Az Ezüst hold könnyei

[Massza Rex]

Egyenlőre maradok a kocsiba, próbálok biztonságosan rálátni a küzdelemre. (erőmet védelemre és gyógyításra tartalékolom)Mágikus erők háborgását érzed, ahogy több nagyerejű varázslat is létrejön-feloszlik szinte ugyanabban a pillanatban. Az elméket eltompító varázst mintha elfujták volna.
A batárból csak kihajolva látod a harcot ami az első batár körül tombol.
Se Ryel-t, se Dhar-t nem látod, de a jelek szerint nem is nagyon hiányoznak a közelharcban. Hier és Íshar-ék laza háromszög alakban állva, mindössze pár aprób sebtől vérezve gyors és erős mozdulatokkal ritkítják az ellent, időnként elcikázik köztük a törpe egy-egy nyilvesszeje, védtelen arcokba és mellkasokba csapódva. Már csak öt támadó van talpon körölöttük és úgy tűnik kezdenének visszahúzódni, de most Íshar-ék nem engedik őket elszakadni.

[Chris]

Megpróbálok végezni a harmadik varázshsználóval is.
A vízbúra alatt lévő varázsló elernyed, aztán megszűnik körötte a vízkupola, csurom vizesen a földre zuhan és ájultan elterül. A szájából víz folyik ki, de talán még él. Gil: a második varázslatod már azonnal létrejön
Az aszisznak látszó varázsló rémült szemekkel mered feléd és próbál kitérni előled aztán rángatózni kezd, mint akinek igen kellemetlen "látogatói" vannak a ruhája alatt. Próbál valami varázslatot végrehajtani, de nem tud koncentrálni, egyre rángatózásokra kényszeríti valami.
A tőrőd átüti a ruhája alatt viselt láncinget és feltépi a mellkasát.
A botótosból kitörő fegyveres döbbenten lassít, de láthatónan már nem fog tudni megállni-megfordulni mielőtt elér téged. Arcán az elszánt grimaszt félig retegő kifejezés váltja fel ahogy felismeri, nem fogja tudni elkerülni az összecsapást veled.

[Chris]

Ha a közeledő fegyveres támad, akkor védekezek, aztán visszatámadok. A férfi szemében a felismerés szikrája villan. Látod az arcán, hogy tudja: semmiképpen nem úszhatja meg élve, csak ha végez veled. A halálraszántak eltökéltségével veti rád magát. A pengéje sivítva szeli a levegőt a torkod felé.
Egy táncos könyeddségével hajolsz hátra és lépsz át a fegyvere alatt, majd kiegyenesedve egyenest torkon döföd. Pár szívdobbanásig álltok ebben a furcsán közeli helyzetben (szinte hozzásimulsz, d csak a tőrödön át "érintitek" egymást) mígnem holtan összeesik. Mikor végezem vele, akkor odamegyek az ájult varázslóhoz, és végzek vele is.
Kecsesen odalépdelsz a hörögve lélegző félájult varázslóhoz és lehajolva egyetlen sima mozdulattal vágod át a torkát.

[aúú]

Ryel "kivégzéseit" látva én kicsit felvonom a szemöldököm, de mivel úgysem látja senki, ezért megjegyzem halkan:
- Emberek.
Majd visszaindulok a kocsihoz, megnézni mi a helyzet ott.
Dhar éppen kiüt egy fegyverest az úton. (szinte tetőtől talpig véres, de sértetlennek látszik) Feran nyugodtan ácsorog az első batár mellett, elötte szenes csontkupac mutatja, hogy nem volt dologtalan. Íshar-ék az utolsó két harcoló fegyverest aprítják lelkesen, a törpe a batár tetejéről lövi hátba a futásban menekülő harmadikat. Az Atyá-t nem látod.

[Chris]

A harc végeztével visszamegyek a batárhoz, és szemrevételezem ki mennyire sérült meg (nem megyek oda megvizsgálni, csak távolabbról nézem őket).
Dhar-t az úton látod amint tetőtöl talpig véresen, kissé zavarodottan néz az utolsó ellenfelére. (a férfi elterülve, ájultan hörög a porban)
Feran nyugodt léptekkel átlábal az előtte lévő égett kupacon (szenes csontdarabok és hamu szóródik szét a halomból és az erdőt nézegeti.
Hier a fegyvereit tisztogatja, de fél szeme a környéken és meghajolva köszönt. (pár kissebb karcolást látsz csak a ruháján, meg sok vérfoltot, de a mozgásából úgy véled nincs sérülése.
Íshar és Meríín körbe-körbe járkálnak a két batár körül a környéket figyelve. Meríín mintha kissé sántítana.
Az Atya nem látható (talán a kocsiban van), a törpe pedig nagyot szusszan mikor meglát. Aztán te is megdöbbensz, mikor "kiszállsz" a féloldalas batárból és mosolyogva integetsz magadnak.

