Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Elveszem a sültet, amit Tömzsi nyújt át nekem és a batár felé fordulok, közben jó nagyot lakmározok belőle. Közben a törpe felé:
- Szerintem azok az apró lények voltak, akik meggyógyítottak. Bizonyára a vezetőjük, de nem értem miért nem láthattam én is. Lehet, hogy más valaki volt, egy új támogatód - mondom vigyorogva.
- Úgyis mindig valakit összeszedsz, úton-útszélen.
Nézek mosollyal a szám szélén és várom a törpe reakcióját.
-Úton útszélen mi? - mormog a törpe tele szájjal, félig vigyorogva - Akkor veled nagyon elronthattam valamit, mert nem ott szedtelek össze. De szerintem nem "azok" voltak. Inkább Feran vagy tán az Atya, én legalábbis rájuk gondolok.