József Attila - Kész a leltár 
 
 
Magamban bíztam eleitől fogva - 
ha semmije sincs, nem is kerül sokba 
ez az embernek. Semmiképp se többe, 
mint az állatnak, mely elhull örökre. 
Ha féltem is, a helyemet megálltam - 
születtem, elvegyültem és kiváltam. 
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, 
ki ingyen adott, azt szerettem érte. 
Asszony ha játszott velem hitegetve: 
hittem igazán - hadd teljen a kedve! 
Sikáltam hajót, rántottam az ampát. 
Okos urak közt játszottam a bambát. 
Árultam forgót, kenyeret és könyvet, 
újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. 
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, 
de ágyban végzem, néha ezt remélem. 
Akárhogy lesz, immár kész a leltár. 
Éltem - és ebbe más is belehalt már.  
		
	
		
		
		
		
		
		
			
				__________________ 
				"Csak keresed magad, 
Hogy mire vagy jó? 
Csak kérdezed magad, 
Hogy mire vagy jó? 
Ha a szíved cserben hagy, 
Mire vagy jó? 
Ha a dühöd elragad, 
Mire vagy jó?" 
			 
		
		
		
		
		
		
	
		
		
	
	
	 |