Mikor a hold feljön, a nap lemegy,
az nagyon fáj, hogy nem vagy velem.
Nem tudlak feledni, nem is akarlak,
te vagy az éjj legfényesebb csillaga.
Szíved másnak adtad, tudom jól,
de legbelül érzem, hogy így a jó.
Nem tehetek róla, ne lázadj fel,
szívem csak érted gyúl lángra fel.
Később majd rájössz hogy szeretlek,
s te engem viszont szerethetsz.
Hiszem hogy így lesz, s remélem,
hogy egyszer majd te is megérted.
Miért véstem e sorokat vérző szívvel,
s könnybe lábadt szemekkel néked!
Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek
s hogy élni nehéz így nélküled!
Amikor a fellegekben járok.
mindenütt rád találok,
elfog egy érzés tagadnom kár,
az én szívem csak rád vár.
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|
Threaded Mode
