra.

Igyekszem minden tőlem telhető figyelmességgel pásztázni a teret, amit látok. Az érzékeimre különösképpen figyelek, hisz leginkább ezek mentették meg rövidke életem. Az ösztöneim még sosem csaptak be. Az élni akarás a legnagyobb úr.
A törpe a levegőbe szimatolva, összehúzott szemmel bólint:
-Furcsa vihar valóban. Mintha egyetlen helyen kavarogna csak teljes erővel és egyre gyűjtené az erejét.
Megigazgatja a fegyvereit és a ládából viharcsuklyákat és köpenyeket kotor elő, feléd nyújtva az egyiket.
-Ha mégis szakadni kezd jól jön majd.

[Massza Rex]

Gil mellé csoszogok.

Gilhez: - Lehet, érdemes lenne védőmágiák óvó körében bevárni ezt a vihart. (mondom olyan hangsúllyal, mintha a holnapi étrendről beszélnék)

[aúú]

A mágikus érzékeimet kiterjesztve körbe nézek jobban és megvizsgálom a közeledő varázslatot, hogy lehetséges e arréb téríteni, illetve, pontosabb képet akarok kapni a természetéről és erejéről.
A varázslatról meg tudod állapítani, hogy nagyjából mozdulatlan (csak olyan sebességgel közeledik mint amennyivel ti "mentek felé") és a kiterjedése változik kissé összevissza, mintha hol itt- hol ott lépne be és ki a mágia befolyásolásába egy-egy újabb varázsló. Egészében véve körülbelül mindig egyforma erővel működik de változó alakú területen. Mint egy félig vízzel telt marhahólyag amivel a földön játszik egy gyerek, különféle alakzatokba kényszerítve. Eltolni-eltéríteni talán kis részen képes vagy, de az egészet semmiképpen. Ahhoz túl sokan "dolgoznak" rajta.
Természetet befolyásoló varázslatok működnek a szövedékben, főleg villámok "idéződnek" és felismersz erős, de primitív "esőhívó" varázst is.
Úgy véled a "vihar" alatt erősen és sűrűn csapkodnak a villámok és szakad az eső (vagy akár néha a jég is) az égből.

[Chris]

Hier-t magamhoz hivatom, és váltok vele pár szót.
A férfi meghajol majd az út szélén eltünik a fák közt pár percre. Mikor visszatér (közben lassabb tempóban de haladnak tovább a kocsik) suttogva beszámol neked.

[aúú]

Miután a vihart jobban megvizsgálom, fennhangon mondom, kaján mosojjal a szám szélén:
- Hát lehet, hogy az előző fogadóbizottsággal már nem lesz bajunk, de úgy tűnik szerezetek pár barátot, akik most igen nagy lelkesedéssel és villámokkal várnak minket.
Íshar-ékat láthatóan nem izgatja a dolog, de kissé furcsa dolgot tesznek. A nadrágjuk szárából két vékony huzalt húznak ki és a csizmájuk sarkán lévő kis karikába akasztják a végüket, a fegyvereiken pedig ellenőrzik a markolatok szíjazatát.

[Chris]

- Nem mindenki ellenség, aki az utunkba kerül - szólok ki a kocsiból ha hallom Gil és az Atya párbeszédét Az Atya szavait nem hallod, csak Gil fennhangú szavait. - Feran óhaja, hogy tovább menjünk -teszem még hozzá.
Feran bágyadtan biccent a lován üldögélve és jobbjával továbbot int.
Íshar és Meríín miután végeztek a maguk ellenőrzésével nyugodtan hajtják tovább a batárokat.

Dhar: Ahogy egyre közelebb értek az esőszagot egyre erősebben érzed, valami furcsán ismerős-ismeretlen, halvány "mellékízzel".
Gil: A füledet egyre jobban bántja a villámok éles recsegése és a dörejek, de más hangokat is ki tudsz venni. Ordítozást és kiabálást, sok hangon és több nyelven. Az egyetlen biztosan beazonosított emberi hang egyenlőre csak egy kínlódó halálüvöltés közvetlenül egy villámreccsenés után, aminek túl gyorsan szakadt vége.