Remélem ez is idefér, bár sokan ismerik:
Hosszú, de nagyon megéri
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet
az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik
sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül:
A A B B.
A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és
általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő
kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem
egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő,
akinek szerelmi bánata van.
Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg
az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti
bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló
oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de
nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendűsége is éles
ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendűségével, a 'tarka' szó pedig
önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és
fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a
szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden jelentős
szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár 'tarka',
vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával
fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a
hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a
költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan
egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség
érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál
kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul:
'megyünk'.
Az egész verset átszövő kettősség itt is megtalálható, hiszen szó van
egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már
képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még
képes táplálni őket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész
társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik
szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen
költeményeivel etetni őket.
A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti
egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet
sokszínű,de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt
el a 'de' kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv
állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben
másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a 'de' szó használata.
Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT
nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris
sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg
teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettősség, amit a
költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre
feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet
értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett
'megyünk' ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda
megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik.
Rendkívüli jelentősege van itt a többes szám első személynek, vagyis mi
mindannyian 'megyünk', mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami
örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig
foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is
foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül
is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd,
'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz,
hogy boldogok lehessünk. Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a
költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva
végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami
ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy
méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások
közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
Ez tetszik
Hybrid Mode
