[tevary]

Lélekszerelem

Lélekszerelem … Elmerültem éppen
álom s ébrenlét között,
agymba kékfényű
félhomály költözött.

Még felfogtam a szellő
táncát a függönyön,
s éreztem, ahogy a Tavasz
végigsiklik a bőrömön.

Téboly s valóság
határán félúton,
felvillant egy emlék,
s belépett az ablakon.

Mosolyod elindult,
s virágokat szórt Rám,
Kezed érintésén
tovatünt a magány.

Szemed forró tüzét
lelkembe olvasztva
vágytam Veled égni
hamuvá porladva.

Homályos hajnalon
keresem arcodat,
kezem örökké
csak utánad kutat…

Mégsem fonom köréd
szerelmesen karom,
csókjaid sem érzem
remegő ajkamon…

… Anyagtalan éter
miből alkottalak,
egy árnyék a falon,
egy foszlány, egy gondolat…

Csak a lelkemben élsz,
csak álmomban szeretsz…
Éber létpercekben
tűnik a képzelet.

Eltompulva várlak
álom s valóság között,
két világ határán
anyaglétünk fölött.

Várom, hogy megtalálj
túl az érzékeken,
kereslek örökké
messze az éteren…