Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Cassandra]

(Kis esti agymenés...)

Eszmélet

Felébredek,
Álmodtam
Messzi vidéken jártam, Veled...
Egy látomás, egy emlék újra feldereng
Kezed kezemben érzem, arcod arcomhoz ér
Könycsepp hull karomra...
A tiéd?
Az enyém?
Nem tudom,
Nem látom,
Nem értem, de valamiért én Téged...
Féltelek.

Álmodtam, majd
Ébredtem
Magam idegen szobában leltem
Idegen a fal, a bútorok,
Idegen a szúnyog (nyom) a plafonon
Az ágy melyben keltem,
-S mely oly hideg.-
A saját szobám, most mégis idegen,
Rideg
Nem,
Nekem nem itt kellene lennem.
Félek,

Elveszhetek,
Elveszhetsz,
Vesszünk, hát együtt,
De el is veszíthetlek, tudom
Bámulom a szúnyogot a plafonon
S várom az éjt,
Most kezed megfogom,
Nem eresztem, amíg Te úgy nem akarod
Félek,
Féltelek
Várok...

Rád...

2007.09.02.-03.

[Cassandra]

A ma esti vers nem saját, csak találtam, de megtetszett... Úgy látszik nem csak tegnap voltam ilyen, nagyon szentimentális hangulatban (ami abból is látszik, hogy azt a verset is most "fejeztem" be.)... ez velem született és maradandó.


Kovács Ákos - Az éj felén túl

ülök a csönd hideg kövén
a sötétség méri a perceket
nem csodálkozom ítéletén
hogy boldognak lennem nem lehet

az éj felén túlról ha visszanézek
látom kezemre könny csorog
és bőröd illatát idézem
mint majd engem idéznek a verssorok

arcod nem az én párnám nyomja
gazdád legeltet tűző napon
bomlott vagyok: az eredet bolondja
vágtatnék váltott szavakon

hozzád aki anya és angyal
fájdalmas dísz a lelkemen
szólítlak minden mozdulattal
asszonyom és egyetlenem

[Cassandra]

Bocsi mindenkitől...csak egy újabb szóáradat...

Álom

A hajnali nap első sugarai
Félénken,
Óvatosan surrannak át a redőny apró résein
Karom zsibbadtan hever párnádon,
Nem érdekel, tűröm,
Hisz kezem fogod,

Felpillantok, s látom
Te még alszol,
Csendesen figyellek,
Minden lélegzeted,
Azt a lüktető kis eret a nyakadon,
Hallgatok és várok,

Hogy ébredj, hogy hangod halljam,
Már csupán percek kérdése...
Lehunyom szemem,
Mozgolódni kezdesz, felülsz
Úgy hiszed alszom, betakarsz,
Hisz tudod fázom...

Kinyitom szemem, de Te eltűntél
Már nem is ott vagyok, ahol pár perce még...
Nem látlak,
Egyedül vagyok, a hidegben,
Az egyetlen, mi valós, karom sajgó zsibbadása
Álmot láttam,

Újra, ugyanarról...

Az utolsó reggelről,
Mikor Melletted ébredhettem.

2007.09.05.

[Cassandra]

Itt szeretném megköszönni a kapott ződeket és a hozzáfűzött üziket, aranyosak vagytok.
Köszönöm

[Ditke]

Originally Posted by Cassandra

Itt szeretném megköszönni a kapott ződeket és a hozzáfűzött üziket, aranyosak vagytok.
Köszönöm

Talán már tudok bővebben válaszolni....

"Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni ...
De sírhatok Veled .
Ha egy nap el akarsz futni ...Ne félj engem hívni .
Nem ígérem, hogy megkérlek , állj meg ...
De futhatok Veled .
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani ... Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek . És ígérem, nagyon csendben..."

ennyi...

[Cassandra]

Originally Posted by Ditke

Talán már tudok bővebben válaszolni....

Köszönöm, tényleg... ez "válasznak" indult, de nem egészen az lett...

Csak egy látomás?

Nem sírok... na jó, épp csak egy picit
Egy könnycsepp, kettő, hé...
Most már aztán... ennyi legyen elég.
Erős leszek, kell, hogy az legyek
Magamért,
Egy foszladozó emlékképért,
Mosolyodért, Érted...

