M.Ó.K.U.S. avagy a Labradorok vonyításai

[VérGyöngyTyúk Z]

A tomboló hüjeségek, mik a szerepjáccásból adódnak, néha-néha rövidke novillákat és hosszan tartó röhögést eredményelnek. Ez okból időszerű edj oly tipoc vagy top-pic létrejötte, mejben ki-ki közölhesse rövid, de annál idétlenebb fantázis írásajit.

A kockázatokról és a mellékhatásokról mindenki olvasson el amit akar és a hipóhonderek mennyenek messzzire!

[Chris]

Z: miért érzem úgy, hogy a meséd elejére beírt szösszeneteket egy az egyben be kellene pakolnod ide?

[VérGyöngyTyúk Z]

Tinta és Henger

részlet:

... Gombolyag felállt a hajó orrába és szemét a közeledő partra vetette. Aztán nagy nehezen visszahívta és berakta a helyére. Inkább csak nézte a partot. Az imént is hányt mikor a szeme pörögve szállt a levegőben és még mindig szédül.
Csak állt és nézett előre. Ólomszürke haját nem bírta megrezzenteni sem a szél (hiába no, azok az ólomgőzben töltött évek, nagybátyja zugnyomdájában, ahol gőzölgött az ólom és a forró szeszkazán) ajkára kiült a bontatlan üveg pálinkát megpillantó idült alkoholisták mosolya. Széttárt karokkal akart tájtanikos jelenetet játszani, de az alkohol által ráruházott csekély egyensúly nem tette ezt lehetővé. Szerencsére nem először utazott ezzel a hajóval és a matrózok már előre rákötötték a horgonykötelet. Most elégedett vigyorral nézték ahogy kitárt karral, lobogó bugyirózsaszin köpennyel, ajkán elégedett vigyorral zuhan a vízbe. A matrózok koccintottak a jól sikerült fékezésre és miután a hajót megállította a tenger fenekébe fúródott ólomhajú hős, lassan felhúzták.
Látszólag vizihullává lett hősünk lilásfeketéskéken feküdt a fedélzeten, de társa a hegyesfülű-farkú félhelf ismerte a megfelelő varázslatot.
Dobozos sör nyitásának szisszenése hallatszott késpengével meccett ajkai közül.
Gombolyag szeme felpattant és cikázva kereste a sört. Kezében mintegy varázsütésre, harcra készen villant a Tescolandi Durvától kapott ezüstözött sörnyitó. Mikor észlelte a sör meg nem létét, erősen durva nézésben részesítette a félighelfet:
-Nevedhez íllő pofont kapsz ám, ha mégegyszer ijet csinálsz!
A félelf behúzzta a nyakát és szomorúan gondolt saját kezűleg felkoncolt és kísérleti alapanyagként alkalmazott szüleire akik a Falig Taknyon- névvel "ajándékozták" meg.
-Bocsáss meg kérlek - szólt a lassan az utolsó ráakaszkodott ráktól, sellőtől és adóbehajtótol is megszabaduló ólomsérós hőshöz. - de azért a fejesed méltó volt hozzád. Csak sajnos nem volt kéznél a térmágikus polároid vésőm, hogy megöregíccsem.
-Sebalj majd látod még ha erre járunk. -szólt oda kissé nyugodtabban Állat-nak Gombolyagés félszeg mosollyal indult a fedélköz és az ott található tömény italos hordók felé.

[Chris]

Z: a szavazásból kihagytad a "szeretem a mákostésztát" opciót...

[VérGyöngyTyúk Z]

Télleg!
A mókustészta kimaradt (((((


Na mindegy.

Egy kis folyt köv.:

