Hollószárnyak

[Pettyes]

Először megzavar Farkas sziszegése. Leginkább a nagyurra koncentrálok, ő mit akarhat, de aztán eszembe jut, hogy túl határozottan ment a cél felé és nem biztos hogy önszántából, mindenesetre egy kicsit arrébb állok a harcosoktól, lazábbra fogok, hogyha kell az íj a lehető leggyorsabban a kezembe kerüljön a nyílával együtt. Ha bár laza pozíciót veszek fel koncentrált figyelemmel kísérem a többieket és próbálom levonni, kitalálni a következményeket. Mindenkit folyamatosan pásztázom, hátha valami furcsaságot veszek észre valakin. Nem tetszik a helyzet, hogy megint lent vagyunk a holtak területén, de nem is nagyon tömörölhetünk egybe, mert akkor csak egy helyre kell küldenie valakinek az áldást, ha meg bérencek törnek ránk, akkor meg majd igyekszem íjjam gyors lövésekkel felizzítani.
Hyas végignéz rajtatok egyessével, majd így szól:
- Nincs miért aggódnotok. Ez az alku része. A nagyúr tudja mit tesz, bizzatok benne.
Látszik, hogy ő nyugodt, de szemmeltartja a történéseket. Nem kapkod a fegyverei után, nem pillog idegesen a csontváz felé, mintha tudná, értené, mi folyik itt.

[VérGyöngyTyúk Z]

Hyas megjegyzése nem nyugtat meg, továbbra is készenlétben állok és figyelek.

[naramis]

Az épületen belül egyhangúan követem a többieket. Mikor a borospincébe érünk, Hyas mellé lépek, megállítom és átadom a tarisznámat: - Körübelül egy tucat szenteltives üvegcse, és egy gyógyital. szükség lehet rá. - mondom neki, de nem felé, hanem a fény felé nézek. - Ha bármi történne, kérlek gyors, és fájdalommentes vége legyen.
Hyas elveszi a cuccokat, és biccent, hogy megértett.
Továbbmegyek...

Mikor a szellem felszólít hogy lépjek közelebb, a Nagyúr -ra nézek, és megvárom, míg jelzi hogy mehetek. Leveszem a fegyvereimet és minden felszerelési tárgyamat, hogy ne akadályozzon abban amire készülök. Odamegyek Alysium-hoz, és felé nyujtom őket. A szemébe nézek:
- Azt kérném, hogy ezeket vidd vissza a rendemhez, ha nem jutnék ki innen. Remélem megleled az utad, hogy az Úrnőt szolgálhasd. Az Ő áldása kisérjen. Végignézek a többieken, mindenkinek megeresztek egy mosolyt, és mintegy köszönésképpen biccentek.
Utánna közelebb lépek, a rajzolat széléig, a szellemre nézek, határozott hangon mondom, miközben a tisztelet jeleit rajzolom a levgőbe kezemmel:
-Felkészültem, mond mit kell tennem, és megteszem - mondom saját nyelvünkön.
- Megkaptad a szükséges tanítást? - kérdeyi színtelen hangon.
Köszöntésedet csak tudomásul veszi, de nem köszönt téged.

Farkas, Gren, Alysium: ti nem értitek a párbeszédet.

[Pettyes]

Amikor Quintar felém nyújtja a holmiját láthatja, hogy nem igazán értek egyet jelen pillanatban az egésszel, mivel nem látom a végét. Átveszem tőle a cuccait, majd a vállára rakom a kezem:
- Biztos vagy abban, amit teszel barátom? - kérdem tőle.
- Megteszem, amire kérsz.

Leteszem magam mellé a holmit és bár Hyas azt mondta, hogy a nagyur tudja mit csinál, elfogadom, de azért a többieket látva némi aggodalom bennem is van, így én is feszültem várakozom.