Futnék... a széllel versengenék
Egy hangra, egy hívószóra,
Mindent félbehagynék, feladnék,
Szaladnék,
Rohannék, át a ködön, át a fagyon
Magamért,
A mosolyodért, Érted...

A csend ölel, magához húz...
Selyem lepedője betakar,
Bőrömhöz simul,
Mint tetted nemrég magad is.
Nem kell a csönd, a hangod akarom
Magamért,
Érted...

És ma újra láttalak, csak picit
Hozzám értél... egyetlen apró pillanatig
Hangod hallottam, rám néztél,
S én Terád,
Néztem magamat szemedben,
A mosolyodat, Téged
Majd a látomásnak vége lett...

De négy szó még mindig visszhangzik bennem:
Holnap... ugyanitt... újra, Veled.

2007.09.07.

[Cassandra]

Bocs, hogy megint magán-topikot csinálok a témából.

Éjszaka (nélküled)

Bealkonyult, eljött az éjjel,
Magányosan ülök szobám szegletében,
Számlálom a lassan múló perceket
Az éjszaka éppen csak vánszorog...
Mit vánszorog?
Alig, hogy lépeget.
Figyelem az égen kúszó felhők
Kínos lomhaságát,
Centiről centire csoszognak,
Mintha csak direkt csinálnák
Mintha szándékosan váratnák,
Odáznák a közelgő hajnalt,
De harcuk hasztalan,
Már csak néhány óra,
S a nap -mint mindig-
Újra megfesti majd a keleti eget.

(És akkor én ott állok majd
Kezemben kezed.
Nem, nem egyedül,
Még, ha nem is tudod,
Te akkor is ott leszel,
Velem.
És most el nem eresztelek.)

2007.09.08.

[Cassandra]

Mivel minden más témát bojkottálok és mert megint szómenésem van...

"Úgy mint régen, mindig ébren, nyitott szemmel járj,
Lángot gyújtok, a mély sötétben, hogy az útra rátalálj"
Kovács Ákos - Csak A Dal

Utak

Szellemként ténferegtem,
Mikor rám találtál
Elveszetten lézengtem, mikor Te,
Új utat mutattál,
De nem hittem Neked,
Hogy másként is lehet
Nem eresztettem
A szívemben lakozó telet.

Te mégis átöleltél
Lassan átmelegítve
Fagyos lényemet,
Magadhoz hívtál,
Szorítottál,
Nem engedtél,
"Rám találtál"
Ahogy én is Reád.

És hittem Benned!
Most is hiszek
Gyere Kedves,
Hagy mutassak
Most utat én, Neked.
Bújj ide, gyorsan, még, közelebb
Hunyd le szemed,
S engedd, hogy most én vezesselek.

2007.09.09.

[Cassandra]

Csak, mert jött vagyis ment...(update.)

Szökevény álom

Ajtód előtt megtorpan az álom,
Mit egykor együtt láttunk,
Beles Hozzád a párás ablakon,
Tétovázik, majd dönt.
Beslisszan a régi, rozsdás kulcslyukon,
Elkúszik halkan ágyadig,
Letelepszik párnádon
Ott ülne, Téged nézve reggelig...
-Ahogy tenném magam is-
Ám neki dolga van, "üzentem" vele
Engem itt hagyott, hozzád sietve,
Hogy szavaim most titkon,
Némán súgja füledbe:
"Kedves, merj álmodni helyettem,
akkor, mikor én már végképp nem merek."

2007.09.10.

[Cassandra]

Kedves naplóm... megint rámjött...

Ősz

No, hát újra eltelt egy nyár,
Lassan rozsda színbe borulnak a fák
Reggelente köd gomolyog,
Ott, a messzi hegyek fölött
Az utcákra dacos, hideg szél költözött
Gyakrabban rejtik felhők az eget,
S felénk a Nap is kicsit komorabban integet
Sápadt arcát a napraforgók nem keresik már,
Lelógó fejekkel sorakoznak mint, az, ki kivégzésre vár
Siratják, mi elmúlt, de nem látják mi itt maradt,
Nem hívják a tél után érkező újabb tavaszt.

2007.09.11.