Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Farkas-nak:
-Semmi érdekes. Pár idegesítő alak, de tetlegességig nem fajultunk.

[Chris]

Farkas: a nagyúr egy jól vannal tudomásul veszi a visszaérkezésedet.

A "szabadnapot" követő reggelen tovább indultok. Vylia ugyan úgy követ titeket, ahogy ezelőtt is. Kétnapos utatok a szárazföld belseje felé vezet. Az első napon, és a második nap első felében dúsan termő ültetvények mentén haladtok, aztán a második nap második felében ahogy egyre távolabb visz az utatok, egyre kihaltabb vidékekre értek. Először csak satnyábbaknak tűnnek a növények, aztán tovább haladva, egyre szokatlanabb árnyalatokat öltenek, és egyre több a kopár földterület. A házak száma is megritkul a hegy lába körül. A nap végefelé egy három épületből álló "faluban" álltok meg (ennél népesebb települést már hosszú darabon nem találtatok). Mind a három épület családi ház, fogadó vagy kocsma nincs a "faluban".

[VérGyöngyTyúk Z]

Engem nem zavar az elnéptelenedő táj, sőt még örülök is, hogy messzebbre látni el és korábban megpillantanánk az esetleges közeledőket. A hegy látványa némi elégetett mosolyt csal az arcomra és gyakran méregetem az egyre közelebb kerülő hegyet "törpeszemmel", hogy mire a lábához érünk nagyjából már azt is tudjam mire számíthatunk "vele" kapcsolatban. (miből van, lehetnek-e benne barlangok, ha igen merre érdemes keresni őket, stb előfordulhatnak benne barlangok, de sejtésed szerint nem a környéken)

Hol szándékoztok tölteni az éjszakát? Kint a szabadban, vagy bekéreckedtek valamelyik házba?

[VérGyöngyTyúk Z]

Ha a Nagyúr nem dönt, akkor bekopogok az egyik ház (a legnagyobb, körülbelül egyformák) ajtaján.
A nagyúr kivárja, mi lesz az eredménye a kopogtatásodnak.

Egy tagbaszakadt szögletes arcú mogorva férfi nyit ajtót. Álmosnak tűnik, ezt a néhány nagyobb ásítás alá is támasztja.
- Mi kéne? - néz rád gyanakodva.

-Bocsánatát kérem amiért zavarom. - mondom - Megfáradt utazók vagyunk, szállást élelmet és vizet keresnénk magunknak és lovainknak éjszakára.
A fegyvereim nem rejtegetem, a kétkezes bárdom a kezemben. Valószínüleg úgyis látja, hogy elég jelentős erőt képviselünk. Barátságos (már amennyire egy szakállas törpe) arcot vágva beszélek hozzá.
- Aztá' maguk is olya' kincsvadászok, vagy másé' gyüttek? - néz rád még mindig gyanakodva.

-Kincsvadászok? - felhúzott szemöldökkel nézek rá- Nem tudom mire gondol, bár lehet, hogy annak tűnhet, de valami olyasmit keresünk aminek a segítségével a Nagyúr - mutatok rá tisztelettel a Nagyúr-ra- méltó bosszút álhat azokon akik szavuk szegték és megölték a kislányát.
- Ja, kincsvadászok, csak azok gyünnek erre, de azok is leginkább csak gyünnek, menni mán egy sem megy el. Ha elmennek arra ni - mutat egy irányba - még a csontjaikat is meglelik - itt szünetet tart - Vagy azé gyüttek, hogy beálljanak az őrségbe? Őrökre mindig szükség van - csillan fel a szeme.
A nagyúrral és a kislánnyal kapcsolatos dolgokat vagy nem értette, vagy egyszerűen csak elengedte a füle mellett.

-Milyen őrségbe? - nézek értetlenül.
Egyre kevésbbé tűnik nekem egyszerű földművesnek a fickó. A gyerekhalál említése a legtöbb fajzatból reakciót vált ki. Magamban imádkozni kezdek és igyekszem mindenre figyelni az érdeklődő arcom fenntartva.
(pl belátok-e az ajtón, van-e a közelben háziállat, szántóföld, kút stb ami a napi élet szokványos kelléke lehet és kell legyen.)
- Há' AZ Őrségbe - hangsúlyozza ki a szavakat, miközben csodálkozva néz rád - De há' ha nem tuggya mi az az Őrség, akkó biztos nem oda gyütt. Akkó nekünk gyütt segíteni, hogy ellássuk a Őrséget? Szükség van ám a dolgos kézre, meg asztán kevesen akarnak itten lakni.
A házba nem látsz be, a fickó elállja az utat, az ajtó pedig félig be van húzva mögötte. Az épület mellett feltehetőleg egy nagyobb istálót és egy csűrt látsz. Ránézésre rendben lenn a kert is, ha nem lennének olyan kis satnyák a növények.

