[Chris]

Reggeli után, összekészültök, és visszaindultok az elzárt területre. A tegnapi kíséretetek tart veletek, a nagyúr testvérét nem engedik a terület közelébe, az erődben kell maradnia.
A védőkövekhez érve kivárjátok az egy órát, míg a varázsló rést nyit nektek a védelmen. Beléptek, és nagyúr vezetésével a távolban látszó rom felé veszitek az irányt. Óvatosan lépkedtek, nehogy a tegnapihoz hasonlóan járjatok, de szerencsétekre ezúttal nem ébresztitek fel a holtakat.
Két - három órai gyaloglás után értek a hajdani erőd romjaihoz. A valaha tiszteletet parancsoló épület magába roskadva magasodik felétek. A tornyai csonkák, a falak sok helyen bedőltek, a kapu teljesen hiányzik. Csend van. Saját neszezéseiteken kívül nem hallik más. Ez eddig is így volt, de most mintha nagyobb súllyal nehezedne rátok a kihalt táj némasága.
A nagyúr elindul a belső udvar felé, majd határozottan az egyik még be nem omlott ajtó felé veszi az irányt, és bemegy.

Követitek?