Hollószárnyak

[aúú]

Hyas és a többiek felé fordulva mondom, miközben Hyas fordítja:
- Lehetséges, hogy az itt lévő élőhalottak megpróbálnak minket megtámadni, mert megérzik a nagy erejű energiákat, melyeket koncentrálni fogunk itt, éppen ezért választottuk ezt a helyet, mert csak egy bejárata van. A feladatotok, hogy ezen bejáratnál álljatok őrt és megakadályozzátok, hogy bárki be tudjon jönni és megzavarjon minket. Mivel ne lehetünk biztosak a szellemek jelenlétével és megejelenésével kapcsolatban, kik esetleg képesek mellettetek elmenni észrevétlenül, ezért falat fogok hármunk köré emelni, bármi történjék NE próbáljatok meg átjönni rajta, mert az végzetes következményekkel járna rátok nézve. Ami erőtökből telik tegyetek meg azért, hogy ne zavarhasson meg minket senki, mert ha ez megtörténik akkor az energiák elszabadulnak és ez olyan hatalmas energia mennyiség lesz, mely lerombolhatja ezt az épületet és mindannyian meghalunk.
Aztán belépek a helyemre, és falat emelek.

Gren, Farkas, Alysium: látjátok, ahogy a nagyúr a háromszög, még üres sarkára áll, és koncentrálni kezd, rövid idő múlva, egy sötétséggömb jelenik meg körülöttük, majd lelapul a teteje, és szélesedni kezd, majd megáll.

Quintar: a nagyúr beáll a háromszögbe, majd megjelenik a sötétséggömb, lelapul a teteje, majd a közepén eltűnik a sötétség, és elkezd szélesedni, a végén megáll, és csak egy fal marad körülöttetek.

[Massza Rex]

Folyamatosan morgok, válogatott káromkodásaim gyakran kiszűrődnek foigaim mögül. Csapdába esett vadnak érzem magam, Hyas halvére csak tovább bőszít.

A Nagyúr szavai után vörös köd ereszkedik agyamra (legszívesebben szétverném a fejét, meg a csontitét is, de ez a fekete izé távoltart). Most már biztos, hogy rútúl rászedtek, csapdába csaltak és egy isten háta mögötti helyen akarnak megöletni holmi túlvilági csőcselékkel...óh Darton kegyelmezz, rajongóktól távol, névtelen sírba fekszem majd. Mi lehet ennél szörnyűbb??? - gondolom magamba

Fel alá mászkálok idegesen, egy hirtelen ötlettől vezérelve a fáklyát megpróbálom a falra erősíteni, ha siekrül, másik kezemmel is fegyvert ragadok.

Találsz fáklytartót a falon.

[naramis]

Feszülten várom hogy befejeződjön az előkészület. Az izgalom ellenére kényszerítem magamat, hogy nyugodtan lélegezzek és szívverésem is próbálom csillapítani. Várom, hogy mikor kezdhetek bele a varázslatba. Túl akarok lenni már ezen az egészen...

- Az első kisebb szünet után kapcsolódjatok be - adja ki az utasítást a csontváz, majd egyetlen mozdulatára lángok lobbannak a gyertyákon, és belekezd a litániába.
Körülbelül tíz perc telik el, míg rövidebb szünetet tart, ekkor a nagyúrral együtt belekezdetek a tanult szövegbe, és mozdulatokba. Először az emlékeitekből táplálkoznak a szavak, és mozdulatok, aztán - mint ahogy már ez előtt is - mind a ketten érzitek, hogy már nem kell gondolkodni, a dolgok természtes könnyedséggel maguktól jönnek, s ti félig bódultan, félig kívülről nézitek az eseményeket. Az elmétekbe gyűjtött erő a mozdulataitokon keresztül átfolyik a rajzolatokba, amitől azok halvány fénnyel kezdenek derendeni. Először a külső, majd idővel a belső rajzolatok is. A levegő átitatódik energiával, és megsűrűsödik körülöttetek. A hangotok emélyül, és szinte eggyé válik, ahogy egyszerre mondjátok a szöveget. Majd újabb szusszanásnyi szünet következik, nem hosszú, így nem töri meg az átlényegült állapotot. Elérkeztek a lezáráshoz. Itt már hallhatóan más szöveget mormoltok mind a hárman. Ahogy elhangzik az utolsó szó is, az összesűrített, és koncentrált energiák elindulnak a nekik kiszabott úton: a csontváz megfeszül, és a mellkasa előrébb mozdul, mintha egy láthatalan kéz épp kitépne belőle valamit, majd hangtalanul összecsuklik, és nem mozdul többet, ugyan ekkor valami mintha meglökné a nagyurat, hátrébb tántorodik, és összegörnyed, de nem esik össze. Veled semmi különös nem történik azon kívül, hogy iszonyatosan fáradtnak érzed magad, mintha hetekóta nem aludtál volna. A magadhoz térés ismét olyan, mintha álomból ébrednél. A rajzolatok fénye már kihúnyt, csak a gyertyák égnek még a pentagramma csúcsain, az árnyékfal szétoszlott.
Az egész szertartás valamivel több, mint egy óráig tartott.

