Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

- Kérje meg őket, hogy várjanak egy keveset - közlöm Ferannal.
Feran átadja az "üzeneted". Közben a kormányzó emberei elkülönülnek tőletek, vezetőjük pecsétes iratot ad át a hivatalnokok közül a rangosabbiknak aki gyorsan átfutja és biccent.
Az "utitársad" emberei is lassan kiválnak a kíséretedből, de ők jókedvűen búcsúzkodnak a kísérőidtől.
Illendő módon elköszönöm a társaságomban lévő famortól, továbbá örömömet fejezem ki, hogy velem tartott eddig, és hangot adok reményeimnek a mielőbbi viszontlátást illetően.
A férfi hasonló udvariassággal válaszol és jókívánságait fejezi ki neked, valamint reményét a mielőbbi viszontlátásra.
Ezután fordulok csak az érkezők felé, és a szokásos udvariasségi formulák után átadom nekik az uti okmányokat.
A hivatalnok komoly arccal átnézi az okmányokat, halkan mormolva magában. Elég gyorsan olvas, a szemei időnként a csapatból valaki felé villannak olvasás közben (úgy tűnik sorra ellenőrzi az okmányban felsorolt neveket. leírásokat).
A passzus végére érve lassan bólint aztán int az őt kísérő katonáknak és feléd fordul tiszteletteljesen meghajolva:
-Suessa Delorach! Az okmányok rendben vannak. Engedje meg, hogy jó utat kívánjak önöknek és mielőbbi visszatérést a Császár ege alá.
a katonák előre indulnak és utat nyitnak a batárok előtt. A kíséreted szótlanul átrendeződik a kocsid köré védelemnek és várja az indulási parancsot.

[Chris]

Rövid, de a hagyományoknak megfelelő búcsút mondok a hivatalnoknak, majd közlöm Ferannal, hogy indulhatunk
A katonák által nytott folyosón könnyedén kigördülnek a kocsik.
A famor jó utat int és amíg látod, nem fordul vissza. A "kapun" áthaladva átvágtok a kereskedők közt és csakhamar az úton dübörögtök tovább célotok felé.

Dhar hátrafelé nézve több megvető pillantást is elkapsz és a melétek rendelt és most lemaradó kormányzói katonák közül többnem az arcán nyílt gyűlöletet.
Önkéntelenül is nagyot sóhajtasz mikor átlépitek a határt.

[VérGyöngyTyúk Z]

Kora estig haladtok az úton és egy fogadó előtt fékeztek le mielőtt besötétedik. A kíséretetek még veletek tart, de sokkal "lazábbak2 mint toronban. Vidáman fecserésznek egymás közt.
A fogadó nem túl díszes és jóval elmarad szinvonalilag a toroniakhoz képest. Az udvarán több kereskedő kocsijai, szekerei állnak és a fogadós, legnagyobb sajnálatára csk három szobát tud felajánlani egyet az emeleten ahátsó udvarra ézve, egy a folyosó közepe felé a harmadik a földszinten az ivóból nyíló folyosón.
A "kíséretetek" úgy dönt kíül tábooznak le. A fogadós pedig hallkan közli, hogy sem a törpe, sem a khál nem aludhat a szobáiban.
-Toron közel van - vonja meg a vállát, mikor Meríín tudni akarja miért.

Ki hol alszik?

[Chris]

Nem érdekel, hogy a többiek hogyan zsúfolódnak össze a maradék két szobában, én egyedül alszom a legjobb szobában a választhatók közül. Az emeleti, hátra néző van a legjobb állapotban, bár messze nem a legjobb szállás az általad ismertek közül, azért látszik, hogy a határ közelsége folytán eléggé hasonlít a toroniakhoz.
Mivel Toron valóban közel van még, fenntartom az álcát, a viselkedésemből a többiek láthatják, hogy ezt egyelőre tőlük is elvárom.

