Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Amikor a "tükör" megjelenik a bárdomon harci fogásra váltok és kissé oldalt lépek, hogy legyen helyem meglendíteni ha kell.
Mikor felismerem (felismerni vélem) az alakot a Nagyúr-ra pillantok, hogy reagál de a fegyverem nem engedem le. Ahhoz túl sok minden történt mostanság.

[aúú]

Köszöntöm a testvéremet a saját nyelvünkön, majd Hyas fordítja a varázslónak:
- A testvérem. Egy útra bejön velünk, jól fog jönni a segítsége a kutatásban, ha már ily kevés napot kaptunk. Nem akarjuk azt elvesztegetni, mert uratok nem hiszem, hogy több napot fog engedélyezni számunkra.
A varázsló sandán néz rád.
- Erről nem volt szó. Nincs felhatalmazásom beengedni őt. Ehhez újabb engedély kellene, ami nincs...

[naramis]

- Varázsló uram! - fordulok felé- Én kint maradok. Annyian mennek be, amennyi az engedélyben szerepel. Jómagam vállalok érte felelőséget, hogy semmi olyasmi nem történik, ami törvényetekbe ütközik. Ha mégi valami olyasmi történne, ami szerintetek helytelen, itt leszek, hogy ítélkezhessetek... Megfelel így?
- Az engedélyek személyre szólnak.

[Pettyes]

A kapu megjelenésekor levágom magamról azt a nehéz dög cuccot, amit eddig cipeltem, majd magamhoz kapom az íjam és készen állok az azonnali tüzelésre.
Amikor a megjelenő alakot üdvözlik, leeresztem a fegyverem és én is üdvözlöm a magam módján csak egy fejbiccentéssel, kissé nézem Quintart és a Nagyúrat, hogy némi illemformát eltanuljak, ki tudja mire lesz még jó, meg nem árt.
Utána várom a fejleményeket, hogy mi sül ki belőle.

[aúú]

Hyas fordítja.
- Nos rendben. Akkor marad a testvérem, viszont jó lenne akkor, ha az atya váltana vele pár szót kettesben.

[naramis]

- Ahogy óhajtod Nagyuram!
Megindulok külön a többiektől, s kérem az nagyúr testvérét, kövessen.
Elmegyünk a olyan távolságba, és olyan helyet válaszva, hogy láthassuk ha valaki közelit, és nehéz legyen a közelünkbe lopakodni.
Kissé furcsálkodva néz rád, és némi rosszalló fény villan a szemében, de követ.

[Chris]

Quintar pár percig csendesen beszélget a nagyúr testvérével. Aki figyeli a jelenetet arra lehet figyelmes, hogy a pap valamiért mintha bocsánatot kérne vagy sajnálkozna, míg a másik kényszeríti, hogy a szemébe nézzen, és úgy magyaráz valamit. Az eset azzal zárul, hogy az uraság otthagyja a papot, és visszasiet hozzátok.

Míg azok ketten beszélgettek, a nagyúr a varázslót, és a kísérőitek vezetőjét hívta félre, és beszélt velük.

Miután mindkét megbeszélésnek vége szakadt, visszaindultok az erődbe. A már szokott szállást kapjátok, kivéve a papot, akit valahova máshova helyeznek el.

Ki mivel tölti a nap hátralevő részét?

[Chris]

Reggeli után, összekészültök, és visszaindultok az elzárt területre. A tegnapi kíséretetek tart veletek, a nagyúr testvérét nem engedik a terület közelébe, az erődben kell maradnia.
A védőkövekhez érve kivárjátok az egy órát, míg a varázsló rést nyit nektek a védelmen. Beléptek, és nagyúr vezetésével a távolban látszó rom felé veszitek az irányt. Óvatosan lépkedtek, nehogy a tegnapihoz hasonlóan járjatok, de szerencsétekre ezúttal nem ébresztitek fel a holtakat.
Két - három órai gyaloglás után értek a hajdani erőd romjaihoz. A valaha tiszteletet parancsoló épület magába roskadva magasodik felétek. A tornyai csonkák, a falak sok helyen bedőltek, a kapu teljesen hiányzik. Csend van. Saját neszezéseiteken kívül nem hallik más. Ez eddig is így volt, de most mintha nagyobb súllyal nehezedne rátok a kihalt táj némasága.
A nagyúr elindul a belső udvar felé, majd határozottan az egyik még be nem omlott ajtó felé veszi az irányt, és bemegy.

Követitek?

[Massza Rex]

Mivel még maradt sebem, a nekem rendelt időt pihenéssel töltöm. Mikor rájövök, hogy a pap nem lesz velünk, akkor felkerekedek, hogy gyógyítás után járjak. Megkérdezem a katonákat, hogy találkozhatok e a papunkkal.
Megmondják, hogy merre találod Quintart. Viszont mikor a szobája ajtaján kopogsz, a nagyúr rokona nyit ajtót, és megkér, hogy ne zavard őket.

Ha nem, akkor afelől érdeklődök, hogy az ő kegyeltjükkel beszélhetnék-e.
A van köztük egy Arel pap, hozzá útba tudnak igazítani.

[Pettyes]

A maradék időben gyakorlok egy kis íjjászkodást és megerősítem magamban a rég tanult közelharci trükköket, támadásokat, hogy edzésben maradjak. A hosszabb gyakorlás után visszavonulok és inkább pihenéssel töltöm az időt, a holnapi ujabb megmérettetéshez.

A holtak földjén jobban résen próbálok lenni, hogy ne történjen meg megint, ami tegnap. Amikor elérünk a romokhoz, készenlétre rendezkedem be és a kezem a kardomra teszem, majd követem a nagyurat. Ha nem kívánja, hogy kövessem, akkor úgyis jelzi majd.