Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Az utazásra a megszokott módon készülök. Miközben várakozunk a nemesekre és Tömzsi felveti mondandóját válaszolok neki:
- Nem tudom, nem szeretem, ha csak úgy próbára tesznek, méregetnek, még a végén kiismernek. Nem a szakterületem a nyomolvasás, fogadjanak fel embert, aki eme terület szakembere, azt keresgessék vele a nyomokat. Nekem hozzanak ide egy ellenfelet és megmutatom mit tudok, akkor majd ámulhatnak, meg bámulhatnak. Az az igazi. A törpét láthatóan jól szórakoztatja a zsörtölődésed.
- Amúgy barátom, elég hamar begyógyultak a sebeid és ezt örömmel veszem tudomásul.
Ezután egy kis ércelődésbe kezdek, igyekszem nem megbántani a törpét, de odacsípkedek.
- Mit csináltál odakint, csak nem ledöltél egyet heverészni? - kérdem mosolyogva. - Azért egy ilyen tapasztalt harcostól többet vártam, mint egy szimpla szunyókálást. Amíg én hősiesen aprólékot csináltam az ellenből és megmentettem a lánykát,...- szünetet tartok és folytatom - hát téged is kihoztalak mert eldurmoltál - mosolygok.
Tömzsipöröly kissé elkomorodik:
-Az a mocskos varázsló. Kettő volt és a második azzal tudatta a jelellétét, hogy villámokkal végigsepert a sziklán. Nem tudom az íjjászok közül megmaradt-e valaki, de engem a sziklval együtt szakajtott a mélybe. - kissé zavartnak tűnik- A sebeimet magam sem értem, nem emlékszem semmire a zuhanás óta, de úgy vélem jó pár sebet össze kellett vón szedjek. Azt alig van rajtam pár kissebb heg.
Ezután komolyra fordítom a szót.
- Persze barátom, nélküled én sem lettem volna sehol és tán a kiszabott célt sem tudtuk volna elérni - meglapogatom a hátát, de persze visszafojtottan próbálok dikurálni a törpével ne hallják meg, hogy egyáltalán beszélünk.
-Azt el kell ismerned, hogy jó nagy káost okozott odalent amikor sok "te" rohangált. -vigyorog egyet- Láttam némelyik fickó arcát. azthitték démonraj szakadt rájuk. Te hogy úsztad meg?