Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Megszervezem az őrséget és a szabad időmben felügyelem a lovakat és edzek. A megégett dolgokat vagy kijavítom, vagy ha teljesen használhatatlan akkor próbálok újat keríteni. Az élelemkészletet feltöltöm és mindíg az övemre csatolva hordok egy nagy kulacs vizet.

A napok eseménytelenül telnek.
Vylia időnként ott téblábol körülöttetek, de láthatóan inkább lenne úton, mint itt.

Első nap Hyas Alysiumot faggatja, hogy mi történt vele (mit evett, ivott, talált-e furcsa tárgyat mostanában, találkozott-e gyanús alakokkal, stb).
A másik két napot Hyas, örködéssel, és a városban való ügyintézéssel tölti.

[aúú]

3 nap elteltével összehívok mindenkit a szobába (az újonnan jött nőt kivéve). A szemeim jól láthatóan hidegek, mintha minden érzelem eltünt volna belőlem. Hyas fordítja amit mondok:
- Amiért elindultunk, okafogyottá vált, elbuktunk (azzal jelentőségteljesen ránézek az elfre). A kislányunk, akit sokáig fiúnak álcázva sikerült megvédeni, meghalt, így az önök szolgálatának is vége. Azzal azonban mindenki legyen tisztában, hogy a gyermek halála bosszúért kiált és én ezt a bosszút be is fogom teljesíteni. Sokat gondolkodtam rajta, miként csaphatnék vissza ezért a fájdalomért és arra jutottam, hogy van egy erekje, egy gyűrű, mely régen elveszett és melynek megszerzése már ömmagában bosszú lenne a támadókkal szemben. Ez a gyűrű egy olyan helyen van, melyet szellemek és szörnyetegek laknak. Aki velem tart oda, annak a következőket tudom ajánlani. Külön fizetés tőlem nem lesz, ám amit ott találnak az az önöké, kivéve azt az egyetlen gyűrűt, éppen ezért amit találnak meg szeretném nézni, mielőtt elpakolják. Mivel túlvilági lényekkel is kell esetlegesen küzdeni, így annak aki jön, a kedvenc fegyverét egy időre elkérem és elintézem, hogy örökre mágikus aura vegye körül, ezzel biztosítva az esélyt ezen lények elleni harcra.
Ez hát az ajánlatom és a bosszúm kezdete (itt egy pillanatra megvillan a szemem).

[Massza Rex]

A három nap alatt megpróbálok kettesbe maradni Vyliával amennyit csak lehet, legalább nekünk legyen jó. (a többit ződben) várom az üzenetet

Edzek, örködöm, beszélgetek a társakkal, hátha megtudok valami hasznosat.

Alysiumhoz:
- Tö, kidörítetted má mitő lött ilyen a szömed? Látsz röndesen völe?

Grenhez:
- Amiko nöm testűrküdsz miket csinálgatsz?

A nagyúr felvetésére van valami válaszod a megbeszélésen?

[VérGyöngyTyúk Z]

A Nagyúr-nak, Hyas-on keresztül:
-Uram! Mielőtt bármit mondanék szeretnék Önnel az Úrnőn keresztül, -vagy ha Hyas felé is van akkora bizodalma akkor rajta át - "négyszemközt" beszélni. Természetesen megértem a bosszúvágyát - az ujjaim egy pillanatig erősen összeszorulnak a bárdom nyelén - de feltétlenül választ kell kapnom a kérdéseimre mielőtt bármi mást tennék.
Megvárom a válaszát és majd folyt.
- Rendben van - fordítja Hyas a nagyúr mondandóját - arra az időre a többiek várjanak kinn - mondja, majd kinyitja a szoba ajtaját.

Farkas-nak:
-Járom a világot és keresgélek. Nem szoktam sűrűn testőrködni és alapos ok nélkül itt sem lennék.

