Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Visszafordítom a bárdom és úgy is megcsapom kissé (hogy ne veszítsek lendületet) a harapósat, aztán fordulok tovább és előréb próbálok lépni a "fogas" lábammal (hátha kiesnek a fogai végre) a bárdom lendítem tovább és amelyik támadó közelebb van (tán "visszatért" a páncélos) az kapja az ütést végtagra. (kar, láb fej "előny" a fegyvert markoló végtagoké)
Visszafelé csak kaszálsz a levegőben a hátad mögött. Mikor előre lépsz, érzed, hogy a harapás nem enyhül, sőt fájdalom hasít beléd (-2 ÉP, 4 FP). A hirtelen fájdalomtól elvéted a támadást a páncélos ellen, de ő sem talál el.

Felmérem ellenfelem, mennyire képes még a harcra, ha komoly sérüléseket tud még okozni, akkor tovább támadom a végtagokat, ha ugrani próbál, megpróbálom elkerülni, illetve távoltartani, ha már nem veszélyes, akkor megpróbálom megkeresni az árnyalakot.
Az hogy a fegyvert forgató keze helyén csak csonk van nem zavarja a csontvázat, tovább támad téged, a másik kezével megüt, de épp csak eltalál (-3 FP).

Quintar: a csontvázzal tovább birkózol, láthatóan sem ő nem tud közelebb jutni hozzád, sem te nem tudod levakarni őt magadról.

Farkas: a páncélos megint oldalba akar rúgni, de időben észre veszed és arrébb gördülsz, az alattad fekvő, elengedi a nyakadat, és kissé lentebb a nyak és a váll találkozásánál harap beléd, de nem sikerül túl jól neki (-1 ÉP, 2 FP), viszont kelletlenül tapasztalod, hogy a nyaki sebedből dől a vér, tisztában vagy vele, hogy ha valaki sürgősen nem segít vagy csoda nem történik, akkor csúnya vége lesz a dolognak.

Továbbra is a harapdálos próbálom végleg elcsendesíteni. A sérült oldalon lévő bárdot elengedem és megpróbálok ráfogni a csontfejre, hogy távoltartsam nyakamtól. Közben a másik kezembe lévő bárddal védem magam az állók ellen.
A harapdálóssal igen megküzdesz, erős, és nem igen akar leépülni rólad, de végül sikerül eltartanod a nyakadtól, de csak miután már harapott.

Mivel az én ellenfelemnek a kezei leredukálódtak, így kevésbé veszélyes, ezért besegítek Hyas-nak valamelyik legyőzésébe.
Kellemes tempóban aprítjákot őket. Már csak az egyiknek van keze, mire besegítesz, közös ténykedéseteknek hála annak sem sokáig. Az egyik kézcsonkokkal hadonászik hasztalanul, a páncélos meg mihelyst nem felé fordulsz, a hátadra ugrik, és beléd csimpaszkodik, anyakadat célozza, de csak felsérti a bőrt a fogaival (-3 FP).

Remek, míg a többiek harcolnak, addig én keringőzök a hullával...
Igyekszem kiszabadítani magam. Mivel gondolom rám akar mászni, felém "tolja" magát. Egy hirtelen mozdulattal félreugrok, s rántok még rajta egyett. Ha sikerrel jártam, és esetleg elesik, akkor rátérdelek, hogy súlyommal tartsam a földön, majd püfölni kezdem a kardommal. Ha nem esik el, de a lendület továbbviszi, akkor hátulról kezdem el kardommal ütlegelni.
Akárhogyis alakuljon a helyzet, mindenképp támadni akarom.
A probléma az, hogy ő kézzel lábbal rajtad csimpaszkodik (az egyik lába még a földön van, de a másik már a derekad körül), tehát nem csak rád akar mászni, már rád is mászott, csak harapni nem tud, mert eltartod magadtól. Megpróbálsz félreugrani, de elég erősen kapaszkodik, így magaddal rántod, ráadásul a földreérkezéskor úgy mozdul a kezed, hogy sikerül közelebb kerülnie hozzád (mondjuk úgy, nehéz valakit, aki rajtad lóg távol tartani magadtól meg ugrálni egyszerre), még így sem ér el, de már sokkal nehezebb eltartanod magadtól. Mivel a kezeiddel tartod távol őt (mással nehéz lenne...) így nem igazán tudod támadni. A fegyveres kezeddel próbálhatsz valamit kalimpálni, valószínűleg el is találod (nem fog arrébb ugrani), de arra az időre azzal a kezeddel nem tudod eltartani magadtól.
Megtámadod?
Igen, támadom a hullát, ütöm ahol érem. A másik kezemmel eltartom magamtól ameddig tudom.
Meg tudod ütni, de kissé erőtlen lett a támadás a kényelmetlen helyzet miatt. Nehezen tartod el magadtól de egyelőre még megy.