Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Én is üdvözlök mindenkit! Aztán megkérdezem úgy általánosságban:
- Merre tartunk tovább? Az átkozottak földjére?

[Chris]

Nem érzem úgy, hogy nekem kellene válaszolni Gil kérdésére, majd Feran megteszi, ő úgyis jobban tudja a részleteket.

[Pettyes]

Tömzsipörölynek:
- Akkor sem és most sem kenyerem a vérontás. Egyszóval mindent úgy csinálnék, ahogy régen, de itt más volt a helyzet, más volt a szituáció. Talán ezt magamnak kell legyőznöm itt belül, majd megbírkózom vele, nem lényeg, csak gondoltam van valami a tarsolyodban, úgyis mindig valamit játszottál az ivban és jól megkopasztottál mindenkit - az utolsó mondatok kicsit derűsebb ábrázatot kölcsönöznek, ahogy felidézem az ivóban történteket.
- Lehet, hogy a következő feladatra kellene koncentrálni inkább... - elgondolkodom, majd utána hosszú csend folytatja gondolataim az út során.
A törpe komoly arccal méreget téged, aztán a válladba bök kicsit:
-Ahogy mondod. Más a helyzet. A világ nem tökéletes és nem is lesz az soha. Ezért te sem lehetsz az. Unalmas lenne hidd el. De remélem a lelked megnyugszik, hisz mélyen belül - csap a mellkasodra - Magad is tudod, hogy amit tettél helyes volt valamiért. Az istenek pedig csak azt nézik amikor szinük elé kerülsz, hogy helyesen döntöttél-e. Bár elborzaszt talán, de van, hogy a helyes döntés, halálhoz, sok halálhoz vezet, amit neked kell okoznod. De kik vagyunk hogy az istenek dolgait átlássuk. Én azt mondom helyesen tetted amit tettél és még valami! - összehúzza a szemeit és dühös arcot vágva mered rád, (ha nem sejtenéd, hogy viccel komolyan aggódnál) - Ha neadjaég legközelebb nekiállsz filozofálni, hogy a ránk támadó ork, vagy szörny életét helyes e kioltani, akkor előbb téged rúglak fenékbe és a kemény fejeden fogom megtámasztani a nyílpuskám miután kényelmesen elhelyezkedtem a hátadon.

[VérGyöngyTyúk Z]

Bocsánat amiért oly régóta "állunk" de kissé nagyon zűrös volt az év vége.

Feran, Gil kérdésére csak szótlanul bólint (láthatóan eléggé megviselték a történtek és mintha nem lenne teljesen jól. A szemei fáradtak és homályosak)
Fertályóra múltán végre felkerekedtek és elhaladtok a támadók "úttorlasza" mellett. Gil kivel-hol utazik?
A délután lassan estébe hajlik mikor menydörgést hallotok a távolból. A fák kötz kanyargó útról nem láttok messze, de felettetek az égen egyre több felhő tűnik fel, s a szél mintha egyre párásabb, esőszagúbb lenne.
Az első dörgések után jó fél órával pillantjátok meg felnézve a viharfelhők szegélyét. Alig 1-2 mérföldnyire lehet tőletek és mintha őrült által kavart, villámokat böfögő, sötét lötty lenne az égen. Szinte folyamatosan csapkodnak a villámok a kavargásból és a hangjuk egyre élesebben hallik. Ráadásul, mintha az út is a vihar felé kanyarodna. A lovak kissé meglassudnak, de hamar újra felveszik a tempót.

Mindenkinek megy egy-egy üzi

[Pettyes]

Tömzsipöröly felé:
- Na már csak ez kellett, mindjárt ránk szakad az ég,de van egy megérzésem, hogy ezt az égi áldást sem az Istenek küldik ránk. Jobb lesz résen lenni. Minden porcikám figyelmeztet a veszélyre, de ugyanakkor fűt a küzdelem esetleges heve is. Úgy érzem magam, mintha egy kis gyerek lennék, aki nem figyel az apai figylemeztető szavakra.

Igyekszem minden tőlem telhető figyelmességgel pásztázni a teret, amit látok. Az érzékeimre különösképpen figyelek, hisz leginkább ezek mentették meg rövidke életem. Az ösztöneim még sosem csaptak be. Az élni akarás a legnagyobb úr.
A törpe a levegőbe szimatolva, összehúzott szemmel bólint:
-Furcsa vihar valóban. Mintha egyetlen helyen kavarogna csak teljes erővel és egyre gyűjtené az erejét.
Megigazgatja a fegyvereit és a ládából viharcsuklyákat és köpenyeket kotor elő, feléd nyújtva az egyiket.
-Ha mégis szakadni kezd jól jön majd.

[Massza Rex]

Gil mellé csoszogok.

Gilhez: - Lehet, érdemes lenne védőmágiák óvó körében bevárni ezt a vihart. (mondom olyan hangsúllyal, mintha a holnapi étrendről beszélnék)

[aúú]

A mágikus érzékeimet kiterjesztve körbe nézek jobban és megvizsgálom a közeledő varázslatot, hogy lehetséges e arréb téríteni, illetve, pontosabb képet akarok kapni a természetéről és erejéről.
A varázslatról meg tudod állapítani, hogy nagyjából mozdulatlan (csak olyan sebességgel közeledik mint amennyivel ti "mentek felé") és a kiterjedése változik kissé összevissza, mintha hol itt- hol ott lépne be és ki a mágia befolyásolásába egy-egy újabb varázsló. Egészében véve körülbelül mindig egyforma erővel működik de változó alakú területen. Mint egy félig vízzel telt marhahólyag amivel a földön játszik egy gyerek, különféle alakzatokba kényszerítve. Eltolni-eltéríteni talán kis részen képes vagy, de az egészet semmiképpen. Ahhoz túl sokan "dolgoznak" rajta.
Természetet befolyásoló varázslatok működnek a szövedékben, főleg villámok "idéződnek" és felismersz erős, de primitív "esőhívó" varázst is.
Úgy véled a "vihar" alatt erősen és sűrűn csapkodnak a villámok és szakad az eső (vagy akár néha a jég is) az égből.

[Chris]

Hier-t magamhoz hivatom, és váltok vele pár szót.
A férfi meghajol majd az út szélén eltünik a fák közt pár percre. Mikor visszatér (közben lassabb tempóban de haladnak tovább a kocsik) suttogva beszámol neked.

[aúú]

Miután a vihart jobban megvizsgálom, fennhangon mondom, kaján mosojjal a szám szélén:
- Hát lehet, hogy az előző fogadóbizottsággal már nem lesz bajunk, de úgy tűnik szerezetek pár barátot, akik most igen nagy lelkesedéssel és villámokkal várnak minket.
Íshar-ékat láthatóan nem izgatja a dolog, de kissé furcsa dolgot tesznek. A nadrágjuk szárából két vékony huzalt húznak ki és a csizmájuk sarkán lévő kis karikába akasztják a végüket, a fegyvereiken pedig ellenőrzik a markolatok szíjazatát.