Hollószárnyak

[aúú]

A saját nyelvünkön mondom:
- Az én esetemben nincs szükséged a külön áldásra.

[naramis]

Megáldom a Bajnokot. Megnézem, szemmel láthatóan ki van rosszabb állapotban - mivel a gyógyításhoz nem értek - a Nagyúr vagy Farkas. Ez alapján gyógyítok 5 és 4 épéket ( sajna többre nem futja), persze, ha szükség van rá.
Utánna: - Felőlem mehetünk. Szerintem ez a varázslat olyan lehetett a holtaknak, mint hajóknak sötétben a világítótoron.

Legyetek kedvesek beírni kinek mennyi ÉP, FP hiányzik!

[VérGyöngyTyúk Z]

Alysium-nak:
-A vállam nem kell kötni, az nem segít rajta. Nincs ott vérző sebem. A lábamra viszont ráfér egy kötözés.
Quintar-nak:
-Mit jelent az, hogy megáldanod? Meg a szinbólumos rész? Az istened hívévé kell lenni vagy micsoda? -kissé értetlenül nézek rá, láthatóan nem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal.

[naramis]

Felkacagok a Gren kérdésén, majd válaszolok.
- Az áldással , hmm, úgyis mondhatnám bemutatlak az Úrnőnek és egyben jelzed is irányába bizalmadat. Egyben megvizsgálja, hogy érdemes vagy-e a segítségére. A szimbólum megcsókolásával pedig szimbolikusan mutatod meg neki alázatodat irányába. Ahhoz hogy a gyógyítás megtörténhessen, nem kell hogy hívévé váljál, ez nem követelmény. Előfordulhat ugyan, hogy az úrnő megtagadja a gyógyító hatalmat, de ez csak akkor fordulhat elő, ha céljaid vagy "tenmagad" az Úrnő ellen valók. Ez utóbbitól nem tartok, hisz mindannyian az úrnő ügyében járunk.

[VérGyöngyTyúk Z]

Quintar szavain láthatóan kissé zavarodottan gondolkodom aztán kihúzom magam, az arcomon már nincs zavar, csak elszántság látszik rajta és aprót biccentek a pap felé:

-Legyen hát.
Azzal odalépek hozzá és várom az "áldást". A szimbólumot éppencsak megérintem az ajkaimmal.

[Pettyes]

Nekem nincs szükségem gyógyításra, így összpontosítom a figyelmem a környékre, nehogy valami meglepjen minket. Körbe-körbe járok a Quintar elött felsorakozó gyógyulni akarok harcosok és nagyúrék körül.
Figyelek, nehogy megint szemrehányást kapjak a törpétől, bár bevallom őszintén magamnak, hogy nem is láttam a lényeket, illetve mikor észleltem őket már késő volt, pedig a koncentrált figyelem, öszpontosítás meg volt.

- Igyekeznünk kellene, még elég nagy a terep, amit át kell kutatnunk, hogy megtaláljuk a tárgyat és az időnk is fogy. Nem biztos, hogy jó lenne majd az éjszakát egy háborgó lelkekkel és holtakkal teli vidéken tölteni - jegyzem meg mint egy mellékesen, de úgy gondolom, hogy mindenki hasonlóan érez.
(Még javában délelőtt van.)

[naramis]

Ha megoldható, utólagosan módosítanék a gyógyított Ép-k megosztásán. Mivel hárman jelentkeztek, így 3 felé oszom, azaz 3-3-3 Ép-t gyógyítok a 3 jelentkezőn, miután elmondtam rájuk az áldást.
Utánna indulhatunk is a gyürű felkutatására.
Ahogy elmondod az áldást érzed, hogy az Úrnő kegyelme rólad átsugárzik a többiekre. A gyógyítás sikerül.

[Chris]

Quintar: A maradványokat kerülgetve haladtok bentebb. Legalább két órája indultatok ismét útnak, mikor valami szokatlan érzésed támad. Mikor körbenézel ismerősnek találod a helyet. Váratlanil megszédülsz, ki tudja honnan egy kép jelenik meg az elmédben egy fényből szőtt kört látsz magad előtt, ami körül kilenc lángkigyó tekereg, majd amilyen hirtelen jött a látomás, olyan hirtelen tova is tünik.

[naramis]

Az áldásközben hagyom, hogy a bensőmet átjáró boldpogság kiüljék az arcomra.
Amíg a gyógyítás tart, úszok a boldogságban, ám annak befejeztével elkomorulok.

Komoran és szótlanul, ám éberen és eltökélten botorkálok a maradványok között.
Mikor a látomásom támad, térdre rogyok. Utánna leülök, meredek kicsit magam elé. Láthatóan gondolkodok.
- Az Úrnőm nemrégiben látomást küldött, melyben megmutatta a gyürű helyét.
Azthiszem ez az a hely. Viszont most is volt egy látomásom: egy fényből szőtt kört, talán egy gyürűt láttam, amit körül 9 lángkígyó tekergőzik. Arrol viszont fogalmam sincs mi lehetett a látomás lényege. Talán a gyürű "jelzett" nekem. Nem tudom. Nektek van ötletetek? - nézek körbe kérdőn társaimon

[Massza Rex]

Kedvtelenül lépegetek, hiányzik a csata utáni kiérdemelt "jutalom", a jóféle sör, a gyönyörű nők és az engem éltető rajongás.