Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

A mágikus érzékeimet kiterjesztve körbe nézek jobban és megvizsgálom a közeledő varázslatot, hogy lehetséges e arréb téríteni, illetve, pontosabb képet akarok kapni a természetéről és erejéről.
A varázslatról meg tudod állapítani, hogy nagyjából mozdulatlan (csak olyan sebességgel közeledik mint amennyivel ti "mentek felé") és a kiterjedése változik kissé összevissza, mintha hol itt- hol ott lépne be és ki a mágia befolyásolásába egy-egy újabb varázsló. Egészében véve körülbelül mindig egyforma erővel működik de változó alakú területen. Mint egy félig vízzel telt marhahólyag amivel a földön játszik egy gyerek, különféle alakzatokba kényszerítve. Eltolni-eltéríteni talán kis részen képes vagy, de az egészet semmiképpen. Ahhoz túl sokan "dolgoznak" rajta.
Természetet befolyásoló varázslatok működnek a szövedékben, főleg villámok "idéződnek" és felismersz erős, de primitív "esőhívó" varázst is.
Úgy véled a "vihar" alatt erősen és sűrűn csapkodnak a villámok és szakad az eső (vagy akár néha a jég is) az égből.

[Chris]

Hier-t magamhoz hivatom, és váltok vele pár szót.
A férfi meghajol majd az út szélén eltünik a fák közt pár percre. Mikor visszatér (közben lassabb tempóban de haladnak tovább a kocsik) suttogva beszámol neked.

[aúú]

Miután a vihart jobban megvizsgálom, fennhangon mondom, kaján mosojjal a szám szélén:
- Hát lehet, hogy az előző fogadóbizottsággal már nem lesz bajunk, de úgy tűnik szerezetek pár barátot, akik most igen nagy lelkesedéssel és villámokkal várnak minket.
Íshar-ékat láthatóan nem izgatja a dolog, de kissé furcsa dolgot tesznek. A nadrágjuk szárából két vékony huzalt húznak ki és a csizmájuk sarkán lévő kis karikába akasztják a végüket, a fegyvereiken pedig ellenőrzik a markolatok szíjazatát.

[Chris]

- Nem mindenki ellenség, aki az utunkba kerül - szólok ki a kocsiból ha hallom Gil és az Atya párbeszédét Az Atya szavait nem hallod, csak Gil fennhangú szavait. - Feran óhaja, hogy tovább menjünk -teszem még hozzá.
Feran bágyadtan biccent a lován üldögélve és jobbjával továbbot int.
Íshar és Meríín miután végeztek a maguk ellenőrzésével nyugodtan hajtják tovább a batárokat.

Dhar: Ahogy egyre közelebb értek az esőszagot egyre erősebben érzed, valami furcsán ismerős-ismeretlen, halvány "mellékízzel".
Gil: A füledet egyre jobban bántja a villámok éles recsegése és a dörejek, de más hangokat is ki tudsz venni. Ordítozást és kiabálást, sok hangon és több nyelven. Az egyetlen biztosan beazonosított emberi hang egyenlőre csak egy kínlódó halálüvöltés közvetlenül egy villámreccsenés után, aminek túl gyorsan szakadt vége.

[aúú]

Keresek valami magaslati pontot, ha van fa, vagy szikla, akkor arra felmászok és elnézek a távolba.
A batárok megállnak mikor kiszállsz és "pozíciót" keresel. Fa van rengeteg. A legmagasabbnak kinézőre felmászol amíg biztonságosnak ítéled és megpróbálsz körbefürkészni. A környező fák magasabb, vékony ágai elég sokat takarnak még. A "vihar" felé elnézve úgy tűnik jó 5-600 lépésnyire tombol tőletek. Alatta hogy mi van nem tudod kivenni, de mintha jókora tisztás lenne (legalábbis nagy területen mintha nem lennének magas fák. De a földet nem látod. A villámok, bár kissé ritkábban, de egytől-egyig a tisztásnak vélt területre csapnak be és arról hallod (kissé tisztábban) a hangokat is. Még mindig nem értesz semmit, de a többszólamú mély hangú üvöltözés és kiabálás mellett vékonyabb, szinte sipító hangokat is kihallasz és néha nintha ismerősnek tűnő hanglejtéseket is kivennél.

[VérGyöngyTyúk Z]

Gil lemászik a fáról és továbbindultok óvatosan.
Dhar: egyre erősödik a "mellékillat" és hamarosan be is tudod magadban azonosítani. A "gárda" szagát érzed a viharból kikanyargó szelekben, vér és emberi félelemszaggal vegyesen, a halál illatával keveredve.

