Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Körbenézek a "csatatéren belüli csatatéren" és ha bármelyik csontidarabról azt gondolom még mozoghat, akkor rácsapok. Az éneklés helyett most hallkan mormogva imádkozom miközben a szemem hüvelykről-hüvelykre vizsgálja át a támadók fegyvereit. Óvatosan lépkedek nehogy bármelyik csont, vagy esetleges húsdarabra rálépjek. A páncélok, és fegyverek (hosszú és rövid kardok) enyhén rozsdásak itt-ott, de alapvetően egész tűrhető állapotban vannak. Egyébként semmi különöset nem találsz rajtuk.
Aztán ha mindent átnéztem körbenézek a társaimon is, kinek mi baja lehet. A vállamban és lábamban szaggató fájdalom ellenére az arcomon nem látszik semmi, csak az imák mormogása alatt az áhitat és a feszült figyelem, bár a karomon látszik, hogy jóval nehezebben mozgatom és enyhén sántítok is.
Mindenkinek:
-Azthiszem ezentúl kicsit jobban kellene figyelnünk. Főleg a lábunk elé. Meg ha tud akkor Quintar - biccentek felé - figyelje a környezetünket istene szemével vagy valami papi mágiával, hogy mégegyszer ne lephessenek így meg minket. Ez persze azokra is vonatkozik akik képesek a varázslók vagy a papok "más szemével" nézni a világot és látni azt ami az egyszerű harcosok - Farkasra, majd magamra bökök - szeme elől rejtve marad. Legközelebb lehet, hogy nem lesz ilyen szerencsénk.

[Pettyes]

Miután meggyőződöm arról, hogy minden tiszta, körbenézek, mindenki meg van, jól van. Ezután megvizsgálom magam és el is látom. Habár nem mély, de sok sebet kaptam, így azokat megpróbálom lekötni, hogy ne fertőzödjenek el. Végignézek a többieken is, várom, hogy mi lesz a kövekező lépés, megyünk tovább, vagy mindenki kicsit kipiheni a fáradalmakat. Akkor megpróbálok egy kicsi erőnlétet szerezni.
Kisebb-nagyobb sérüése mindenkinek van. Talán Gren áll a legrosszabbul.

[naramis]

A csata után letelepszek a földre, pihenek kicsit.
Grennek:
- Sajnos, nincsennek holtakat érzékelő varázslataim. Így csak én is úgy tudok érzékelni őket, mint ti. Vagy látom őket, vagy nem. Előre megmondtam, nem veszitek sok hasznomat, a keresésen kívül.
Pihenek, amíg útnak nem indulunk.

[Massza Rex]

A csata után hálát adok az égieknek és Darton kegyelmét kérem az elveszett lelkekre. Utána magammal foglalatoskodom, ellátom a sebeket, kötözés előtt kis pálinkával kezelve.

Ha marad még idő az indulásig, akkor (Farkastól szokatlanul) csendben pihenek.

[aúú]

- Valószínű ha sokat pihenünk akkor még többen fognak jönni, így jobb ha tovább indulunk a sebek ellátása után (és a papra nézek), hisz mindannyian kaptunk súlyosabb sebeket.

[VérGyöngyTyúk Z]

Quintar szavaira morranok egyet:
-Akkor ne a holtakat keresdd. Nem értek ugyan sokat a mágiához, de úgy hallottam az ilyen élőholtak a legtöbb esetben valamiféle mágikus csinálmányok. Ha van olyan varázsod ami tudja észlelni a mágiákat akkor látod ezeket, meg minden más mágikus dolgot, ha nincs elrejtve. Nekem legalábbis ezt mondogatták otthon - kis fintor fut át az arcomon, egy pillanatig láthatóan szívesebben lennék ott - a papok meg varázslók.
Miután láthatóan semmi nem keltette fel az érdeklődésemet a földön heverő ellenfelek maradványai körül, a Nagyúr-ra pillantok és a szavait hallva megigazgatom magamon a felszerelésemet, bár a szakadt ruháimmal nem tudok mit kezdeni most. A sebeimet megvizsgálom (a láthatóakat) és óvatos mozdulatokkal végigtapogatom a sérült vállam a ruhám alatt. Ar arcom nem árul el semmit, csak az óvatos mozdulataim sejtetik, hogy több gondom is van.
Ha "önként" nem foglalkozik a gyógyításommal senki akkor előszedem a szükséges kötszert meg egyebeket a málhámból és bekötözöm magam, miután a sebeim kifertőtlenítettem egy kis pálinkával (belsőleg csak egy korty). Aztán a butykost egy-egy kortyra felkínálom a többieknek is.

[naramis]

Felkelek. A felém nyújtott butykost elfogadom, s iszok belőle egy nagy kortyot, majd visszaadom a törpének, majd mondom neki:
-Jóltudod, vannak papok akik képesek mágia érzékelésére, én nem tartozom közéjük. Az Istennőm nem tartja fontosnak, így én sem, hogy ilyen varázslatokkkal rendelkezzek.
Mindenkinek mondom, de közben a Nagyúr felé beszélek:
- Tudok keveset gyógyítani, de előtte meg kell áldanom a gyógyítandót, természetesen az Úrnőm nevében természetesen. Persze meg kell csókolnia a szimbólumomat is.
Innen már úgy folytatom a beszédet, hogy végignézek a társaságon, azok reakcióit fürkészve:
-Aki vállalja ezen procedúrát, azokon tudok gyógyítani egy kicsikét.
Vagy van az a lehetőség, hogy mindenkin gyógyítok egyszerre, de akkor a varázslathoz egy órán át kell egyhelyben maradnunk. Bármelyiket válaszzátok is, szivesen segítek bárkinek.

[Pettyes]

Segítek a törpének bekötni a vállát, valószínűleg ezt normálisan egyedül nem tudná megtenni. Farkasnak és a Nagyúrnak is segítek bekötni a sebeiket, ha van még. Ezekután felállok, körbenézek, látok-e valami furát, használom az infralátásom is, hátha valami más látással sikerül valamit felfedezni. Ha semmi komoly, akkor induláshoz készülődöm.
Nem látsz semmi furcsát.

[Massza Rex]

(Bár nincs inyemre, hogy nem pyrón isten segít rajtam, de ahhoz, hogy később öket szolgálhassam, most túl kell élni eme dicsőtlen harcokat, csupa átkos mágiával harcoló nyughatatlan lelkek támadását. )

Így hát kérem Quintar-tól az istennő erejét.

[naramis]

Azokat, akiket gyógyítani kell, egymás mellé állítom, s elmondom az áldást. Utánna jelentkezési sorrendben gyógyítok rajtuk. (tehát kérnék mindenkit, akit gyógyítani kell, jelezze, hogy ki tudjam számolni kinek-mennyi...)