[Pettyes]

A megvető pillantásokat nem veszem tudomásul és sóhajtásom annak is betudható, hogy ezt a nem kedvelt országot részemről elhagyhatom. Az úton Tömzsipörölytől megkérdem, hogy még mindig ilyen szolgaként kell-e viselkednünk, vagy már "ledobhatjuk" végre et a terhet.
A törpe azt javasolja, hogy még ne érezzétek magatokat teljesen "szabadnak" mert a határ környéke biztos hemzseg a kémektől és határvadászoktól:
-Egy-két napig még hozzuk a "figurát", de lazábban mint a határ túloldalán aztán meg visszatérünk a "rendes" állapotba.
A fogadónál nem zavar még, hogy nem engednek be, még a hatása meg van, hogy szolgának kell tűnni, így nem is dúl fel az egész. Mivel valószínűleg senki nem alszik a rabszolgákkal így próbálok egy pihenésre alkalmas helyet nézni, akár az istálóhoz közelit, hogy jól bosszantkodhassanak azok, aki idegenek és a lovuk ott szállásol. Ezzel a gazdának is visszaadva kedvességét, most szépen nyugtathatja az idegen lovakat.
Az istállón kívül jókora karám is van ahol többtucat ló kezd el nyugtalankodni amikor a közelükbe mész és igyekeznek a lehető legtávolabbra kerülni tőled.
A karám közelében néhány árnyas fa áll és Tömzsi-vel oda telepszetek le. A törpe úgy tűnik a "lazábbra" szót úgy értelmezi, hogy hozott az egyik batárról egy sátrat és fürgén felállítja. Aztán elmegy és a karámba tereli a lovaitokat szép sorjában. Látod ahogy az előtte elhaladó lovak mindegyikének ad a "szelidítőből" és vigyorog mikor a rémült lovakkal mit sem törődve a közeletekben kezdenek legelészni. Miután beterelte az utolsót is, megtörli a kezét és melléd ballag:
- Gyere szerezzünk valami élelmet a konyháról.

[VérGyöngyTyúk Z]

Lassan leszáll az éj és a fogadó elcsendesedik.
Pár utazó a lovait kivezeti a karámból és próbálja őket valahogy megnyugtatni. Az úton néha elzörög egy-két szekér, vagy elgaloppol egy-egy lovas.
Éjközép tájékán az ég beborul és lassan szemerkélő eső hullik.

Ki hogy tölti az estét?

Gil:
Üzenetet kapsz Feran-tól, hogy a határtól nem messz vannak de mostmár ha úgy gondolod bármikor "jöhetsz" csak előte jelezz, nehogy rossz hlyre érkezz.

[Pettyes]

Odavackolok Tömzsipöröly mellé a sátorhelyhez. Segítek felállítani a sátrat, nehogy az ő méreteihez igazítsa. Nem teszi. Kényelmesen be tudtok vackolni a sátorba és kerít pár takarót is.
- Miért nyugtatod meg más lovait, aggódjon csak a gazda, minket úgysem vesz semmibe, mert közel a határ. Félénk pénzszívó pióca ez nem más. A törpe vigyorog:
-Másét? Csak a mieink kaptak. A többivel törőjön a gazdájuk. De biztos, hogy lesz pár elégedetlen vendég.
- Kaját egyáltalán fog nekünk adni, kétlem, annyira fél - válaszolom a törpének.
- De legyen szerencsénk! - majd elindulok a törpe után valami ennivalóért.
A konyhába simán bejuttok, a szakács kerek szemekkel csuklik egyet mikor meglát. Aztán egy segédje (láthatóan nem toroni, fiatal kölyök) jókora, megpakolt fatálcát nyom a kezetekbe és a konyha sarkában álló asztalhoz invitál titeket. Egy kancsó kissé vizezett bor és egy másik kancsó friss víz vár ott még rátok.

Az éjszakát a sátorban töltöm, időnként a szemerkélő eső kopogása miatt a sátortetőn, felkelek és körbenézek, nyújtózok egyet és hagyom hagy ázzak egy kicsit. Az eső felfrissít (Tömzsi a fejét csóválja mikor látja, hogy direkt áztaod magad)
Olykor, ha nem vagyok túl fáradt kicsit körbejárom a fogadót is ellenőrzés képpen minden a helyén van, nem látok valami gyanúsat. Használom az érzékszerveim is, hallás, látás, szaglás, majd ha minden rendben, akkor nyugovóra térek.Eg pillanatra mintha ismerősnk tűnő szag csapná meg az orrodat messziről, de elillan mielőtt rájönnél mi az mire emlékeztet.
Nyugodtan alszol el, az ámodat semmi nem zavarja reggelig.
Akkor lónyihogásra és kiabálásra ébredsz.