Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Tömzsipöröly hamar összeszedi a cuccait és a használható nyílvesszőket, átnézi a holttesteket és eléggé elégedett arccal dob a batár hátuljára egy tömött kiszsákot (fémes zörgés hallatszik belőle ahogy a rakodó ládába esik).
Feran varázsigéket mormol és a holttestek lángra kapnak, majd rövid idő múlva hamuvá omlanak.
Meríín összeszedi a lovakat és megnyugtatja őket, Íshar pedig beáll a "sorba" Dhar mögé, hogy az Atya segítségét kérje.

[Massza Rex]

Dharhoz: - Az élet védelme néha megköveteli mások életének kioltását is. Ahhoz, hogy valami újjat, valami szépet, valami hasznosat építsen az ember, előtte lehet rombolnia kell. Ez ne gyötörjön barátom, jól döntöttél, hogy tudásod, melyet maga Krad adományozott neked, az élet védelmében, a gyilkos tudatúak ellen használtad. A benned lakó gonosz csitítására számtalan módszer áll rendelkezésre, ígérem, megtaláljuk a megfelelőt, csak bírd erővel addig is. (biztatóan megveregetem a vállát, ha felérem)

Ezek után megvizsgálom Ishar sebeit, és ha Krad áldása sikerült, gyógyító igékbe kezdek.
Íshar bal alkarján az ingujj alatt találsz egy hasított sebet (mintha valaki beszúrt volna az inge alá. De a ruhája nem szakadt el.).
A gyógyító igéid nem húzzák össze teljesen a sebét, mintha nem hatna rá teljesen az áldás, de a vérzés eláll. Láthatóan Íshar ennek is örül és az öve hátuljából kis csomagot vesz elő. Tiszta tépés és egy kis tekercs gyolcs van benne. feléd nyújtja és óvatosan, nehogy felszakítsa a sebet, feltűri az ingujját:
-Segít beköt Atya? Vér elállás jó, de seb nyitva nem.

Üdvözlem Gil-t, örülök, hogy ismét köztünk van újra. Feran látószögébe is beállok (ha kell újra és újra), hátha tudok vele pár szót váltani.
Feran közelebbről nem annyira álmatagnak inkább halálosan fáradtnak tűnik. Halkan, érdes, szinte csikorgó hangon szólít meg:
-Mondja Atya, mi a baj?

Ha nincs több feladatom, akkor majd visszaülök a kocsimba.

[Massza Rex]

Isharnak: - Krad végtelen hatalma elállította a vérzést, így ez a kis karcolás már magától is begyógyul majd. Ha elfelejtetném szólj rám naponta többször is, hogy ellenőrizzem a sebet (mondom neki, miközben alaposan bekötöm).
A kötést szorosra húzod és visszahajtod rá az ingujjat. Az anyag mintha nagyon nehéz és sűrű szövésű selyem lenne.
-Jól van Atya. Jövök majd mikor lehet.

Feranhoz: - Kicsit furán mozgot, azt hittem megsérült, nem segíthetek-e valahogy?
Feran bágyadtan legyint:
-Semmi baj, csak az utóbbi napok alaposan kivették az erőmet. Nem hiányzott ez a harc. - tekint körbe.

A füstoszlopok lassan utánpótlás nélkül maradnak és az enyhe szél hamar szétszórja a sötét pamacsokat.

[Pettyes]

Megköszönöm az Atyának, amit mond. Elvonulok elöle, de láthatja, hogy azért nem igazán tudott meggyőzni, de egy enyhe nyugalmat adott, talán az utolsó mondata, amivel azt mondta, hogy lehet kontrolálni az esetet.

Ezután visszabatyogok a megfelelő szekérhez, a megfelelő pozícióhoz, hátra és ha nincs több teendőnk indulásig, akkor felpattanok a szekérre a törpe mellé. A törpe kicsit később jön oda (elpakolta a cuccait) és a fegyvereid is hozza magával. Feladogatja neked aztán felmászik maga is.Miután elindulunk rövid töprengés után megbököm Tömzsit:
- Tudsz valami oly játékot mutatni, ami eltereli a figyelmem? - kérdem tőle.
- Nem akarom, hogy gondolataim egy dolog körül forogjanak! Az sem baj, ha veszítek, de neked kell majd pásztáznod a területet, így legalább kevesebb az esélyed a trükközésre- az utolsó szavakat fél mosollyal a számon intézem a törpe felé.
-Háát.. - vakargatja meg a fejét - Játékot itt útközben nem nagyon tudok. Viszont mesélhetnél még a gyermekkorodról. Azthiszem kicsit segít, ha "visszamegyünk" a múltba, mert eltereli a figyelmed a jelenről. Próbálj olyan helyzeteket felidézni amiket most másképp oldanál meg. Mond el hogy csináltad akkor, és hogy csinálnád most. Aztán megbeszéljük melyik a jobb.