"Falig megborzongott mikor meghallotta Gombolyag részeg vonyítását a fedélzet alól, majd taktikusan elbújt az árbóc mögé, mert sejtete mi következik.
Mégis meglepődött. Ilyen gyorsan még nem látott embert futni leszaggatott gatyával. A fedélzeti ajtón kirohanó kapitány irtózatos sebességgel futott az orr felé, hogy az ott elhelyezett maflavetővel véget (és maflást) vessen a mögötte előnyomuló borzalomnak.
Gombolyag a kapitány fél nadrágjával a kezében, időnként az arcához emelve "műsoros" részét átszellemült mosollyal vett mély levegőt, aminek láttán több matróz viszontlátta korai vacsoráját, és ebédjét.
-Ó szépséges istennő várj meg! Itt felejtéd csipkés keszkenődet!
Gombolyag elszántan, a merevrészegek mosolyával közelített egyre jobban szíve hölgyéhez, aki hevesen káromkodva és köpködve fordította felé a nehéz maflavetőt aztán lőtt.
Az első lövés kissé magas let. Az árbóckosárban rejtőző kiskorú egyének valamennyi lopott holmijukkal együtt (köztük a kormányos fa féllábával és fogsorával) messzire száltak mikor a maflás telibe kapta rejteküket.
A második meg kissé alacsony, aminek a környékbeli cápák nagyon, -a hajófenékbe ütött lyukon kieső matrózok nagyon nem,- örültek.
Harmadik lövésre nem maradt ideje. Gombolyag átszellemült mosollyal ölelte át és a (pillanatnyilag) túlélő matrózok és Falig röhögésétől kísérve megtette vele AZT! Amit már régóta senki! Amire nem volt példa mióta leütötte első vércápáját a kukimon tengeren! Igen! Gombolyag egyetlen sima mozdulattal a nadrágjába nyúlt és elővette, aztán az iszonyattól kerekre tágult szemű kapitány hátsójára rakta!
A látványtól még Falig is elhányta magát. A matrózok még életben lévő kis csoportja sűrűn vetette magára a keresztet és egyéb vetnivalókat (később bő termést hoztak és jól megéltek a matrózok) a látványtól.
A kapitány sokat megélt teste ernyedten hevert az orrfedélzeten, Gombolyag a krém utolsó cseppjeit kente a hátsójára. Aztán egy lendületes mozdulat és ....
Az üvöltésbe més a parton közeledő néma szerzetesek is belevakultak.A Fedélzeten ájultan heverő matrózok közt Gombolyag bóklászott, teli, vagy legalább valamennyi szesztartalommal rendelkező üveget keresve.
Lassan kijózanodott eléggé, ahhoz, hogy Falig elé merjen állni:
-Eszt mijért kellett? -Kérdezte összevont szem és homloköldökkel.
-Mit mijé vazze? Hukk.. - kérdezett vissza a hős Gombolyag.
-Azt - mutatott szótlanul Falig a kapitányra.
Gombolyag szemei elkerekedtek mikor meglátta mit mutat neki Falig.
-Ezt, ezt én tettem???
-Te.
-Hogy lehettem ennyire kegyetlen? - Gombolyag kishíján sírt a látványtól. - soha többé nem lesz így nedves! - nyivákolta bőgő hangon - Mindig száraz marad!
Térdrehullott saját kegyetlensége láttán.
A kapitány égnek meredő hátsóján pedig a hatalmas fehér folt közepén ott volt lángoló betükkel felróva:
LIBERÓ

[Smooth Scroller]

csak nem szabad tulzasba vinni a marhulast, mert akkor konnyen felrehajitja az ember azzal, hogy "na jo, ez baromsag".

[Senki]

Originally Posted by Smooth Scroller

csak nem szabad tulzasba vinni a marhulast, mert akkor konnyen felrehajitja az ember azzal, hogy "na jo, ez baromsag".

jó, értem, hogy ez igaz, de kicsit kezd zavaró lenni néha az egyértelmű igazságokat, vagy közhelyeket dobsz be egy egy beszélgetésbe... persze, ez olyan minha én azt írnám, hogy "-20°C-ban hideg van" tudod te is, meg bárki más is, felesleges említgetni... szóval ha van rá mód, ne szólj hozzá értelmetlenül topikokhoz, csak azért hogy ott is legyen hozzászólásod, ehez jó lenne ha tartanád magad még akkor is, ha igazad van... tudod a közismert dolgok nem érdemesek arra hogy lépten-nyomon felhozzuk őket...


(bocs, túlérzékeny vagyok erre lehet, de az is lehet, hogy nem csak én vagyok így a közhelyekkel és felesleges kommunikációs sallangokkal és a verbális hasmenéssel, és tényleg nem kellene ilyenekre sávszélességet fecsérelni.... )

[Chris]

Originally Posted by Smooth Scroller

csak nem szabad tulzasba vinni a marhulast, mert akkor konnyen felrehajitja az ember azzal, hogy "na jo, ez baromsag".

... és lemarad valamiről. Ha pl Z legutolsó szösszenetét veszed, akkor az elejét olvasva tényleg fennakad az ember szemöldöke, hogy "ez meg mi a...?", aztán tovább olvassa, és a vége üt, de nagyot... csak hogy én is mondjak valami közhelyeset: nem tudni miből lesz a cserebogár...
(Senki, ugye ezért most nem harapod le a fejemet? )

[Massza Rex]

Egy humoros könyv csak akkor jó, ha sírva-nevetős és utána hívni kell a dokit, mert görcsbe ugrik és úgymarad a hasfal...

