M.Ó.K.U.S. avagy a Labradorok vonyításai

[Chris]

A következő szösszenet a Hollószárnyak egy morbidbahajló vadhajtása, amit Denivel követtünk el.
Túl sok értelmet és magasröptű eszméket nem keressen benne senki, valamit aki Z irományait nem bírja, az ezt se olvassa el, mert úgysem fog tetszeni neki...

Az utolsó vacsora, avagy az öngyilkosságnak sok formája van...
Egyfelvonásos Ráma

Szereposztás:
Én - fogadósnekromantapaplovagKM
Deni - boszi

1.
Lemegyek a fogadóba vacsorázni. Az ételt hamar kihozzák, és ahogy megérzed az incsiklandó illatát, a nyál összefut a szádban. Értekelni tudom közben a különleges fűszerezést, mégis rákérdezek:
- Mondja csak, miért van ennek olyan mandula íze?
- Maga ne foglalkozzon azzal, csak egyen! - közli sokat sejtetőn a fogadós.
- Bár gondolom Ynev ezen vidékén természetes dolog, hogy a tejfölös csirkepörkölt intenzív mandulaízzel bír.. ahhh csodás konyhájuk van maguknak
- Ahogy mondja - mosolyog rád kedvesen a férfi - ezek az ízek garantáltan a mennybe juttatják...
- Ohhh.. *görnyedek meg egy picit* gondolom ezzel a gyomorgörcssel nyílik a Mennynek kapuja *vigyorgok naívan a fogadósra.*
- Muhaha... és ez még csak a kezdet - dörzsölgeti elégedetten a tenyerét a másik...
- Most hogy nézem uram.. maga igen csak jóképű példánya fajának.. lenne kedve esetleg szerény személyemmel együtt döngetni azt a bizonyos kaput? *kacsintok rá a fogadósra, közben erőteljesen karmolászom az asztalt kínomban*
- Döngetni? Ha már döngetni kell, akkor ne a kaput - vigyorog rád teliszájjal, majd kissé zavartan néz maga elé - De itt ehhez kicsit sokan vannak, azt meg nem hinném, hogy a szobáig eljutna... mondjuk én nem vagyok szégyellős...
- Hmm.. ez csak azon múlik pillanatnyilag, hogy mennyire nekrofil jóuram.. *majd arcomra érdekes vonásokat rajzol a kín, de még sikerül pár szót hozzáfűznöm mondandómhoz* szégyenlősnek én sem mondanám magam...

1. befejezés változat:
A házigazda, épp hozzálátna, mikor egy szőke szélesvállú, fényespáncélos paplovag ront be az ajtón. Az érkező kietekeri a fogadós nyakát, ledönti a torkodon az ellenszert, majd féltérdre rogyva vörös rózsával és gyémátgyűrűvel a kezében megkér, hogy legyél a felesége.

*Kínomban éppen becsukom a szemem, amikor is hangos csörömpölés majd roppanás reccsenés szakítja meg az amúgy nagyjából néptelen fogadó csendjét.. aztán egy tompa puffanás a földön (sejtésem szerint drága fogadósunk lehet, Mr Döngető) mire kinyitnám szememet mintha egy satuba fognák állkapcsomat kinyitja egy középkori robot a számat és valamit a torkomon leönt.. éppen készülnék megfulladni tőle, amikor hipp-hopp, mintha tényleg a Mennybe kerültem volna, sehol a kín és egy csodás szőke konzerv vigyorogom rám valami vörös gazzal és egy.. jujjjjjjjj!!! ugrok fel örömömben amint meglátom a gyűrűt, a lovag nyakába ugrok majd szinte levegővétel nélkül hadarok*
-Óóóóó.. Sir BekkSztrít (olvasom le frissen fényezett páncéljáról a gravírozást).. ez igazi? gyémánt? van még? sok? és akkor maga és én.. vagy te.. mindegy érted.. szóval gyémánt.. lovaskocsi van? esetleg egy dugikastély? megígéri hogy nem fog engem énektudásával elképráztatni? huhhh.. szóval még mindig gyémánt.. hol vannak a törpék jut eszembe??? *nézek körül meglepve, hogy a kis bányászkáimat hova tűntették, amikor is egy hangos gondolat koppan fejemen az alábbi szavakat üvöltve: AZ EGY MÁSIK MESE!! majd a fejemhez kapok*
-óóóó tényleg.. nembaj.. gyémánt..
*szememben dollárjelek csilllanának meg éppen, ha tudnám mi az a dollár.. így csak soksokrengetes gyémántot látok..*
-hogy feleség én? te férj? hát hogyne.. persze.. most? mikor.. ohhh szeretlek
*majd egy szenvedélyes csókot lehelek az idegen (kit érdekel??) ám felettébb gazdag (ez a lényeg) lovag ajkaira*

