[VérGyöngyTyúk Z]

Attól függ mikor szándékozunk bemenni. Ha megkérdeznék tőlem akkor azt mondanám, napkeltekor befelé és amikor tudunk kijövünk. A "közmegegyezéses" megállapodástól is függ meddig vizsgálódok, de bőven szánok arra időt, hogy kipihenjem magam. A határ közelében verem fel a sátram, nyitott oldallal a tiltott "zóna" felé. Igyekszem minden érzékem ráhangolni a környezetre.
A "kísérőnktől" megkérdezem:
-Mi történik, ha nem ugyanitt jönnénk ki? Ha mondjuk egy széles félkörben haladunk és innen mérföldekre érjük el újból a védvonalat?
- Nem tudom, nem építettem fel a terület védelmét - közli tömören a férfi.

Körülbelül negyed órája lehettek a határnál, mikor egy őrökből álló lovascsapat érkezik elétek. A vezetőjük - az a tiszt, akivel már találkoztatok - köszönt titeket, mjad megkér, hogy kövessétek az erődbe.
Az erődbe érve (feltéve, ha mentek) körülbelül ugyan az történik mint múltkor: a nagyurat bevezetik az épületbe, ti kint vártok. Most körülbelül fél órát kell csak várnotok. A megbeszélés végeztével engedélyt kaptok - pontosabban udvariasan fogalmazott parancsot - hogy az éjszakát az erődben töltsétek, abban a helyiségben, ahol múltkor is.