Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Figyelmesen végighallgatom Ferant, lehajtott fejjel. Megvárom amíg befejezi a mondandót.
Amikor megérkezünk lepattanok a teherkocsiról és várok, amíg elengednek a dolgomra. A zsákban a páncélodon kívül az összes fegyvered megtalálod. Tömzsinek vadásztőr, egykezes csatabárd és féltucat rövid vadászdárda jut. Felszereled magad és megnyugtató érzés tölt el ahogy a fegyvereid a kezedbe simulnak.
Körbenézek a környéken lábnyomokrat keresek, bár inkább öszötnből, mint tudásból tájékozódom, szagokat keresek, fülelek és a látásomra hagyatkozom, próbálok nyomot keresni, amin elindulhatok.
Mélyen beszívod az erdő illatát és sok szagot különitesz el. A közelben észak felé (a szél arról fúj enyhén, egyenletesen) nyulakat (több felnőtt és kölyök, kissé távolabb szarvast érzel. Úgy becsülöd 100-120 lépésnyire lehet, és az illatából kiérzed a félelem csípős ízét. Valószínüleg tőletek riadt meg kicsit, de nem látsz nyomokat a közelben ami arra utalna, hogy erről menekült volna el.


Leginkább a gyerekre/gyerekrablókra koncentrálok.
Próbálsz hunyt szemmel keresni mielőtt megtennéd az első lépést és úgy érzed a szarvas nem tőletek riadt meg. Magadban kizárod a környezeted zajait és fényeit, csak az illatoktra koncentrálsz.
Halványan bukkan fel az illat. A szarvason túl a közeli sziklás domb felől jön. Mintha állott fegyverolaj szaga lenne.