A fák közül hirtelen bukkantok ki egy jókora tisztás szélén, nagyjából ott ahol Gil sejtette. (az út bal felén az erdő fut tovább, a jobb oldalán jókora, több hektáros tisztás, egy rommá dőlt, füstölgő parasztházzal a közepén. A körötte lévő vetést és gazdasági épületeket szinte teljesen letarolta már a vihar és a harc, itt ott gyümölcsösök fáinak kormos maradványai merednek ki a talajból.) A romok közt és a tisztáson rengeteg alak nyüzsög szerteszét a villámok fényében. Úgy tűnik mindenfelé egyformán tombol a küzdelem. Az egyik "oldalt" vagy háromtucat ember képviseli, mindenféle fegyverrel és felszereléssel (akad pár aki talpig páncélban, kétkezes, lóra való pallossal hadakozik, másokon csak pörkös, tépett rongyok vannak. A többségük e két véglet közt helyezkedik el.) A szanaszét heverő holtestekből ítélve, eredetileg legalább kétszer ennyien voltak és nagy részük lovon.
A másik "tábor" képviselőit először vézna, alacsony csontvázaknak nézitek, aztán (pár villámcsapáson belül) kiderül, hogy goblinok nyüzsögnek és harcolnak az emberekkel. Lehetnek vagy 60-70-en, de annyira rohangálnak, hogy közelítőleg sem lehet pontosan megbecsülni a számukat. Jópár elesett goblint is láttok, de lényegesen kevesebbet mint embert.
A nyüzsgésükben Gil és az Atya hamar észreveszik, hogy korántsem annyira véletlenszerűen futkorásznak és harcolnak mint elsőre tűnik. Mindketten észrevesztek egy kis csoportot ami kiáltozva "menekül" négy pajzsos-kardos ember elől (az emberek furamód a fejük fölé emelt pajzzsal üldözik őket). Vagy 100 lépésnyit menekülnek cikázva, nyomukban az emberekkel mikor egy másik csapat rohanó goblin (10-15) kereszttezi az útjukat rohanva (nyomukban féltucat emberrel) a tisztás egy másik pontja felől érkezve. A két embercsapat csúszva próbál megállni az összeütközés előtt, részben sikeresen, de páran összecsattannak és felbuknak. A kialakuló "embergombolyagba" gyors egymásutánban két villám is csap, három, olvadt páncélokba sült halottat és kábán tántorgó túlélöket hagyva a kupacban, akikre egy harmadik csapat goblin veti magát, míg a másik két csapat már újabb helyeken csatázik.
A goblinok felszerelése furcsa mód eléggé hasonló. A legtöbb hátán széles bőrtok fityeg (az alakjából ítélve kicsiny számszeríj tartására való), mindegyiknél akad legalább egy tőr, de soknál rövidkardokhoz hasonló , kissé hajlított, fegyvereket látni, ugyanakkor több is két kézzel forgat páncélzúzó fokost vagy kissebb buzogányt. Egy nagyobb csoportjuk élén a vezérüknek tűnő alak (acélból vagy valami más fényes fémből vert karika ("diadém") van a homlokán) éles hangon rikoltozik és kivont, levélforma pengéjével rohamra vezeti "embereit" a romos tanya felé húzódó emberek közé.

Gil: A goblin "vezér" fegyverében "majdnem igazi" hiequar-ra ismersz és több, még gyartább kivitelüt is látsz a goblinoknál. Némelyik kiáltásukban pedig eltorzult Óelf szavakra ismersz.

[Chris]

Fúj... mocskos goblinok - fintorodok el magamban. Elszem ágában sincs kiszállni a csűrhe közé. Ha közeleb lennénk Toronhoz... Mindegy. Remélhetőleg a két fél jól eljátszik egymással, nélkülünk is.
Kérdő pillantással nézek Feranra.
Feran halványan elmosolyodik az arckifejezésed láttán aztán hallkan mond valamit Íshar-nak a nyelvén. A férfi biccent és Meríín-nek együtt leszállnak a kocsikról. A fegyvereiket kivonva az első batár két oldalán maradnak.
Tömzsipöröly halkan nevet egyet aztán felmászik a második batár tetejéte és rövid rudakkal, meg viaszosvászonnal kis "tetőt" emel maga meg a számszeríjja fölé. Vaskos hegyű, acéltollú vesszőket készít maga mellé. Láthatóan nem annyira pontos lövésekre készül ha parancsot kap rá.

[aúú]

