Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

A gyermek felé egy bólintással jelzem, hogy megköszönjem gondoskodását.
Körbenézek a jelen helyzetben. Ha nem olyan vészes a dolog, vari meghót, többiek rendben, nem kell a segítség, akkor viszahúzódok Tömzsipörölyhöz és megnézem, hogy mennyire vészes. Feran és a még élő kísérőitek az élőholtakat módszersen "legyilkolják" ismét. Feran tüzet idéz a fegyverekre és lánglabdákat dob az élőholtakra. A nővel két élőholtat tartotok távol még egy rövid ideig mikor a vékony pietor lángoló tőrei egyszerr pusztítják el mindkettőt.
Tömzsi-n nem látsz igazán súlyos vérést és látszólag a légzésével sincs gond. A fején jókora vérző púpot tapintasz ki.
Megnézem az öreg embert is, hogy mód van-e rá, hogy kiszabadítsam. Az ő láncca jóval erősebb és a rögzítőcölöp is ellenáll neked. A férfi fursálva nézeget téged - láthatóan nem tudja eldönteni hogy viszonyuljon hozzád - aztn kutrtát biccent csak feléd és beszélni kezd Feran-nal. Ő halkan álaszol aztán egy mozdulatára megolvad a lánc egy része és az öreg, lábán a bilinccsel meg egy jó arasznyi láncdarabbal, végre szabadon mozoghat.
A kislányhoz lép és meghajol előtte, akárcsak a többiek, Feran-t is beleértve, aki közben elismerően pillant feléd. a gyermeket közrefogják és a még mindig füstölgő holttesteket kerülgetve kivezetik a völgyből.
Tömzsit felkapom, és kiviszem. A törpe hallkan felnyög mikor felkapod és ezt jó jelnek véled. A völgyből kilépv hamaosan megpillantod Ryel-t és a többieket, meg a völgyből kitört fegyveresek nyilaktól átjárt testét