[Deni]

Szemöldököm felhúzom, majd halvány mosolyra húzódik a szám (gúnyosság minden jele nélkül), ahogy meghallom az ízes beszédet. Tekintetemben az iménti ijedstégnek már nyoma sincs és hálával vegyes vidámság csillan meg benne, de azért apró bizalmatlansággal végigmérem a papot és a nyers erő harcosát.
-Köszönöm, hogy kisegítettek a bajból és elüldözték ezeket a.. *megvető fintorral húzom fel pisze orromat, arra a három senkifiára gondolva* szóval ezeket az útonállókat. Mivel hálálhatnám meg szolgálatukat?
- Adj hálát Arelnek, mög az üsszes éginek, hugy erre küldött mönket, uszt ennyi ölég is lesz hirtölen. (közben alaposan végig mustrálom). Ha vun kidved, akkur velünk jühetsz, ösmerek egy jú kis fugadót, iszunk egyet a nagy ijedségedre. Itten áll egy hintó elvisz miket uda.
Melletted a pap igyekszik leplezni széles vigyorát, és komoly arcot vágni, de nem nagyon sikerül neki.
Más dolgom nem lévén és a pillanatokkal ezelőtti esetből okulva (miszerint egy bájos ifjú hölgy mily kiszolgáltatott lehet e zord világban) úgy döntök, hogy elfogadom a szíves invitálást, ám gondolkodóba ejt, hogy vajh milyen lehet az a fogadó, melyben ilyen szerzetek múlatják idejüket, de amilyen gyorsan jött, távozik is e kósza gondolat. A pap felé megejtek egy cinkos pillantást, amint látom, hogy az arcán éppen elterülni készül a vigyor, melyet (láthatóan több-kevesebb, bár inkább kevesebb sikerrel) palástolni próbál.
-Ám legyen *bólintok rá immáron szóban is a felkérésre* Szívesen csatlakozom magukhoz, addig sem kell tartanom botor férfiemberek szemtelenkedéseitől remélem, valamint még mindig tartom, hogy szolgálatukat meghálálnám.. ésömm.. a nevem Deneira Demonri.. *elgondolkodok egy fél pillanatra, hogy mit lenne érdemes még elmondanom magamról, de úgy döntök egyenlőre ennyi elég lesz* többit majd a fogadóban *mondom vidáman és várom, miként döntenek a hős megmentők*
A hintóhoz kísérnek, és elindultok a fogadó felé.
- Az én nivem Farkas, a keleti vadon oroszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúhatnám. Íppen az arínából jüvünk az atyával. Bizunyára az égiek kegyelnek, hogy ilyen nagy bajnuk mint én, meg az atya erre jártunk miko bajba kerülté. Itten laksz a varusba, vagy utazó vagy tö is?
Útban a fogadó felé gondolkodóba ejt a felismerés, hogy pár perce arról tartottam kiselőadást, hogy milyen kiszolgálatottak manapság az ifú hölgyek nagy magányukban, erre mit csinálok? Két vadidegennel ülök egy hintóban és tartok nem is tudom, hova, hiszen még a fogadó nevét sem tudom. Hát ezt is csak én tudom így összehozni, gratulálok botorságomnak miközben képzeletben jól vállon is veregetem magamat. Éppen folytatnám önnönmagam korholását, mikor is észreveszem, hogy mintha hozzám beszélne az izomkolosszus. Kicsit tán még bele is pirulok, hogy én egyszerűen csak a nevemet mondtam, így csak megszeppenve annyit mondok:
-Ömm, engem Pyarron felöl fújt erre a kalandozás szele, nem is oly régen érkeztem, még nem sikerült megismernem a környéket. Ellenben sikeresen rövidke ismerettséget kötöttem, akaratom ellenére azzal a három senkifiával, mint ahogy ti is láthattátok. Hálát is adok az égieknek, hogy éppen arra irányítottak titeket és nem is tudom, hogy köszönjem meg a segítséget, de a fogadóban a vendégeim lesztek, az már biztos. Ha nem szemtelen kérdésem, te mi járatban vagy ezen a vidéken, hiszen mint szavadból kivettem, te is csak átutazóban vagy, esetleg az aréna kihívásai csábítottak erre?