Némileg megdöbbenek a goblinok fegyverzetén, de méginkább az ősi, ám torzított szavakon és tovább figyelem a történéseket, megpróbálva kitalálni, hogy az emberek és ezek a goblinok vajh kik lehetnek.
Ahogy figyelsz, egyre több dolog szúr szemet neked: bár több emberi holtest hever az úton és az erdő szélén és a harc jól láthatóan eltávolodott onnét, mégis mindíg vagy tucatnyi goblin van a harcmező azon szélén szétszóródva, "kiállva" a harcból, akik feszülten figyelik az emberek mozgását. Időnként cserélődnek ugyan, de szinte szabályos "védvonalat" tartanak a tanya és az út között. A "védett" erdő szélén egyszer mintha sárga szemeket látnál megvillanni, de nem vagy benne biztos.
Feltűnő, hogy a goblin sebesülteket szinte azonnal kikísérik a harcmezőről, ha köröttük épp elcsitul a küzdelem, bár a legtöbb, öngyilkos fanatizmussal küzd tovább, ha nincs elég társa az adott helyen a harc folytatására.
Különbségeket is észreveszel a goblinokon. Mindegyikükön kendőszerű öv van a derekán (függetlenül attól, hogy csak egy ágyékkötő vagy valami rozsdás gyerekpáncél, esetleg finom selyenblúz van-e rajta ruhaként) aminek színe ugyan változó, de szokatlanul "egyenruha" jellege van. Az egyforma színü kendősök általában egy csapatban küzdenek, de ha egy-egy visongó kiáltás után átcsoportosulnak könnyen, probléma nélkül elkeverednek egymással. Legalább három nyelven/dialektusban kiabálnak a goblinok és bár az Óelf szavak többségét megérted, nem tudod miért épp ezeket kiabálják: "tölgyfagyökér, kéksom, tavasz, fonnyadt levél" és hasonlókat.
Az emberek közt jóval több különbözőséget találsz. Akad köztük mindenféle nemzet fia, a két késsel vagdalkozó, lobogó eáméval forgolódó dzsad-tól, a lomhán mozduló pajzsos-kardos asziszon át, a láncot pörgető fakóhajú toroni félvérig. Láthatóan eléggé összeszokot csapat voltak, de a vezetőik mostanára valószínüleg elestek, mert senki nem próbálja meg irányítva összehangolni őket. Mikor szerteszét több, láthatóan pajzsharchoz felszerelt és szokott asziszt is felfedezel, egy percig nem érted miért nem állnak fel és söprik el egy rohammal a goblinokat. Aztán a tanya mellett szénné égett csontok és olvadd fém jó tíz lépés hosszú és félember széles csíkját veszed észre. Az első "falanxot" valószínüleg tucatnyi villámcsapás érte egyszerre. Az alakzatnak sem ideje sem esélye nem volt a támadásra és a túlélésre. Ahol összeszorul-összeáll pár ember ott most is szaporán lecsap egy-két villám, bár nem túl pontosan, de szinte mindíg halálos áldozatot követelve.

[Massza Rex]

Érdeklődve figyelem a batár belsejéből a goblinok tevékenységét (már amennyire látom) Többnyire homályban mozgó, alaktalan tömegek kavargását látod, csak a villámok fényében pillantod meg tisztán a küzdőket (bár utánna kicsit káprázik a szemed, ha pont a villám felé néztél), próbálok elkapni minél több mondatot. Az "alap" goblinnyelvű szavak/mondatok, többnyire fájdalomra utalnak vagy visszahúzódási parancsok. Felismered emellett a goblin "vésznyelv" pár visító szavát, bár annyira gyorsan ejtve, hogy alig hámozol ki valamit (többnyire mintha azonnali segítségküldésről lenne szó) és az emberi közössel keveredő goblin nyelvet. (ez a leginkább "használt" a harcmezőn, bár szinte kizárólag pocskondiázást, gúnyolódást kiabálnak rajta)

[Pettyes]

Miekor megérzem az ismerős illatot, jelezem a törpe felé tapasztalataim. Tömzsipöröly vigyorogva a holmijaitok felé int és kötöző mozdulatot tesz a kezével, mintha lezárná a zsákokat. A csatatérre érkezvén lepattanok a batárról, de mivel senki nem próbál közbeavatkozni, így egyenlőre nem teszek semmit én sem, csak készenállok.
Megpróbálom felmérni a helyzetet, ki áll rosszabbul, melyik oldalnak mi az erőssége, majd ha be kell avatkozni, még jól jöhet.
A goblinok egyértelműen fürgébbek és többen vannak, mint az emberek, szemtől szemben, 1-1 felállásban azonban csak ritkábban eredményesek (akkor is a gyorsaságuk miatt főleg), az emberek ugyanakkor nem tudnak csapatokba szerveződni, mert azonnal közéjük csapnak a villámok. Így viszont, hiába az emberek nagyobb ereje és jobb fegyverzete (többnyire), a goblinok csapatai sorra kapják el és rohanják le őket, mint vadászebek a medvéket. Többször is látod, hogy a támadás alatt lévő ember lecsap egy goblinra, ugyanakkor rá egyszerre akár tucarnyi csapás is zúdul. hiába kissebb erővel, hiába akad el akár felük is a páncélján, mégis több sebet kap. Ráadásul a goblinok előszeretettel célozzák a fegyverforgató kezet a könyökénél és csuklóban, meg a két lábat térdben és bokában. Láthatóan eléggé gyakorlottak abban, hogy az ellenfelet harc- és/vagy mozgásképtelenné tegyék és utánna ketten hárman már könnyedén végezzenek vele, míg a többiek már a következő áldozatot kerülgetik.
Viszont a nagyobb erejének és jobb páncéljának köszönhetően több embert is látsz aki a rá támadó kissebb, 4-5 fős goblin "osztagot" szétszórva próbál kitörni, vagy társaihoz csatlakozni, általában sikerrel, bár a sebesült-ájult goblinokkal általában nincs ideje végezni, mert már nyakán a következő csapat.