Atya: - Valami baljós előérzeted támad. Mintha változni akarna az idő rosszra (öreg csontjaidban érzed enyhe nyilalások meg ami a korral jár )
Gil: - A szélből érzed, hogy valami változni fog, de nem ismered annyira a tengert. Inkább az nyugtalanít, hogy az általad megismert emberek egyre nyugtalanabbak.
Dhar: - hullámokban tör rád az idegesség. Mintha másnap harcolnod kellene és a bőröd bizsereg belé az előérzettől.
Íshar és Meríín teljesen nyugodtak, csak furcsálkodva néznek néha az idegeskedőkre.
Tömzsipöröly elővesz a tartókból egy rakat tengerészkardot, meg a saját fegyvereit és élezni kezdi őket. Gil és az Atya úgy vélekednek, hogy az idegességét palástolja munkával.
|