Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

A délutánból jó három óra is eltelik mikor egy távolabbi dombon megpillantjátok a határerőd tömbjét és tornyait.
Az út kanyarogva közeledik hozzá és a menet nemsokára eléri az erőd külső, levert hegyes karókból álló sáncait.

[aúú]

A kapitánynak:
- Köszönöm nincs szükségem semmire külön.
A kapitány láthatóan roppantul elégedett és hálás neked.
A hátralévő időben amit előre láthatóan a hajón töltesz ( másfél nap) tervezel esetleg valamit?

[VérGyöngyTyúk Z]

A határerőd komor tömmbként tornyosul előttetek. Körötte szekerek, karavánok, kissebb állatcsordák vannak szerte a lankás domboldalban. Az erőd mellett jókora "jelképes" kapu alatt halad át az út, jelezve a birodalom határát. Az erőd mellett alig pár házat láttok, azok is inkább barak jellegűek meg magtárnak-raktárnak tünnek.
Az út mellett árusok sátrai, különféle népek ruháiba öltözött kereskedők kis csoportjai, köztük ittis-ottis feltünnek éber tekintetű katonák. A kapun "kívül" ugyanolyan színes kavalkád, a kapuban tucatnyi páncélos katona, hivatalnoknak tűnő emberek.
Az erőd kapuja nyitva, előtte őrök állnak, a gyilokjárókon is állandóan mozgó alakokat láttok.
A "menet" a kereskedők csoportjai előtt, a nyüzsgésen kívül áll meg és szinte azonnal felétek indul féltucat harcos és két, "civil" ruhába öltözött alak.

[Chris]

Nem tudom a batárból látom-e a közeledő alakokat, de ha igen, akkor sem teszek semmit. Feran majd jelent ha van mit, és intézkedik ha kell.
Az függönyök résein csak annyit látsz, hogy a közelben emberek és szekerek mozognak-táboroznak és itt-ott katonákat is látsz.
Fél percre rá, hogy megáltatok, Feran hajol az ablakhoz:
-Úrnőm! Elértük a határt és a hivatalnokok meg kívánják szemlélni az utipasszusunkat.

[Chris]

- Kérje meg őket, hogy várjanak egy keveset - közlöm Ferannal.
Feran átadja az "üzeneted". Közben a kormányzó emberei elkülönülnek tőletek, vezetőjük pecsétes iratot ad át a hivatalnokok közül a rangosabbiknak aki gyorsan átfutja és biccent.
Az "utitársad" emberei is lassan kiválnak a kíséretedből, de ők jókedvűen búcsúzkodnak a kísérőidtől.
Illendő módon elköszönöm a társaságomban lévő famortól, továbbá örömömet fejezem ki, hogy velem tartott eddig, és hangot adok reményeimnek a mielőbbi viszontlátást illetően.
A férfi hasonló udvariassággal válaszol és jókívánságait fejezi ki neked, valamint reményét a mielőbbi viszontlátásra.
Ezután fordulok csak az érkezők felé, és a szokásos udvariasségi formulák után átadom nekik az uti okmányokat.
A hivatalnok komoly arccal átnézi az okmányokat, halkan mormolva magában. Elég gyorsan olvas, a szemei időnként a csapatból valaki felé villannak olvasás közben (úgy tűnik sorra ellenőrzi az okmányban felsorolt neveket. leírásokat).
A passzus végére érve lassan bólint aztán int az őt kísérő katonáknak és feléd fordul tiszteletteljesen meghajolva:
-Suessa Delorach! Az okmányok rendben vannak. Engedje meg, hogy jó utat kívánjak önöknek és mielőbbi visszatérést a Császár ege alá.
a katonák előre indulnak és utat nyitnak a batárok előtt. A kíséreted szótlanul átrendeződik a kocsid köré védelemnek és várja az indulási parancsot.

[aúú]

Rakok egy nem látható pecsétet a hajóra, hogy mindig megtaláljam, ha szükség lenne rá.
A jelet a hajógerinc mellé helyezed, az Antoh pap megnézi és elismerően bólint:
-Köszönjük, a jeled nem fog gondot okozni nekünk és hálásak vagyunk figyelő tekintetedért.

