Egy percig szótlanul nézem a szobrok arcát, háha mlékeztetnk valamire. Utána megnéze az anyagukat is ugyan olyan köből vannak, mint a terem többi része (nem érek semmihez) és a fémfegyvereket is mestermunkának tünnek. Az előzőekből okulva a Nagyúrék felé szólok ( a mondandója után) de a szemem a szobrok közt cikázik.
-Én arra gondolok Nagyúr, hogy ha itt valamit elrontunk akkor a szobrok végeznek velünk. A késes szorok valószínüleg késharccal küzdenek, a csuklyás meg a fénylőhajú varázsló. A csendreintő pedig talán valamilyen hanggal tud ölni. Most jobb ötletem nincs. -tárom szét akarjaim.
Fél szemmel látod, hogy Hyas a csuklyás alak előtt valami jeleket rajzol a levegőbe, és mormog valamit.
Odalépek Hyas mellé és beroggyantott térdekkel ökölbe szorított kézzel szólok hozzá, készen rá, hogy elvetődjek, ha akár ő, akár a szobor hirtelen mozdulatot tesz:
-Remélem csak imádkoztál. Vagy magad is valami vajákos vagyol? Mit csinálsz?
- Jól gondolod, csak megadtam a kellő tiszteletet - mondja Hyas, miután befejezte, amit elkezdett.
A szobor nem mozdul meg.
-Bocsáss meg, de nem ismerem sem ezt az istent sem a vallásának elemeit. Meg aztán - körbepillantok - be kell látnod eléggé feszült helyzetben vagyunk.
- Megértem. De tiszteletet és hálát adni soha nincs rosszkor, főleg, hogy ezt a helyet Neki szentelték.
Last edited by Chris; 01-24-2007 at 09:29..
|