Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Miután visszatértam a kormányzó palotájából a szobámba vonulok. Napnyugta előtt fél órával díszes hintó érkezik. A belőle kiszálló nemes könnyed mozdulatokkal igyekszik fel a szobádba.
Napnyugtakor hagyom el a fogadót a famor társaságában. Láthatóan ünnepi alkalomhoz vagyok öltözve.
Jó másfél óra múltán fegyveresek kíséretében tucatnyi szolga érkezik és féltucat nehéz ládát cipelnek Ryel szobájába, majd a fegyveresek az ajtó előtt és az ablakok alatt foglalnak el állást.

[VérGyöngyTyúk Z]

Ryel kora hajnalban (éjközép után bő két órával) tér vissza a fogadóba ugyanannak a famornak a kíséretében aki "elvitte", A fegyveresek és a szolgák a visszatérte után pár perccel távoznak a ládákat cipelve.
Az éjszaka hátralévő része nyugalmasan telik.

Dhar: Tömzsipöröly egész este csak egyszer ébred fel és alszik vissza azonnal. Valamit motyog, de nem érted mit. Éjközéptájt elalszol de nemsokára rossz érzés riaszt fel. Nem látsz semmit mikor körbenézel, aztán észreveszed, hogy a törpe nem fekszik a "helyén", hanem pár lépéssel arrébb szuszog békésen. A fekhelye és a mostani helye között alvadtvérdarabkák hevernek és ahogy jobban megnézed a sebei szinte teljesen eltüntek, felszínükről száraz pikkelyekben pereg le a dermedt vér.

Atya:
Most, hogy nincsenek végre őrök az ajtód előtt lemész és egy jót vacsorázol a fogadó étkezőjében, majd nyugodtan alszol reggelig.

Gil:
A kapitány keres meg, mikor a trammonból már csupán egy jókora, alacsony csónakra hasonlító ácsolat maradt és egy tömött erszényt nyom a kezedbe:
-Tizenkét toroni aranydukát és huszonöt ezüst. A számolás szerinti részesedése a zsákmányból. A fajtársai elhelyezéséről gondoskodtunk már és amint az utolsó deszkaszálat is kifizették elhajózunk. Ez valószínüleg csak holnap estére sikerül. Természetesen a part közelében maradunk, ha kívánja amíg "útra" nem kelhet.



"Fogadós brigád":

Reggel, napkelte után fertályórával a kormányzó testőrségének osztaga érkezik a fogadóba és szó nélkül elkezdik előkészíteni a kocsijaitokat az útra.
A testőrségetek kissé értetlenül nézi a dolgot, aztán Feran utasítására hátralépnek és csak a szemükkel ellenőrzik, nehogy valami rosszat tegyenek.
Íshar, Meríín-nel együtt az udvarra lép és nyugodtan elkezdenek bepakolni a batárokba.
Feran bekopog az Atyá-hoz:
-Jó reggelt! Sajnálom mester, de indulnunk kell hamarosan.

Aztán Ryel-hez kopogtat:
-Úrnőm? Úgy tűnik a kormányzó tartja az ígéretét - egyhén érződő keserű gúny van a hangjában - és igyekszik meggyorsítani az utunkat az általa okozott késedelmek után.

[Chris]

- Bejöhet - szólok ki Ferannak, az első kérdése után, hogy a mondandója lényegi részét az ajtón belül mondhassa el.
Feran belép és illendően köszönt.
- Tudni lehet-e arról, hogy esetleg rövid darabon más is csatlakozik hozzánk az úton - kérdem tőle.
Nos egyenlőre csak a kormányzó elit testőreiről tudok. Ők az Ön biztonságát hivatottak szavatolni a határerődig. Másról egyenlőre nincs tudomásom Asszonyom. Van esetleg parancsa a készülődéssel, indulással kapcsolatosan?

[Chris]

- Sajnálattal hallom, hogy más kíséretünk nem lesz, de biztosan megvan az oka. Szeretném, ha a kormányzó emberei minél kevesebb részt vállalnának az utazás előkészítésében, elvégre nem azért jöttek.
Feran meghajol:
-Értem Asszonyom, intézkedem.
Miután engedélyt kap távozik tőled és az udvaron hamarosan megduplázódik a nyüzsgés. A kormányzó sürgölődő katonáit szép csendesen "kiszorítják" a pakolásból a kíséreted tagjai. Meríín látható élvezettel szed ki a kocsikból mindent amit előzőleg beraktak és néz át alaposan minden hüvelyknyi helyet amihez hozzáértek. A kíséreted rangidőse hevesen tárgyal a testőrökkel, láthatóan az utazási "alakzatot" igyekszik tisztázni vele, de látod rajta, hogy valójában csak lefoglalja az idegen fegyvereseket, akik - rangban egyenrandúként - nem tehetnek ez ellen semmit, hallgatniuk kell kellő figyelmet mutatva, különben vétenek a szokások ellen és az a fejükbe kerülhet.

