Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Elfogadva Feran segítségét kiszállok a batárból, és várok (segíteni úgysem tudok a javításokban).
Feran kissé olyan mintha alvajáró lenne. Udvariasan lesegít, aztán félreáll és lassan nézelődik, mint akit nm érdekel semmi.
A batár másikoldalán, a kiesett kerék körül sürgölődő törpe felpillant és fogóval, kalapáccsal ügyködve hallkan megjegyzi:
-Egy óra, másfél mire megjavítom. Lehetne rosszabb is.
A félerakot kerékre pillantva észreveszed, hogy a középen lévő "agy" mintha elrepedt volna. Két küllő is eltört és másik három repedtnek tűnik.

[Pettyes]

Próbálok továbbmenni óvatosan, számítok rá, hogy többen lehetnek. Ne látsz, érzl semmi feltűnőt ahogy osonsz előre a "csapás" mellett. Követem a nyomokat addig, ameddig tudom, illetve, azért figyelek, hogy annyira ne távolodjak el a többiektől, vagy legalább Hierrel tudjunk egymásnak segíteni. Hamarosan újra a látóteredbe kerül Hier A kanyaron túl (ahová a batároktól nem látni még el) egy jókora, felborult faszállító szekér torlaszolja el félig az utat. Úgy tűnik az egyik kereke kitört és a rajta lévő rönköket i csak a rögítőkötelek nem engedik az útra zuhanni. Féltucatnyi ember sürgölődik a szekér körül és próbálják valahogy felállítani, hogy kicserélhessék a kereket, de nem nagyon megy nekik, mert csak a két végén próbálják viszabillenteni, a közepéhez nem mernek menni, nehogy rájuk essenek a rönkök.
Lassan abahagyják a sürgést és mintha Hier-rel alkudoznának.
Valamit furcsálsz első ránézésre a jeleneten, valami amit látsz, de nem ugrik be hirtelen, mith lelassult volna a gondolkodásod. Valami lényeges amit a szemed "közöl" az agyaddal.

[Massza Rex]

Egyenlőre maradok a kocsimban és tovább "figyelek".

[VérGyöngyTyúk Z]

Dhar:
Látod amint Hier valamit magyaráz és mutogat valamit az embereknek, aztán viszafelé indul a kocsik felé.
Mintha idegen nyelven mondott szavakat kezdenél lasan megérteni, úgy jut el a tudatodig, hogy mi az ami furcsa: a "rönkszállítóknál" túl sok fegyver van! Mindegyikük oldalán kard lóg és a kezeik-arcuk valahogy túlontúl "jól néz ki" ahhoz, hogy kemény munkát végző emberek legynek. Ahogy Hier visszafelé idul, mintha az útszéli bokrok is követnék lassú mozgással. Összehúzott szemmel nézed a furcsa jelenséget és meghökkenve nézed mikor alig pár lépésre tőled határozottan arrébb "óvakodik" egy útmenti bokor.

Ryel:
Pár perc múlvaveszed észre Hier-t ahogy lasan léptet vissza felétek. Mögötte, az út két oldalán mintha tucatnyi helyen mozgolódna a növényzet.

Atya:
Meríín benéz hozzád a batárba és a hallkan odasúgja neked:
-Harc lesz, sok ellen, varázslókkal, készülés és nem kímélet.
Ahogy továbblép az ajtó előtt a kezében egy rövid íjat pillantasz meg, oldalán bedig tömött puzdrát a kardjai mellett.


A pszis beszélgetést köszi! Nagyon jó volt!

[Chris]

- Míg a javítások folynak, szeretnék lepihenni ott - mutatok egy helyre az útmentén, a mozgolódó növényektől valamivel távolabb, de velük egy vonalban, közben Tömzsipöröly felé pillantok, de nem rá nézek, hanem jóval a feje fölé, majd eindulok a mutatott irányba a fák közé.
Tömzsipöröly kis "meghajlással" veszi tudomásul, hogy szóltál neki és hevesen "dolgozik". Azt látod ahogy a jobb kezéhez közel lévő nyitott dobozban a nyílpuskája lapul, mellette nyilakkal tömött tárak.
Ahogy elsétálsz a mutatott helyre a többiek mintha nem is foglalkoznának veled.

