[Pettyes]

Furán nézek Hierre, ahogy a "parancsokat" osztogatja, eddig Ferantól kaptuk mindig az "utasításokat", de végülis mivel még a látszatot fent kell tartani egy szolgának minden hozzá intézett parancsra ugrania kell, így elindulok "vizért".
Felmérem a hintó sebességét, majd leugrok róla, előtte odasandítok a törpére, egy sejtelmes mosolyt nyomok felé.
Tömzsi rádkacsint mikor leugrasz, aztán maga elé meredve összehúzott szemmel koncentrál.
- Sok sikeret barátom és nekem is! - majd leugrok és elindulok a bal oldalt felderíteni, mintha keresnék valami kút féleséget, vagy valamit, amiből ivóvíz nyerhető, közben igyekszem felmérni a terepet, ahogy kívánták.
A fák közé beérve pillanatok alatt rájössz, hogy a közelben ugyan vizet nem fogsz találni.
Vagy tíz lépésnyire hatolsz az erdőbe mikor alig észrevehető nyomokat veszel észre magad előtt a nedves tavalyi avarban. Valaki könnyű csizmában alig pár perce futhatott itt el. Az orrodba halvány illat hatol, sokkal gyengébben, mint ahogy azt egy ijen friss nyomnál várnád. Nedves gyapjú (tán szövet?) és cserzett bőr (a csizma?) szaga keveredik halvány emberi izzadtságszaggal. A tarkódon felmered a szőr mikor parányi szövetszálat találsz az egyik lábnyomban, annyira frissen lehet ott, hogy a nedves avar még át sem áztatta. Vékony zöldes szál. Alig pár perces nyom és ennyire halvány illat. Érzed, hogy valami nem stimmel és körbekémlelsz mikor a tán százötven lépésnyire haladó batárok felől jókora reccsenést, majd fojtott kiabálást és lónyihogást hallasz.