Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Megpróbálom a jelét nem adni, amit érzek, de szép lassan a törpének dörmögöm:
- Itt vannak. Az erdő felöl lesnek ránk, de valami más is van még itt. Talán a kis kedvencek, de nem lehetünk biztosak benne. Van még néhány trükköd a tarsolyodba, hogy meglepjük a hívatlan vendégeket?- kérdem a törpét.
-Akad még egy-kettő - dörögi Tömzsipöröly szinte mozdulatlan szájjal - De ha "Ők" azok akkor nincs miért aggódnunk nem? Legfeljebb a holminkra jobban oda kell figyelni.
Beleszippantok jó mélyet a levegőbe, hátha a szél abból az irányból hoz ismerős vagy épp ismeretlen szagokat. Hegyezem a fülem az erdő irányába és időnként tekintetem végig pásztázva próbálom a gyanús alakokat felfedezni. Lassan lenyészik az érzés, hogy figyelnek. Mintha hátrébb húzódtak volna, felismerve benned a Vadászt
- Aszem meg kellene néznünk őket.
Indulásra készen megfeszült izmokkal várom még a törpe utolsó szavait.Tömzsi hunyt szemmel hátradől és lazán a karodra teszi a kezét:
-Várj! - alig hallod a hangját.
Íshar-t pillantod meg aki mintha "rajta lenne a szükség" sietös léptekkel igyekszik be a fák közé a táborotok mögött. Pár percig feszülő izmokkal vársz amikor újra felbukkan, inmár lassú, kényelmes léptekkel.
-Nincs senki itt - hallod a törpe halk hangját - Nyomokat talált. Valaki körbevizslatott minket, de úgy tűnik megzavarták. Aztán azt is aki őt. Kissé értelmetlenül hangzik - a törpe homlokán ároknyi ráncokba szalad a bőr - de Feran és Íshar úgy gondolják legalább három valaki nézett eg minket, három külön céllal. A nyomokból Ísharúgy véli, hogy most egymást hajkurásszák. Két ember nagyságú, az egyik nyomai nagyon finomak csak, valószínüleg képzett erdőjáró, másiké jobban kivehető lovagláshoz való csizma, vagy bakancs, a harmadik nagyon elmosódott, a méretre sem tud tippelni, de fegyverzsír cseppek maradtak utánna, meg pár meghajlott ágacska. Minden esetre tartsdd nyitva az érzékeid.