[aúú]

Én is üdvözlök mindenkit! Aztán megkérdezem úgy általánosságban:
- Merre tartunk tovább? Az átkozottak földjére?

[Chris]

Nem érzem úgy, hogy nekem kellene válaszolni Gil kérdésére, majd Feran megteszi, ő úgyis jobban tudja a részleteket.

[Pettyes]

Tömzsipörölynek:
- Akkor sem és most sem kenyerem a vérontás. Egyszóval mindent úgy csinálnék, ahogy régen, de itt más volt a helyzet, más volt a szituáció. Talán ezt magamnak kell legyőznöm itt belül, majd megbírkózom vele, nem lényeg, csak gondoltam van valami a tarsolyodban, úgyis mindig valamit játszottál az ivban és jól megkopasztottál mindenkit - az utolsó mondatok kicsit derűsebb ábrázatot kölcsönöznek, ahogy felidézem az ivóban történteket.
- Lehet, hogy a következő feladatra kellene koncentrálni inkább... - elgondolkodom, majd utána hosszú csend folytatja gondolataim az út során.
A törpe komoly arccal méreget téged, aztán a válladba bök kicsit:
-Ahogy mondod. Más a helyzet. A világ nem tökéletes és nem is lesz az soha. Ezért te sem lehetsz az. Unalmas lenne hidd el. De remélem a lelked megnyugszik, hisz mélyen belül - csap a mellkasodra - Magad is tudod, hogy amit tettél helyes volt valamiért. Az istenek pedig csak azt nézik amikor szinük elé kerülsz, hogy helyesen döntöttél-e. Bár elborzaszt talán, de van, hogy a helyes döntés, halálhoz, sok halálhoz vezet, amit neked kell okoznod. De kik vagyunk hogy az istenek dolgait átlássuk. Én azt mondom helyesen tetted amit tettél és még valami! - összehúzza a szemeit és dühös arcot vágva mered rád, (ha nem sejtenéd, hogy viccel komolyan aggódnál) - Ha neadjaég legközelebb nekiállsz filozofálni, hogy a ránk támadó ork, vagy szörny életét helyes e kioltani, akkor előbb téged rúglak fenékbe és a kemény fejeden fogom megtámasztani a nyílpuskám miután kényelmesen elhelyezkedtem a hátadon.

[VérGyöngyTyúk Z]

Bocsánat amiért oly régóta "állunk" de kissé nagyon zűrös volt az év vége.

Feran, Gil kérdésére csak szótlanul bólint (láthatóan eléggé megviselték a történtek és mintha nem lenne teljesen jól. A szemei fáradtak és homályosak)
Fertályóra múltán végre felkerekedtek és elhaladtok a támadók "úttorlasza" mellett. Gil kivel-hol utazik?
A délután lassan estébe hajlik mikor menydörgést hallotok a távolból. A fák kötz kanyargó útról nem láttok messze, de felettetek az égen egyre több felhő tűnik fel, s a szél mintha egyre párásabb, esőszagúbb lenne.
Az első dörgések után jó fél órával pillantjátok meg felnézve a viharfelhők szegélyét. Alig 1-2 mérföldnyire lehet tőletek és mintha őrült által kavart, villámokat böfögő, sötét lötty lenne az égen. Szinte folyamatosan csapkodnak a villámok a kavargásból és a hangjuk egyre élesebben hallik. Ráadásul, mintha az út is a vihar felé kanyarodna. A lovak kissé meglassudnak, de hamar újra felveszik a tempót.

Mindenkinek megy egy-egy üzi

[Pettyes]

Tömzsipöröly felé:
- Na már csak ez kellett, mindjárt ránk szakad az ég,de van egy megérzésem, hogy ezt az égi áldást sem az Istenek küldik ránk. Jobb lesz résen lenni. Minden porcikám figyelmeztet a veszélyre, de ugyanakkor fűt a küzdelem esetleges heve is. Úgy érzem magam, mintha egy kis gyerek lennék, aki nem figyel az apai figylemeztető szavakra.

Igyekszem minden tőlem telhető figyelmességgel pásztázni a teret, amit látok. Az érzékeimre különösképpen figyelek, hisz leginkább ezek mentették meg rövidke életem. Az ösztöneim még sosem csaptak be. Az élni akarás a legnagyobb úr.
A törpe a levegőbe szimatolva, összehúzott szemmel bólint:
-Furcsa vihar valóban. Mintha egyetlen helyen kavarogna csak teljes erővel és egyre gyűjtené az erejét.
Megigazgatja a fegyvereit és a ládából viharcsuklyákat és köpenyeket kotor elő, feléd nyújtva az egyiket.
-Ha mégis szakadni kezd jól jön majd.

[Massza Rex]

Gil mellé csoszogok.

Gilhez: - Lehet, érdemes lenne védőmágiák óvó körében bevárni ezt a vihart. (mondom olyan hangsúllyal, mintha a holnapi étrendről beszélnék)