[Chris]

Elismerőn aprót biccentek a törpe felé (közben felötlik bennem a kérdés: hogy ha "én" a batárban voltam, minek láttak engem a többek...?)
A hasonmásod integetve szertefoszlik. A törpe meghajolva fogadja az elismerésed.
Majd Hier felé fordulva:
- Meg kell javítani a batárt, le kell tolni az akarályt az útról, a hullákat pedig valami mód el kell tüntetni, lehetőleg, úgy, ha valaki keresné őket ne találja meg. Intézkedjen a felsorolt ügyekben, de előtte keresse meg az Atyát, és kérje meg, hogy gyógyítsa meg azt, akinek szüksége van rá - adom ki az utasításokat - Ha valamiben szükség lenne a segítségemre szóljon - teszem még hozzá kisvártatva.
-Parancsára asszonyom - mondja Hier és a hátsó batárhoz megy ahol az Atya kivont karddal "üldögél" és szól neki.
Feran-hoz odalép Íshar és valamit hallkan mond neki.
Feran lassú léptekkel elindul az úton a támadók szekere felé.

[Massza Rex]

A veszély elmúltával elő kerülök a batár mélyéről. (a fegyver egyenlőre csak az övemre tűzöm, sose lehet aztat tudni, tényleg elmúlt e a veszély).

Megkérdezem a "harcos triótól", maradt-e túlélő az ellenség soraiból. (Ha igen lenne a válasz, akkor kihallgatását indítványozom)
A közelben nem látsz olyan ellenfelet akinél feltételeznéd, hogy életben van (a hiányzó fejek, széthasogatott, repedtnek (mintha szétfagytak volna) mellkasok, homlokból kiálló nyílvesszők és a szenes hamukupac nem sok túlélési eséllyel kecsegteti őket), Távolabb, amerről Dhar jött vissza az úton egy elterült test hever, vérbeborulva, kissé mocogva amíg Feran oda nem ér mellé és tűzlabdát nem küld a mellkasába. Ezek után felkeresem minden tagunkat és felkínálom a Minden Titkot Ismerő, azaz Krad végtelen gyógyító erejét.

[aúú]

Lassan megjelenek én is a kocsi mellett.
Íshar kishíján rádveti magát mikor felbukkansz, aztán kissé meghajolva köszönt:
-Üdvözlet varázsmester Gil. Remél tied út volt nyugalmasabb.
- Helló. Gondolom akkor ismeritek a támadóitokat, hogy egyet sem hagytatok életben?Íshar kicsit elmosolyodik, bár inkább fintor:
-Azt kettőt - mutat két szétkaszabolt hullára - ismerni látásból. Hogy többi miért jött azt nem tudom.

[Pettyes]

Végignézek a tetemen, majd magamon is. Próbálom lesöpörni magamról a sok vért, mintha fóbiám lenne, de látszólag sikertelenül, (Nem csak látszólag, hanem gyakorlatilag a még meg nem alvadt vért rendesen elkened) mert egyáltalán nem tisztul a felszerelésem. Aztán hagyom, magamban dühödten lépdelek vissza a batár felé, de kifelé inkább csak szomorú tekintetem van, nem igazán beszélek senkivel. Rövid tőmondatokkal válaszolok csak a kérdésekre, ha kérdeznek (jól vagyok, semmi bajom, stb.). Felpattanok a kocsi hátuljára és várom az indulást. Keresek egy rongyot és próbálom út közben majd letisztítani magam, amennyire csak lehet.Tömzsipöröly elismerően mér végig. Láthatóan tetszik neki az új "dizájnod" aztán az arcodra pillant és a ládájából egy kis üveg csípős szagú szeszt meg egy tiszta rongyot dob oda neked.

[Pettyes]

Az ütközés során megtorpanok. VIsszanézek az "akadályra", amibe ütköztem. A testem érzékelte a fájdalmat és szívesen térne első körben védekezésre, legalábbis amíg felméri, mi baj történt, de a fegyveres csak egy gonoszan csillanó szempárt és egy kis mosolyt láthat a szám szélén. Ahogy rádnéz, a rémült döbbenet az ami leginkább leírná az arckifejezését. Odpattanok elé és mielőtt teljesen magához tér lefegyverzem és leütöm. A fickó szinte csak nyüszít a félelemtől ahogy kivered a kezéből a pengét. A második ütésed mellkason éri és a levegő sípolva hagyja el a tüdejét. Elemelkedik a talajról, aztán görnyedt tartásban a földre zuhan.
Ahogy odalépve gyorsan tarkónrúgod, elernyed és ájultan kiterül a porban. Körbenyalom a szám a vér izzét érezve kutatok tovább az áldozatokért.