Értetlenül nézek a fickóra:
-Megbocsásson, de nem ismerem egyáltalán az itteni viszonyokat. Megtenné, hogy elmagyarázza miben is áll Az Őrség (próbálom ugyanolyan nyomatékosan mondani mint ő) ellátása? Meg, hogy miért van az Őrség? Még sosem hallottam róla, de ha esetleg olyan munka akko lehet, hogy tudnánk megfelelő segítséget adni, vagy ki tudja, tán még le is telepednénk? Elvégre így messziről nézve a hegyben lehet elég érc amiből fegyvereket, szerszámokat lehet készíteni és egy idetelepülő kissebb törpeklánnak elegendő munkát adna, a környező településeknek pedig munkát és kiválló szerszámokat.
- Há' az Őrség az azé' van itten, hogy távoltartsa a járkáló holtakat a többi helytől. Aztán ugye az Őrségben is az emberek csak esznek, meg isznak, meg öltözködnek, fegyver is kell nekik, meg páncél, meg mindenféle, és há' ugye valakinek eztet mind elő kell teremteni. Aztán ezé' vagyunk mink itten. Persze nem csak mink vagyunk egyedül, vannak mások is, de azok odébb vannak - szünetet tart, megvakarja a fejét, aztán folytatja - Lehet, hogy vannak ércek abban a hegyben ott, de há' arra nem sokan mennek, me' az Őrség nem engedi űket, de ha mégis átszökdécselnek, akkó' meg a járkáló halottak bánnak el velük. Szóval az érc is kerülő úton gyün ide, mint minden. Aztán mihe' értenek maguk, hogy ide akrnak gyünni lakni? Oszt a parancsnok tud errő'?

-Azthiszem félreértett jóember. A mai napig nem tudtam, hogy erre jövünk és amíg nem említette nem is hallottam az Őrségről sem. Csak ötletként mondtam, lehetőségként, hogy ha olyan a helyzet akkor akár ide is költöznénk. Egyébként én főleg a fémekhez értek. Fegyverkovácsként ha kell megállom a helyem. Járkáló halottak? -érezhető undorral mondom ki a szavakat és a szemem körbevillan - Itt?
- Há' ha maga nem tudja, hogy mi van itten és nem szántszándékkal vitte erre a lába, akkó' bizony maga jól eltévedt. Aztat mondom én magának, hogy szeggye a sátorfáját, aztán táguljon innen. Ezen a vidéken ugyan nem tud keresztül utazni, akárhova is tart fordítson hátat oszt kerüljön egyet, az biztonságosabb.

-Talán eltévedtünk. Talán nem. Nem tudhatom még. - Kérdőn a Nagyúr felé nézek - mindenesetre a mai estére tudna nékünk szállást adni? Meg vizet-élelmet nekünk és az állatainknak? Természetesen nem ingyen kívánjuk.
- Ha nagyon akrják maradhatnak, de ennyi embernek nincs elég hely odabe', van akinek a pajtában lesz hely, de hogy miben fizetnének asztat nem t'om, me' hogy errefel az arany nem sokat ér, nincs hol kelkőteni. Mit tudnának adni pénz helyett?

[aúú]

Hyas fordítja:
- Meg fogjuk hát nézni a sétáló halottakat. Mire lenne szükségük fizetség gyanánt a nyugodalmas éjszakáért?
- Aztat ugyan nem nézik meg. Az Őrség nem enged senkit a közelben, me' hogy veszélyes. Meghá' minek akarna valaki ilyet látni? Örüjjön, hogy nem látott még ilyet, aztán inkább mennyen haza, ne itten tátsa a száját - rövid szünetet tart - A szálásé' meg adjanak valami használhatót, aztán jól van.

[naramis]

A lakott területtől távolodva egyre nyugtalanabb leszek:
- A városok környékén legalább tudom miféle "állat" támadására számíthatok - motyogom.

Miközben tárgyalnak az emberrel, körbenézek, látok-e fényt valamelyik ablakból kiszűrődni ( ha sötét van már), esetlegesen valamiféle mozgás van-e a szomszédoknál. Mozgást nem látsz, csak halvány fényt kiszűrődni az egyik ablakból.
A nagydarab embernek:
- van nálam némi utipállinka, meg kevéske bor is. Annyira szörnyű mindkettő, hogy az ember inkább útrakel, minél előbb lecserélhesse. Persze a szomjot egyik sem oltja.No, azt fel tudom ajánlani.
- Há' ha szörnyű, akkó' tartsa csak meg magának, szörnyűt én is tudok magamnak főzni - közli göcögve, mintha valami vicceset mondott volna.

[VérGyöngyTyúk Z]

Erősen gondolkodom mit tudnánk adni a szállásért cserében. Aztán megkérdezem:
-Egy láncing? Ember méretű - végigmérem - talán önre is jó. Ha akarja bizonyára jó "áron" vagy jó, önnek kellő dolgokra el tudja cserélni Az Őrség valamly tagjával. Vagy esetleg némi fűszerem van még Tiadlanból.
- A fűszer az nem köll, a láncing az hasznosabb. Az ni az istáló - mutat arra az épületre, amit eddig is istálónak tippeltél - aztán meg gyűjjenek be. Az asszony majd ad enni, de ne számíccsanak valmi úri lakomára, mer' az errefelé nincs - aztán bekiabál a házba - Gyere te mihaszna, dolog vár az istálóba'!
Kisvártatva egy Stancillal nagyjából egyidős, de sokkal keményebb kötésű fiú lép ki az ajtón, és indul meg az istáló felé. A fiú távozása után a férfi visszamegy a házba, és becsukja az ajtót.