[Pettyes]

Hyas faggatását nem igazán veszem jónéven és igyekszem rövidre fogni és megnyugtatni, hogy semmi gond nincsen, egyszerűen valószínűleg kimerültem és ez éppen akkor mutatkozott meg. Kérdéseire végig válaszolva elmondom neki, hogy nem találkoztam semmilyen gyanús alakkal, nem ettem, ittam olyat, amit nem kellett volna és nem találkoztam, fogtam olyan tárgyat, ami veszélyes lett volna, mindenre nemleges választ adok.
Hyast láthatóan gondolkodóba ejtik a válaszaid, de végül rádhagyja a dolgot.

A három napban gyakorolgatok, és az őrködésből is kiveszem a részem.
Sokat ellátogatok szabadidőmben a tengerparthoz és egyszer úgy döntök, hogy a templomba is ellátogatok.

A nagyúrnál:
Az első mondatok nem esnek jól, kicsit eljön az akaratos énem is, aki visszavágna és nem tűrné a megjegyzések mögötti tartalmat, de be kell látnom, hogy vállaltam valamit, ai valóban kudarcot vallott, csak beleegyezően sütöm le szemeim a hallottak alapján.

Miután a nagyúr elmondja a mondandóját elsőként lépek ki a többiek közül és jelezem, hogy vele tartok, ha elfogadja szolgálataimat.

Farkasnak:
- Nem nyomoztam utána, miért lett a szemem olyan, amilyen. Valószínűleg valami varázstudó utolsó végszavai tehették, akit a másvilágra küldtem. Nem foglalkozom vele, mert így is tökéletesen látok vele.

[Massza Rex]

Grennek:
- Aztat mit köresel a világban? (nézek rád meglepődve)

Nagyúrnak Hyason keresztül:
- Mitő biztus, hugy lösznek uttan kincsek, ölég kincsnek mindnekünk? Nu meg kik öllen is mönnénk? Me ha azok is vajákusok, akkó több pínz köll ám zsoldnak.
- Kincs lesz elég, és amint említettem a kedvenc fegyverüket mágikussá alakíttatom. Gondolom tisztában van vele, hogy ez fegyverenként száz aranyba kerül nekem - tomácsolja Hyas.

- Íjnye, ha ez ilyen drága, akkor jú van. Ín elfogadum az ajánlatut, saját vérükbe fullasztom a gyilkus mucskokat. (villan harciasan a tekintetem)

- Ööö...milyen mössze van az a hely? Hány napi járás?
- Abaszisz mellet, a Pawar hegység lábánál, egy független tartományban van a hely, ahova megyünk.

[Massza Rex]

Alysiumhoz:
- Hát ez jú hír, mög nem is. Ha júl látsz vele, akkú nökem is kíne egy ilyen. De ha megölted aki csinálta, akkor tűle má nem kérhetek ilyet. Köll keresni egy másikat. Hugyan nízet ki? Ki fia burja vút? Ember vút ögyáltalán vagy valami hasunló?

[Pettyes]

Farkas felé nevetve:
- Tudtommal nem bírod a vajákosokat, vagy a hozzájuk hasonlókat. Nem tudom, hogy a sok "áldozat" közül melyik volt az, aki ezt tette, de Te mint nagy harcos tán számolod áldozataid számát, illetve kinézetét? - kérdem Farkastól.
- Nagy koponyád lehet, ha mindre emlékszel - válaszolom neki.
- Nem tudom melyik volt és hogy nézett ki, de talán majd Te is belebotlasz egy olyan vajákosba, aki esetleg tesz veled valami, tán vörös hajat képez majd neked - mondom nevetve felé.

[VérGyöngyTyúk Z]

Farkas-nak:
-Keresem azokat akik árulók lettek és önvérükre törtek-törnek. Ha megtalálom őket akkor Tooma segedelmével trónja elé küldöm őket, hogy adjanak számot tetteikről.

A Nagyúrnak szóló kérdést kinek zöldjem?
Nekem is meg Aúú-nak is.