Zöldben repül írás

[Pettyes]

Meglepődve tapasztalom, hogy itt mozoglódnak elöttem a bokrok és hogy semmit nem tapasztaltam ami gyanus lehet velük kapcsolatban, majd csak reménykedem, hogy ők is hasonlóan nem tapasztaltak semmit felőlem. Teljesen úgy tűnik, mintha egyik "bokor" sem tudná, hogy ott vagy. Jól megnézem a mozgolodó bokrok számát, a szállítok számát és hozzáveszem, hogy vannak még olyanok is, akik esetleg varázsolni is tudnak, jól álcázzák maguk, esetleg itt lehetnek a közelben. A "szállítókkal" együtt nagyjából kéttucatnyira becsülöd az "ellent" de nem tudod pontosan, mert némelyik "bokor" esetében bizonytalan vagy és mintha álmosodnál, bár egyenlőre nem vészesen. Megnézem a közelbe mozgó bokrot és hogy milyen távol vannak a következőek, az utolsót megpróbálom megközelíteni, leginkább vadászösztönöm használom, és megpróbálom harcképtelenné tenni a benne lévő lényt és felvenni az ő pozícióját és jobban megfigyelni a történéseket, illetve harcra készen állni és meglepetést okozni. Mikor "eloson" melletted a szerinted utolsó "bokor" lassan utánna nyomulsz. Kissé fura, hogy nem zörögnek az ágai, de valamiért nem izgat téged. Semmilyen zajt-szagot, nem hallasz érzel belőle.
Hogy akarod "megtámadni"?

[Massza Rex]

Magamra öltöm a vértem, oldalamra kardot kötök, a szimbolumomat pedig a ruha alá rejtem, hogy puszta bőrőmhöz érjen. Kradtól bölcsességet, Areltől pedig bátorságot kérek a várható harcra. Ha készen leszek és még nincsenek rajtunk, akkor egyenlőre maradok a kocsiban. Kissé nehézkesen tudsz a batárban "felvérteződni" de mikor kész vagy még nem hallasz kintről csatazajt, csak Tömzsipöröly kopácsolását, meg a lassan a batár mellé visszaérő Hier lovának patkócsattogását.

[Pettyes]

Mivel úgy érzékelem, hogy sem a szaglás, sem a hallás nem működik, bár nem tudom megmondani miért és ráadásul csend is van, így közel lopózom a bokorhoz "bevetem" magam. Meglepődsz, ahogy az "ágak" közé ugrasz, mert áthatolnak rajtuk a karjaid mintha ott sem lennének. A jobbod beleütközik valamibe, amit érintése alapján köpennyel fedett láncingnek vélsz, ami valakinek a hátán feszül. Folytott nyögés szakad fel az illetőből, ahogy nekicsapódsz. Igyelszem a lény "ember" száját befogva a torkát átfogni és megszabadítani őt a hasznos levegőtől egészen eszméletvesztésig. Te térsz gyorsabban magadhoz a döbbenetből és sikerül (tapintás alapján, mert a szemeid még mindig csak a "bokrot" látják) átkulcsolnod a nyakát és a földre vinned (a "bokor" eldől) bár erősen próbál csapkodva szabadulni. Pár pillanatig bírja csak aztán lassan elernyed a kezedben. Gyorsan kihúzom a bokorból a közeli susnyásba és visszapattanok a helyére. Nem tudod "kihúzni" ahogy vonszolod, a "bokor" mozog vele együtt. Megnézem a többi bokrot, hogyan helyezkednek, inkább tömörülnek, vagy megpróbálják körbefogni a csapatot. Próbálom felvenni a helyem, esetlegesen majd menekülő utat biztosítani a többieknek, ha erre lesz szükség. Mintha kevesebb mozogna, mint pár perce. Fáradtnak érzed magad, de észreveszed, hogy már látod a batárokat és Tömzsi épp "felmagasodva" néz valamit. A két legközelebbi "bokor" mintha megdermedne és fordulna lassan (9-10 lépésnyire tőled a batárok felé vannak)

[Pettyes]

Amikor kihúzom a "bokrot" meglepődve tapasztalom az eseményeket. Megdörzsölöm a szemem, talán a fáradtság teszi ezt velem, hogy nem tudtam azt a valamit a bokorból kihúzni. Sőt, hogy egyáltalán mi lehetett az, mert a bokornak láncinge volt. A tapintása és a "viselkedése" alapján egy ember volt a "bokor", méghozzá fegyveres, mert a láncingben biztos vagy, meg mintha egy kardot iséreztél volna. Bizonyára valami mágia lehet, álcázzák magukat a támadók. Egyenlőre nem tudok nagyon mit tenni, nem tudom magam álcázni. Körbenézek, szemügyre veszek pár méretesebb bokrót, amit tövistől kitéphetnék, de nincs sok értelme, akadályoznának a mozgásban is. Próbálok koncentrálni, hogy a fáradtságot legyűrjem és az esetleges meglepetésre majd meglepetéssel válaszoljak.
Egyre jobban érzed ahogy lassan elfáradsz. A két "bokor" is egyre mintha közelebb kerülne hozzád.