[naramis]

- Megkaptam az útmutatást. Úgy láttam, Mesterem elégedett volt. - válaszolom határozottan, saját nyelvünkön.
Bólint.
- A háromszög csúcsaiba kell állnunk. Neked oda, neki oda - mondja nekted és a nagyúrnak, miközben mutatja hova kell állnotok - Teszitek, amit tanítottak nektek, és ha minden a megfelelő módon zajlik nem is kell más. Kezdhetjük?

[naramis]

Alysiumnak:
- Tudom mit teszek. Ez az úrnő akarata. A végkimenetelben nem vagyok biztos, de remélem magam viszem el a felszerelésem - mosolyodom el.

Oda állok, ahova szellem mondta. Magamban felidézem a varázslatot mégegyszer. Egy gyors fohászt mormolok az úrnő felé, ismét segítségét kérem. Majd, megint kiürítem az elmémet, ahogy legutóbb is. Bolintok. - Készen állok! - mondom a szellem felé határozottan, bár a hangom az izgalomtól kissé "remegős" (a varázslat elmondása előtt pszit alkalmazok, hogy minden bevésett mozanatra és betűre emlékezzek)

Bólint, hogy tudomásul vette, majd a helyére lebeg, és lereszkedik a kőre. Várakozóan néz a nagyúrra.

[aúú]

Hyas és a többiek felé fordulva mondom, miközben Hyas fordítja:
- Lehetséges, hogy az itt lévő élőhalottak megpróbálnak minket megtámadni, mert megérzik a nagy erejű energiákat, melyeket koncentrálni fogunk itt, éppen ezért választottuk ezt a helyet, mert csak egy bejárata van. A feladatotok, hogy ezen bejáratnál álljatok őrt és megakadályozzátok, hogy bárki be tudjon jönni és megzavarjon minket. Mivel ne lehetünk biztosak a szellemek jelenlétével és megejelenésével kapcsolatban, kik esetleg képesek mellettetek elmenni észrevétlenül, ezért falat fogok hármunk köré emelni, bármi történjék NE próbáljatok meg átjönni rajta, mert az végzetes következményekkel járna rátok nézve. Ami erőtökből telik tegyetek meg azért, hogy ne zavarhasson meg minket senki, mert ha ez megtörténik akkor az energiák elszabadulnak és ez olyan hatalmas energia mennyiség lesz, mely lerombolhatja ezt az épületet és mindannyian meghalunk.
Aztán belépek a helyemre, és falat emelek.

Gren, Farkas, Alysium: látjátok, ahogy a nagyúr a háromszög, még üres sarkára áll, és koncentrálni kezd, rövid idő múlva, egy sötétséggömb jelenik meg körülöttük, majd lelapul a teteje, és szélesedni kezd, majd megáll.

Quintar: a nagyúr beáll a háromszögbe, majd megjelenik a sötétséggömb, lelapul a teteje, majd a közepén eltűnik a sötétség, és elkezd szélesedni, a végén megáll, és csak egy fal marad körülöttetek.

[Massza Rex]

Folyamatosan morgok, válogatott káromkodásaim gyakran kiszűrődnek foigaim mögül. Csapdába esett vadnak érzem magam, Hyas halvére csak tovább bőszít.

A Nagyúr szavai után vörös köd ereszkedik agyamra (legszívesebben szétverném a fejét, meg a csontitét is, de ez a fekete izé távoltart). Most már biztos, hogy rútúl rászedtek, csapdába csaltak és egy isten háta mögötti helyen akarnak megöletni holmi túlvilági csőcselékkel...óh Darton kegyelmezz, rajongóktól távol, névtelen sírba fekszem majd. Mi lehet ennél szörnyűbb??? - gondolom magamba

Fel alá mászkálok idegesen, egy hirtelen ötlettől vezérelve a fáklyát megpróbálom a falra erősíteni, ha siekrül, másik kezemmel is fegyvert ragadok.

Találsz fáklytartót a falon.

[naramis]

Feszülten várom hogy befejeződjön az előkészület. Az izgalom ellenére kényszerítem magamat, hogy nyugodtan lélegezzek és szívverésem is próbálom csillapítani. Várom, hogy mikor kezdhetek bele a varázslatba. Túl akarok lenni már ezen az egészen...