Farkas, Gren, Alysium: a fal mögött számotokra teljesen érthetelen nyelven kezd mormolni a csontváz, mély reszelős hangján, idővel a nagyúr, és Quintar is bekapcsolódik, és csak mondják, mondják, mintha soha nem akarnák abbahagyni. A sűrűsödő energiáktól feláll a szőr a hátatokon, és libabőrösek lesztek. Úgy látszik a bent fókuszálódó erőket nem árnyékolja le a fal. Az elhangzó mondatokban egyre több feszültség remeg, a hangok egyre kevésbé hangzanak emberinek. A hideg futkos a hátatokon az egésztől.
Több mint egy óra telik el, mire abbahagyják. Támadás nem ért titeket, az épület pont olyan kihaltnak tűnik mint eddig.
Az árnyékfal eloszlása után azt látjátok, hogy a csontváz mozdulatlanul hever a földön, némelyik csontja messzebb hever a többitől, mintha szétesett volna. A nagyúr öszegörnyedve térdel a földön. Quintar alig áll a lábán, időnként megtántorodik.

Gren: a szertartás közben a nyakadba akasztott szütyőben valami mocorogni kezd.

[Massza Rex]

A csontok láttán kiköpök a földre. (Gyáva alak, elmenekül a haragom elől. -gondolom magamba)

De nem nyugodtam meg, lehet hogy "belebújt" a Nagyúrba, vagy a kegyeltbe, egyik sem jó. Mivel nincs nagy mozgás kint, inkább befelé figyelek. (alamuszi Hyast is szemmel tartom)

Hyas nyugodtan, majdnem nemtörődöm módon ácsorog az egyik fal közelében, csak a szemén látszik, hogy nagyon is éber, és oadfigyel a dolgokra.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor a Nagyúr kiadja a parancsait gyorsan körbemegyek a pincében(nem megyek a rajzok közelébe) és benézek a hordók alá, mögé és beléjük is, nehogy ott lapuljon valami "meglepi" aztán visszamegyek a bejárathoz. Nem találsz semmi gyanúsat. A zsákomból kiveszem a kis olajlámpást, meggyújtom és a folyósóra viszem, leteszem a bejárattól úgy 10 lépésnyire, aztán visszahátrálok a pincébe (így látjuk az esetlegesen érkező "látogatókat" akkor is, ha nincs hőképük. Az övemen lévő olajos-szenes szütyőket megigazgaton aztán kissé félrelépve az ajtónyílásból a folyosót kezdem figyelni (annyira lépek félre és hátrébb, hogy a folyosó falán a lámpa fényét még lássam, mert ha bármi jön az megmozgatja a levegőt a láng körül és anélkül veszem észre, hogy látszanék az ajtóban.)
A mögülem hallatszó kántálás feszélyez kissé, de nem mutatom. Mikor a nyakamban megérzem a "mozgolódást" hátrapillantok és kissé aggodalmas mozdulattal a nyakamban lógó szütyőt tapogatom.
Z: ment e-mail.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor eloszlik a "fal" összehúzott szemmel méregetem a Nagyurat és Quintar-t. Nem tettszik nekem, hogy 3 "ment be és kettő jött ki", ugyanakkor nem nagyon tettszik az egész helyzet.
Tooma nevét mormogom magam elé és tovább markolom a fegyverem.

[aúú]

Összeszedem magam, a sok energia koncentrálása után, majd a csontváz maradványai között megkeresem végre a gyűrűt, melyért jöttünk és elteszem.
Ezután A többiek felé fordulok:
- Nos látom, megúsztuk egyenlőre harc nélkül.
A Csontvázra nézve mondom:
-Megszabadult a lelke eme átkozott csatamezőről, csontváz teste már nyugalmat lel ebben a pincében. Viszont kifelé már nem fog minket védeni az ereje mi befelé védett, így lehetséges, hogy rázósabb lesz az utunk az erődig, éppen ezért induljunk hát, mielőtt beszorítanak ebbe a kényszerűen választott menedékbe minket.

Azzal megindulok kifelé.
Kissé még bizonytalanok a lépteid, és néha el-elhagy az erőd, olyankor meg kell támaszkodnod.