[aúú]

Meglátogatom az elfeket, mielőtt tovább mennénk és nekik adom a pénzt, Eleinte nem nagyon akarják elfogadni tőled. Mint mondják elég nekik, hogy újra szabadok és hallkan megjegyzik, hogy a kapitánytól is kaptak már pénzt, de végül csak elfogadják. valamint egy darab, az ősi fából készült deszkát, melyben talán még van némi élet, elkérek és ahova letelepednek, ott megpróbálok belőle mágiával egy cserjét csinálni, majd elültetni és némi mágiával megerősíteni.
Mikor elmondod nekik a terved mosolyognak és az egyik (szinte még gyerek) elf kis cserépedényt hoz ki az egyik kabinból. A cserépen körben mágikus szimbólumok futnak, a benne lévő pár maroknyi földben kicsiny fácska növekszik. Parányi hosszúkás levélkéi, megannyi míves elf tőr.
-A tengeristen papja hozta tegnapelőtt. Azt mondta, ha egy kis darabot megmenthet a ligeteinkből akkor megteszi. Mert a fát tápláló vizet a tenger könnyezte az égre, s az ég a földre. Helyénvaló, hogy ha tud segítsen újra életet adni a fának. Neki és a kapitánynak adtunk egy-egy ilyent - a kezében lefélformára-méretűre csiszolt, tán pallosból vágott darabból való nemesacél medál csillan. Parányi jelek vannak rajta. A szemed hamar kiveszi az elf név és családrúnák egyedi alakjait.
-Ha kell családjaink segítenek neked és nekik is. Életünkért cserében szolgálattal, ha kell élettel tartozunk.

A kapitánynak:
- Köszönöm, mindegy, hogy hajózunk e, mikor 2-3 nap múlva mennem kell.
A kapitány biccent. Nyakában az inge alatt észreveszed az elf medál körvonalait.
-Rendben. Sajnálom hogy elmegy. Jó harcos és jó társ. Ha bármikor szüksége lenne munkára - az arcán látod, hogy csak félig mondja tréfából - akkor nálunk mindig talál. Holnap elindulunk a part mentén délnek. Kíván valamit esetleg az útra? Készletek élelemből-italból? - a part felé tekint - Vagy akár egy jó lovat is tudunk itt keríteni.

[Chris]

Miután elkészültek a pakolással, és a szobából is lehordták a dolgaimat, beülök a batárba, és kiadom az utasítást az indulásra.
A két batár dübörögve indul kifelé az udvarról.
Előttetek a kormányzó katonáinak fele és a rangidős pietor két emberével. Feran és a vékony pietor a kocsid két oldalánál lovagol, az Atya a második batár mélyén, Dhar és a kissé megviseltnek tűnő, de frissen mozgó Tömzsipöröly a második batár hátulján gubbaszt. Íshar hajtja az első Meríín a második batárt.
Mögöttetek a többi katona lovagol.
A városból elég hamar kiértek és rátértek a határ felé vezető útra.
A városkapun kívül tucatnyi földbe vert cölöp mellett haladtok el amin megkínzott halottak lógnak.
Ryel: felismered egyikükben a "lázadó" nemesek egyik családfőjét.
Jó két órája haladtok az úton amikor a menetet vezető lovasok lassítanak. Az út mellett jókora sátor áll, ormán nemesi selyemlobogót lenget a szél. (Ryel: a T'laloc család címeres lobogóját ismered fel benne) Az út mellett, testőrei gyűrűjében fiatal férfi áll és int megálljt a menetnek.
A kormányzó emberei bizonytalanok, de a rangidős pietor elérti Feran jelét és a férfi mellé érve tiszteleg, majd megállítja a menetet.
Feran az ablakodhoz hajol:
-Asszonyom! Úgy tűnik egy ifjú nemesúr óhajt beszélni Önnel. - Feran szája sarkában rövid mosoly, amit csak te látsz.

[Chris]

Felismervén a címert elégedetten elmosolyodom.
Tudomásul veszem, amit Feran mondott.
- Pihenőt tartunk - mondom neki válasz képpen.
-Értettem Asszonyom!
Halk parancsokkal ugrasztja a katonákat széjjel és, láthatóan élvezi, hogy a kormányzó emberei tanácstalanok, nem tudják mit tegyenek.
Miután Faran ellovagolt a batár ajtaja elől megvárom míg valaki kisegít a kocsiból, aztán illendő módon köszöntöm a nemest és cirkalmas mondatok kíséretében tudtára adom, hogy örömömre szolgál, hogy viszontláthatom.
A férfi mosolyogva lép az ajtód közelébe és maga nyitja ki és segít le téged.
-Az én örömöm nagyobb szép hölgyem, hiszen résemre nagyobb élmény önt látni. Meghívhatom egy kis korai ebédre? - int a sátor felé, aminek akkor támasztják fel az úttal ellentétes oldalát, hogy a közeli erdőt lehessen belőle nézni.

Atya: Kiszállsz?

Dhar: Semmi parancsot nem kaptok, de Tömzsipöröly odasúgja neked:
-Lehet, hogy be kell mutatnod a nyomkeresésedet, ha kíváncsiak az "orrodra"

[Chris]

- Természetesen. Mindig öröm az Ön társaságában időzni - válaszolom a famornak, majd hagyom hogy a sátorhoz vezessen.
A sátor előtt és a sátorban is sok harcos és szolgáló nyüzsög. Rangodnak megfelelően köszöntenek és a sátorban felállított jókora asztalhoz vezetnek.
Az asztalon ételek és italok garmadája vár rátok. A nemes a helyedre kísér és csak azután üll le veled szemben:
-Sajnálom, hogy íly hirtelenséggel kell elhagynia városunkat, reménykedtem benne, hogy hosszabb ideig marad nálunk.

Ezalatt a sátor előtt a kormányzó emberei köztes döntésre jutottak, felük a lován marad menetkészen, a csapatuk többi része lekászálódik és laza félkörbe fogja a sátrat.
A töbiek látják, hogy nem a legfelhőtlenebb a viszony a nemes fegyveresei és a kormányzó emberei között és tisztes távolban maradnak egymástól.
A ti kíséretetek szorosabb körbe fogja a sátrat és pihenőállásba helyezkednek (kényelmesen, a tagjaikat mozgatva álldogálnak és többen beszédbe elegyednek a nemes harcosaival).