- Az első kisebb szünet után kapcsolódjatok be - adja ki az utasítást a csontváz, majd egyetlen mozdulatára lángok lobbannak a gyertyákon, és belekezd a litániába.
Körülbelül tíz perc telik el, míg rövidebb szünetet tart, ekkor a nagyúrral együtt belekezdetek a tanult szövegbe, és mozdulatokba. Először az emlékeitekből táplálkoznak a szavak, és mozdulatok, aztán - mint ahogy már ez előtt is - mind a ketten érzitek, hogy már nem kell gondolkodni, a dolgok természtes könnyedséggel maguktól jönnek, s ti félig bódultan, félig kívülről nézitek az eseményeket. Az elmétekbe gyűjtött erő a mozdulataitokon keresztül átfolyik a rajzolatokba, amitől azok halvány fénnyel kezdenek derendeni. Először a külső, majd idővel a belső rajzolatok is. A levegő átitatódik energiával, és megsűrűsödik körülöttetek. A hangotok emélyül, és szinte eggyé válik, ahogy egyszerre mondjátok a szöveget. Majd újabb szusszanásnyi szünet következik, nem hosszú, így nem töri meg az átlényegült állapotot. Elérkeztek a lezáráshoz. Itt már hallhatóan más szöveget mormoltok mind a hárman. Ahogy elhangzik az utolsó szó is, az összesűrített, és koncentrált energiák elindulnak a nekik kiszabott úton: a csontváz megfeszül, és a mellkasa előrébb mozdul, mintha egy láthatalan kéz épp kitépne belőle valamit, majd hangtalanul összecsuklik, és nem mozdul többet, ugyan ekkor valami mintha meglökné a nagyurat, hátrébb tántorodik, és összegörnyed, de nem esik össze. Veled semmi különös nem történik azon kívül, hogy iszonyatosan fáradtnak érzed magad, mintha hetekóta nem aludtál volna. A magadhoz térés ismét olyan, mintha álomból ébrednél. A rajzolatok fénye már kihúnyt, csak a gyertyák égnek még a pentagramma csúcsain, az árnyékfal szétoszlott.
Az egész szertartás valamivel több, mint egy óráig tartott.

Farkas, Gren, Alysium: a fal mögött számotokra teljesen érthetelen nyelven kezd mormolni a csontváz, mély reszelős hangján, idővel a nagyúr, és Quintar is bekapcsolódik, és csak mondják, mondják, mintha soha nem akarnák abbahagyni. A sűrűsödő energiáktól feláll a szőr a hátatokon, és libabőrösek lesztek. Úgy látszik a bent fókuszálódó erőket nem árnyékolja le a fal. Az elhangzó mondatokban egyre több feszültség remeg, a hangok egyre kevésbé hangzanak emberinek. A hideg futkos a hátatokon az egésztől.
Több mint egy óra telik el, mire abbahagyják. Támadás nem ért titeket, az épület pont olyan kihaltnak tűnik mint eddig.
Az árnyékfal eloszlása után azt látjátok, hogy a csontváz mozdulatlanul hever a földön, némelyik csontja messzebb hever a többitől, mintha szétesett volna. A nagyúr öszegörnyedve térdel a földön. Quintar alig áll a lábán, időnként megtántorodik.

Gren: a szertartás közben a nyakadba akasztott szütyőben valami mocorogni kezd.

[Massza Rex]

A csontok láttán kiköpök a földre. (Gyáva alak, elmenekül a haragom elől. -gondolom magamba)

De nem nyugodtam meg, lehet hogy "belebújt" a Nagyúrba, vagy a kegyeltbe, egyik sem jó. Mivel nincs nagy mozgás kint, inkább befelé figyelek. (alamuszi Hyast is szemmel tartom)

Hyas nyugodtan, majdnem nemtörődöm módon ácsorog az egyik fal közelében, csak a szemén látszik, hogy nagyon is éber, és oadfigyel a dolgokra.