Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

A gyógyulásom "érezve" csak egy halk morrantást hallatok.
Óvatosan megmozgatom a tagjaim, mennyire "javultak meg" és próbálgatok pár hirtelenebb mozdulatot is. Határozottan jobban érzed magad.
A továbbmenetelkor igyekszem mindenre figyelni a környezetünkben és állandóan hackészen állok.
Quintar "látomása" után feszülten figyelek és a fegyverem markolva, szúrós szemmel pásztázok körbe:
-Lehet akár csapda is. Veszély amit megpillantottál. Nem értek hozzá, de a tüzes kígyók a korábbi támadóinkra, a kyr isten híveire emlékeztetnek. Szóval én azt mondom vigyázzva a dologgal és ha nem muszály inkább ne lépjünk a körbe.

[aúú]

Megvizsgálom a helyet, amit Quintar megjelölt ismerősként... érzékeimet kiélesítve, nyomok és egyéb furcsaságok után kutatva.
A csatatér ott is olyan mit máshol, semmi különös nincs rajta.

[Pettyes]

- Bizonyára valami kígyó istennel vagy tűz démonnal kapcsolatos. Valami hasonló teremtménye védheti az erekléyt, vagy ezek valami jelével, területével kapcsolatos a látomásod. Ilyen dolgokra utaló jeleket kellene keresnünk nyílván, de ahogy körbenézek inkább csak hullákat és átkozott földet látok - válaszolom Quintarnak a saját véleményem.

[Massza Rex]

Nekem is szoktak látomásaim lenni, amikor sok töményet iszom, de ezt egyenlőre megtartom magamnak, mégis csak szent ember mondta, na.

Furcsán nézek hosszúfülre, hogy miket zagyvál itt össze vissza, lopva a többiekre is nézek, hátha ők értik.

A környezetet figyelem inkább, és az égiekhez imádkozom, hogy oltalmazzanak és ha lehet kerültessék el velem a további förtelmeket.

[aúú]

Hyas fordítja:
- A gyűrű amit keresünk tehát itt van, tehát kezdjük meg az ásást a látomás által megadott helyen.
Azzal várakozóan nézek a többiekre, hogy mikor kezdik

[naramis]

- Ásás előtt megpróbálkoznék egy varázsalattal, Nagyuram!
Ha ásni is kezdünk, javaslom, felváltva tegyük, mindig legyen, aki harcrakész. Nagyon rossz előérzetem van!

Ezután Pszi segítségével emlékembe idézem a képet a gyürűröl, amit a Nagyúr köldött. Utánna a z "Útmutatás" varázslatot mondom el, remélve, pontosabban meg tudom határizni a gyürű helyét.
Az Úrnő útmutatása szerint a gyűrű a talpad alatt van, valahol a földben, a pontos mélységet nem tudod megállapítani.

[VérGyöngyTyúk Z]

Miközben a többiek is kifejtik a "véleményüket" csak a fülem figyel rájuk, a szemeim a környéket pásztázzák. A Nagyúr szavaira felvonom a szemöldököm és kissé furcsálló hangon szólalok meg:
-Eddig még földmunkáról nem volt szó. Ha tudom előre akkor hozok tán szerszámokat, de mégis most mivel? A csákányom - ütö meg az oldalamon lógó csatacsákányt - valamennyire fejtésre még jó, de ahogy elnézem se lapátunk, se földhordó csillénk, taligánk, de még egy árva kosarunk sincs. És akkor még nem szóltam az esetleges támfalelemekről, emelőláncokról, meg az egyébb hozzávalóról.
Láthatóan, nem a munkával van bajom, csak a felkészületlenséggel. Megtapodom kissé a földet a lábam alatt, csendre intek mindenkit, aztán nagyot dobbantok és hunyt szemmel próbálom "érezni" a talajt a lábaink alatt.
Szerinted nem lenne nehéz ásni, talán a különböző maradványok okoznának gondot csak, ránézésre ha vannak is sziklák a talajban, elég mélyen lehetnek. A dobbantásod hangja alapján, úgy gondolod, nincs üreg alattatok.

[Massza Rex]

- Hátha nincs is ulyan mílyen. (kicsit elhordom, arrébb rakom a csontokat, vackokat, de előtte megnézem, hátha van rajtuk/bennük gyűrű).
Találsz egy apró smaragddal díszített vékony arany gyűrűt.

[Massza Rex]

Na mög is van, itten ni! - mutatom a szent ember felé a gyűrűt

[naramis]

-Itt van alattam valahol a földben a gyürű. Bár nem tetszik az otlet, de ha nincs más választásunk, használkatnánk szerszámként az elhullottak sisakját, válvértjét, vagy bármilyét amivel ásni lehet - mondom, majd nyomatékosítva szavaimat, keresek "ásószerszámot" és ásni kezdek