Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Mivel úgy érzékelem, hogy sem a szaglás, sem a hallás nem működik, bár nem tudom megmondani miért és ráadásul csend is van, így közel lopózom a bokorhoz "bevetem" magam. Meglepődsz, ahogy az "ágak" közé ugrasz, mert áthatolnak rajtuk a karjaid mintha ott sem lennének. A jobbod beleütközik valamibe, amit érintése alapján köpennyel fedett láncingnek vélsz, ami valakinek a hátán feszül. Folytott nyögés szakad fel az illetőből, ahogy nekicsapódsz. Igyelszem a lény "ember" száját befogva a torkát átfogni és megszabadítani őt a hasznos levegőtől egészen eszméletvesztésig. Te térsz gyorsabban magadhoz a döbbenetből és sikerül (tapintás alapján, mert a szemeid még mindig csak a "bokrot" látják) átkulcsolnod a nyakát és a földre vinned (a "bokor" eldől) bár erősen próbál csapkodva szabadulni. Pár pillanatig bírja csak aztán lassan elernyed a kezedben. Gyorsan kihúzom a bokorból a közeli susnyásba és visszapattanok a helyére. Nem tudod "kihúzni" ahogy vonszolod, a "bokor" mozog vele együtt. Megnézem a többi bokrot, hogyan helyezkednek, inkább tömörülnek, vagy megpróbálják körbefogni a csapatot. Próbálom felvenni a helyem, esetlegesen majd menekülő utat biztosítani a többieknek, ha erre lesz szükség. Mintha kevesebb mozogna, mint pár perce. Fáradtnak érzed magad, de észreveszed, hogy már látod a batárokat és Tömzsi épp "felmagasodva" néz valamit. A két legközelebbi "bokor" mintha megdermedne és fordulna lassan (9-10 lépésnyire tőled a batárok felé vannak)