Napközép után érzed meg Feran hívását a nála lévő zónajelen keresztül:
-Pár óra és átlépjük a határt. Az éjjelt már toroni földön kívül töltjük. Jelzek, ha látótávon kívül kerültünk a határtól és onnantól bármikor jöhetsz.

[Chris]

Rövid, de a hagyományoknak megfelelő búcsút mondok a hivatalnoknak, majd közlöm Ferannal, hogy indulhatunk
A katonák által nytott folyosón könnyedén kigördülnek a kocsik.
A famor jó utat int és amíg látod, nem fordul vissza. A "kapun" áthaladva átvágtok a kereskedők közt és csakhamar az úton dübörögtök tovább célotok felé.

Dhar hátrafelé nézve több megvető pillantást is elkapsz és a melétek rendelt és most lemaradó kormányzói katonák közül többnem az arcán nyílt gyűlöletet.
Önkéntelenül is nagyot sóhajtasz mikor átlépitek a határt.

[VérGyöngyTyúk Z]

Kora estig haladtok az úton és egy fogadó előtt fékeztek le mielőtt besötétedik. A kíséretetek még veletek tart, de sokkal "lazábbak2 mint toronban. Vidáman fecserésznek egymás közt.
A fogadó nem túl díszes és jóval elmarad szinvonalilag a toroniakhoz képest. Az udvarán több kereskedő kocsijai, szekerei állnak és a fogadós, legnagyobb sajnálatára csk három szobát tud felajánlani egyet az emeleten ahátsó udvarra ézve, egy a folyosó közepe felé a harmadik a földszinten az ivóból nyíló folyosón.
A "kíséretetek" úgy dönt kíül tábooznak le. A fogadós pedig hallkan közli, hogy sem a törpe, sem a khál nem aludhat a szobáiban.
-Toron közel van - vonja meg a vállát, mikor Meríín tudni akarja miért.

Ki hol alszik?

[Chris]

Nem érdekel, hogy a többiek hogyan zsúfolódnak össze a maradék két szobában, én egyedül alszom a legjobb szobában a választhatók közül. Az emeleti, hátra néző van a legjobb állapotban, bár messze nem a legjobb szállás az általad ismertek közül, azért látszik, hogy a határ közelsége folytán eléggé hasonlít a toroniakhoz.
Mivel Toron valóban közel van még, fenntartom az álcát, a viselkedésemből a többiek láthatják, hogy ezt egyelőre tőlük is elvárom.

[Pettyes]

A megvető pillantásokat nem veszem tudomásul és sóhajtásom annak is betudható, hogy ezt a nem kedvelt országot részemről elhagyhatom. Az úton Tömzsipörölytől megkérdem, hogy még mindig ilyen szolgaként kell-e viselkednünk, vagy már "ledobhatjuk" végre et a terhet.
A törpe azt javasolja, hogy még ne érezzétek magatokat teljesen "szabadnak" mert a határ környéke biztos hemzseg a kémektől és határvadászoktól:
-Egy-két napig még hozzuk a "figurát", de lazábban mint a határ túloldalán aztán meg visszatérünk a "rendes" állapotba.
A fogadónál nem zavar még, hogy nem engednek be, még a hatása meg van, hogy szolgának kell tűnni, így nem is dúl fel az egész. Mivel valószínűleg senki nem alszik a rabszolgákkal így próbálok egy pihenésre alkalmas helyet nézni, akár az istálóhoz közelit, hogy jól bosszantkodhassanak azok, aki idegenek és a lovuk ott szállásol. Ezzel a gazdának is visszaadva kedvességét, most szépen nyugtathatja az idegen lovakat.
Az istállón kívül jókora karám is van ahol többtucat ló kezd el nyugtalankodni amikor a közelükbe mész és igyekeznek a lehető legtávolabbra kerülni tőled.
A karám közelében néhány árnyas fa áll és Tömzsi-vel oda telepszetek le. A törpe úgy tűnik a "lazábbra" szót úgy értelmezi, hogy hozott az egyik batárról egy sátrat és fürgén felállítja. Aztán elmegy és a karámba tereli a lovaitokat szép sorjában. Látod ahogy az előtte elhaladó lovak mindegyikének ad a "szelidítőből" és vigyorog mikor a rémült lovakkal mit sem törődve a közeletekben kezdenek legelészni. Miután beterelte az utolsót is, megtörli a kezét és melléd ballag:
- Gyere szerezzünk valami élelmet a konyháról.