Az ifjú férjjelölt végig bólogat a lovaskocsival, kastéllyal és még több gyémánttal kapcsolatos kérdéseidre. Megígéri, hogy mindent megad neked, csakhogy boldog légy, majd ölbe kap, és elvisz a kacslábonforgó palotájába.
Boldogan és gazdagon éltek, eleinte... majd költekezési kedved növekedésével egyre szegényebben, de férjed ígéretéhez híven igyekszik mindent megadni neked, így kalandozónak áll, hogy a bevételekből fedezze a költségeket. Egy ideig ez így megy, majd miután megszerzi neked a sárkány kincsét, hirtelen elhalálozik, amitől te dúsgazdag özvegy leszel, és boldogan élsz, míg meg nem halsz.

VÉGE


2. befejezés változat:
A fogadós, épp hozzálátna, mikor egy magas, sötét hosszú hajú csavart szarvat formázó varázsbotot tartó férfi lép be az épületbe. Végignézi mit művel veled a fogadós, majd múmiává változtatja a férfit. Megvárja míg meghalsz, utána zombiként feltámaszt és megkéri a kezedet.

- Fogadós uram.. *szólok hozzá a kipirult, úriembernek éppen nem mondható humaniod lényhez, aki éppen megfeszített "munkában van" * maga most csinál amúgy valamit? mert ugyan a gyomrom görcsöl.. de mást én biza nem érzek.. *bár időm sem lévén felfogni a mondottakat, mert pillanatok múltán aszott gyolcsbábuként borul rám, amiből egy jobb időket is megélt fog pottyan hófehér bőrőmre, jobb dolgom nem lévén jót mulatok rajta, hiszen a heveny izomgörcsöknek köszönhetően csak úgy pattog nyirkos, lassan kihűlő testemen a fog, majd amint a földre hull lelkem belőlem elvonul...

Hittem én.. pontosabban lélektelenül maradtam ez tény.. ám testem valami számomra érthetelen módon mégis úgy tesz, mintha élne.. nem értem én ezt.. el is gondolkodoknék rajta.. ha tudnék.. így inkább ifjú araként ugrok fene nagy örömömben a sötét úr nyakába.. ugrok én.. persze.. kezemet összekulcsolom nyakán.. éppen ujjonganék én, a brand new Coprse Bride.. ámm karjaim nyakban ott maradnak.. én viszont nagyott puffonok a földön.. majd elpirulva.. hahhhh, hogy már ez sem megy.. kapnék fejemhez.. de nincs mivel.. így inkább ellilulva.. fekszek leendő férjecském bal csizmájának orránál és pillogok rá nagy, le-leszakadó szempillákkal..

Leendő hivesed "visszagyógyítja" a leszakadt részeidet, utána ölbe kap, és haza visz a varázslótornyába.
Boldogan éltek (legalább is ő) míg meg nem hal, és liccsé nem változik, utána már ő sem él, de azért boldogok vagytok.

VÉGE