- Ín átutazóba vagyuk csak, aztán vút ez az aréna, ín meg bajnuk vagyuk, ozt itt is mögmutattam nekik. Elvileg azé jüttem ide, mármint ibbe az urszágba, hugy mögküzdjek egy csumó itteni bajnukkal, de elfogyott a pínzem. Ozt beálltam egy nagyúúhoz, hogy víggyem űtet, meg családját a gonosz imberektől. Na ezé vagyuk most íppen itt. Az atya majd böszél magáról, tudám ű ha akar. (megmosolygom ismét saját elmés megjegyzésemet)
- Deon vagyok. Örvendek, hogy megismerkedhetek egy ilyen bájos ifjű hölggyel. Már egy ideje ebben a városban vagyok, de valószínűleg nem maradok sokáig. Tudja hogy van ez, a kalandozó vér nem hagy nyugodni, nameg az igazán jó harcokat meg kell keresni, mert magunkól nem esnek az ember ölébe -mondja a pap.
A bókra egy mosollyal illetve egy alig látható biccentéssel felel.
-Én is örvendek a megismerkedésnek, mint már annyiszor említettem és szerintem még fogom is párszor. Persze, ha lesz rá alkalmam. Meddig szándékoznak a városban maradni? Éppen társakat keresek magam mellé, vagy éppen akár egy már meglévő társaság mellé is elszegődnék, mert ma immáron sokadszor bebizonyosodott, hogy nem való nekem ez az idegeken helyeken egyedül kószálás.
- Nem tudom meddig maradok. Nem szoktam előre tervezni, majd alakulnak a dolgok.
- A nagyúúú tudja möddig maradunk, addig maraduk ín is. Aztán merre vun az a pyarun? Sose halluttam rúla.
-Hogy hol van Pyarron? *ismétlem utána a kérdést megdöbbenve, hiszen mi az hogy valaki ezt nem tudja?? majd túllépve a pillanatnyi meglepettségen máris próbálom köszörülni a láthatóan inkább fizikai mint szellemi erejének teljében lévő Farkas "tudásán" a csorbát.
-Pyaronn Délvidéken fekszik, tán a Kráni-hegységről vagy legalábbis Kránról hallottál már.. Attól a vidéktől keletre, a Gályák-tengere mossa országom partjait..
*Majd kérdőn nézek rá, hogy vajh így már sikerül-e neki szeretett szülőföldemet térben elhelyezni*
- Hát ín is déli vagyuk ám! (derül fel az arcom) Kráni högység? Mölyik mellet van? A Salastos vagy a Sellah högy mellett? Ín az Onpor högy lábánál íltem, mielőtt bajnuk lett belűlem. Attúl hány napnyira van a Kárni högy?
- Legjobb tudomásom szerint a Kráni-hegységnek közelében egyik sincs, az általad említettek közül. Délvidéknek melyik részén vannak akkor ezek a helyek? Mert én ismerni vélem e vidéket, ám nem hallottam még sem Salastos, sem Sellah nevet említeni Ynevnek déli részével kapcsolatosan.
- Há a Sellah högy Salk várusától délre van, a Salastos meg Razgad várustól van délre, ott löttem nagy bajnuk míg rígen. Ín mög Razgad városátúl íszakra íltem a högy lábánál, na az az Onpor högy. Valahul messzí köletre vun míg egy högy, de azt nöm tudom mölyik. Lehet pont az a Kráni högy. Há mondjuk az elég mössze vun, nem csuda, hugy nem halluttál rúlam még.
A pap mérsékelt érdeklődéssel figyeli a társalgásotokat, és nem szól bele. Úgy tűnik mintha részben máshol járnának a gondolatai.
-Most akkor már tudjuk ki honnan tévedt erre a vidékre.. *Tekintetem megül pár pillanatra Deon arcán*
-Legalábbis mi ketten.. *Mosolygok Farkasra és részemről le is zárom a beszélgetés ezen részét remélhetőleg. Majd kissé feszengve intézem társaságom mindkét tagjához kérdésemet*
-Milyen messze is van a fogadó, ahova tartunk?
- Ha jól sejtem pár perc és ott is vagyunk.
A pap jól sejtette. A teljes út kb félóra volt.