[VérGyöngyTyúk Z]

Folyt.:

Gombolyagot alig bírta Falig helyrepofozni. Pedig ütötte a fejét faltól-falig. Mikor úgy vélte, hogy már elég értelmet - és szálkát a deszkákból - vert bele, megrázta két kézzel mint delejgömb az egyszeri varázslóinast:
-Jól van bepelenkáztad! Legyél már rajta túl! Az ultramag se tart örökké! Indulnunk kell! - üvöltötte gombolyag arcába és ezúttal a szájszagától vágódott hősünk a falnak.
-Tojózdd meg a goblin nénikéd Falig! - hördült fel miután levegőhöz jutott Gombolyag - Arról ugatol egyfolytába, hogy varázsló vagy meg bűvész, meg bróker! Azt még egy olyan varázslatot se tudsz ami ezt a görényszagot eltüntetné a szádból!
Falig sértődött arcal indult a matrózokáltal leengedett csónak felé és a válla fölött szólt csak hátra:
-Van ijen varázslatom, de kimerült és nem tudtam újra felhúzni.
A kezében egy kerek korong jelent meg aminek felszínébe mindenféle jelek voltak körben karcolva és három, különböző vastagságú és hosszú pálcika meredtt ki belőle szerteszét.
Falig eltette a szerkentyűt és bemászott a csónakba.
Gombolyag egy utolsó reménykedő pillantást vetett a fedélzetre, a matrózokra és a maflavető által ütött lyukon át az egyre emelkedő vízre a hajó belsejében. De sehol nem látott szesztartalmú dolgot az egy tükröt kivéve, de abban is csalódott, mert egyik hasonmásánál se volt pia és mind őt molesztálta, hogy aggyon má inni.
Csalódottan indult a csónak felé, majd megszaporázta lépteit mikor véletlenül a lassan ocsudó kapitányra esett a tekintete. Gyorsan beszállt, mielőtt még újból magához térne a kapitány, bár meg kell hagyni egy ilyen, szó szerint lesújtó tekintet után még félóra ájulást megelőlegezett volna neki.
A csónakban persze nem volt evező, a hajó mögöttük süllyedt, de valahogy elszenvedtek a bokáig érő vízben. És este lett és reggel. A hajnal első sugara a kimerülten partra mászó félhelf hegyes füleit látva röhögve bukott újra az óceánba, de rájött, hogy nincs apelláta és inkább felkelt megint.
A parton feleszmélve Gombolyag ködös tekintete a félkörben várakozó néma szerzetesek csendes csoportjára esett. Azok nem hatódtak meg és meg sem mukkantak. Csak álltak és nézték a két kalandort.
Gombolyag úgy gondolta ideje adni a dizájnnak és felpattant. Laza mozdulattal belőtte séróját a válla mögé, aztán két titkos mozdulattal kifényesítette gombjait. Lobogó rózsaszín köpenyébe bele-belekapott a szél, szemei rezzenéstelenül fürkészték a távolt, haja csillogott, jobbjában az őt híressé (kocsmák és itallerakatok tulajdonosi köreiben rettegetté) tevő automata többlövetű dugóhúzóval, baljában krómozott sörnyitója csillogott.Parafa zekéje elején virágok illatoztak, nejlon varázsnadrágja szokás szerint eltaszított magától minden koszt és fényes zölden csillant.
Örömmel látta szeme sarkából, hogy Falig még jobban kiemeli tökéletességét, szakadt köpenyében és zsákruhájában, melyet a mocsok ellen viselt és vesztésre állt.
A szerzetesek csak néztek és nem szóltak semmit.
Gombolyag feszített tovább és sejtette közel a pillanat mikor Falig edobja zsákruháját és csillogó flitteres diszkócuccban fog feszíteni mellette tévésoppos kardját és mágikus tefál botmikszerét markolva.
De a szerzetesek még mindig nem mondtak semmit.
Falig lerázta magáról a dzsuvát és idegesítően csillogó flitteres cumójában Gombolyag mellé állt.
-Na mi van? - kérdezte halkan a fogai közül.
-Nemtom - sziszegett vissza Gombolyag - csak állnak azt néznek mint akiken átfutott a Kék halál.
Falig magában motyogott valamit amit Gombolyag nem értett, és ez még jobban idegesítette, de nem merte megütni, mert Falig kezében zölden villogott a mágikus botmikszer töltésjele. Ha azzal kap visszapofont akkor a vérmágusok megveszik kilóra mint az eperséket. Megborzongott a gondolattól.
A szerzeesek is rohadtul unták a dolgot. Hiába próbáltak kapcsolatba lépni a két, feltételezetten a várt hős kalandorokkal azonos egyénnel, nem sikerült. Aztán egyiküknek eszébe jutott valami és az infót megosztotta a többiekkel.
Gombolyagot az idegzsába kerülgette mikor a szerzetesek egyszerre kezdtek bólogatni.
Az egyik végre előrébb lépett és valamit csinált ami mágiának nézett ki, a villogó fényes csíkokból meg a fura mozdulatokból ítélve. Aztán Gombolyag és Falig kezébe nyomott egy-egy furcsa lilásvörösesfekete dobozkát.
Aztán Gombolyag szeme előtt felvillant egy felirat:
A windóz új hardvert talált. Telepíti a futtatásához szükséges programokat?