Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Miután elkészültek a pakolással, és a szobából is lehordták a dolgaimat, beülök a batárba, és kiadom az utasítást az indulásra.
A két batár dübörögve indul kifelé az udvarról.
Előttetek a kormányzó katonáinak fele és a rangidős pietor két emberével. Feran és a vékony pietor a kocsid két oldalánál lovagol, az Atya a második batár mélyén, Dhar és a kissé megviseltnek tűnő, de frissen mozgó Tömzsipöröly a második batár hátulján gubbaszt. Íshar hajtja az első Meríín a második batárt.
Mögöttetek a többi katona lovagol.
A városból elég hamar kiértek és rátértek a határ felé vezető útra.
A városkapun kívül tucatnyi földbe vert cölöp mellett haladtok el amin megkínzott halottak lógnak.
Ryel: felismered egyikükben a "lázadó" nemesek egyik családfőjét.
Jó két órája haladtok az úton amikor a menetet vezető lovasok lassítanak. Az út mellett jókora sátor áll, ormán nemesi selyemlobogót lenget a szél. (Ryel: a T'laloc család címeres lobogóját ismered fel benne) Az út mellett, testőrei gyűrűjében fiatal férfi áll és int megálljt a menetnek.
A kormányzó emberei bizonytalanok, de a rangidős pietor elérti Feran jelét és a férfi mellé érve tiszteleg, majd megállítja a menetet.
Feran az ablakodhoz hajol:
-Asszonyom! Úgy tűnik egy ifjú nemesúr óhajt beszélni Önnel. - Feran szája sarkában rövid mosoly, amit csak te látsz.